Mi válthatja ki?
Környezeti (fizikai) tényezők:
o Fizikai faktorok: ilyen a túledzettség vagy a sérülés
o Logisztikai faktorok: időnyomás, szervezési problémák
o Ide tartozik még: nem megfelelő környezeti feltételek, feladatokból fakadó stressz, monton, változatosságot nélkülöző feladatok, kevés edzésszám mellé túlzott versenyszám.
Egyéni (pszichikai) tényezők:
o Magas elvárások (ami indulhat másoktól, vagy magától a sportolótól) vagy túl alacsony elvárás
o A sportágból származó öröm hiánya
o Perfekcionalizmus (mindent a legjobban)
o Alacsony szintű kapcsolati háló (kevés barát)
o Megküzdési stratégiák hiánya (nem tudja mit kezdjen a stresszel)
o A kontroll hiánya (nem én alakítom a sorsomat, nincs beleszólásom semmibe)
A környezeti valamint a pszichikai tényezők megléte nem automatikusan váltja ki a kiégést. Ha a sportolónk úgy érzi, hogy a felé irányuló elvárások (fizikai, mentális, érzelmi, szociális síkon) túl magasak a képességeihez mérten, akkor fog besokallni. Ha ehhez még olyan dolog is társul, hogy az adott szitu számára valamiért nem kihívás (túl magas, vagy túl alacsony a léc, amit meg kell ugrania), akkor ehhez még egy nagyfokú unalom is fog társulni. Tehát az a legfontosabb, hogy a sportoló számára megteremtődjön a készségek és kihívások egyensúlya.
A burnout jelei:
o Változó hangulati állapot
o Apátia
o Szorongás
o Kimerültség
o Érzelmi izoláció
o Csökkent motivációs szint
o Alacsony önértékelés
o Csökkent teljesítmény
o (Kábító)szer használat
Hogyan előzzük meg a kiégést?
o Iktassunk be szüneteket – nemcsak a versenyek között, hanem az edzések között is legyenek olyan pihenők, ahol a sportoló feltöltődhet, és egy kiscit kiszakadhat a sportágából.
o Legyen beleszólása a sportolónak is a fejlődésébe, adjuk meg neki a kontroll lehetőségét, hogy ő dönthet a sorsa felől.
o Tanítsuk meg a sportoló számára néhány alapvető megküzdési stratégiát, beszéltessük őt a problémáiról. (Hallgassuk meg, és ne vitatkozzunk vele)
o Kerüljük a túledzettség veszélyét
o Lehetőleg kerüljük a fiatalabb versenyzők idősebbekkel való versenyeztetését (a kicsiknek túl nagy, a nagyoknak túl kicsi a kihívás mértéke…)
o Legyenek változatosak az edzések. Mindig legyenek kihívások a sportolók előtt, de ezek legyenek reálisak, teljesíthetőek.
o Csökkentsük a verseny utáni feszültséget, a sportoló tanulja meg kezelni mind a negatív, mind a pozitív végkimenetelt.
o Szülőként mi is tiszteljük az ellenfelet, valamint az edzőt azzal, hogy nem zavarom meg a versenyt a véleményem kifejtésével.
o Mindig adjunk visszajelzést a teljesítményről (ha nem hozza a sportoló az eredményt, akkor is jelezzük felé a fejlődését – miben volt jó)
o Figyeljünk a kiégés jeleire – ha feltűnik, keressük meg a kiváltó okát a sportolóval közösen és tegyünk ellene.