2002-ben, 32 évesen léptem át először a bokszterem ajtaját Vecsésen, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkor sem a sport miatt mentem. Valami azonban megfertőzhetett, mert ott ragadtam a fiammal együtt, és hobbistaként elkezdtem megismerkedni ezzel a fantasztikus sportággal. Ez a valami a küzdősportokra jellemző nyíltság, az ellenfél tisztelete, és a sportszerű, szemtől szembeni harc, ami az üzleti világra, ahol a legtöbbet mozgok, egyáltalán nem jellemző. A fiam lassan elmaradt, én azonban ott ragadtam, de rendesen. 3 év edzéslátogatás után az edzőm unszolására jelentkeztem az edzőképzésre, és 2006-ban kaptam kézhez az edzői bizonyítványomat. Már az iskolában megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy nőknek fogom tanítani az ökölvívást. Ebben a döntésben nagy szerepe volt Kovács Mária kétszeres világbajnoknak, akivel jó barátságba kerültünk az edzősuliban.

 

 

Közel 20 éve dolgozok vállalkozóként, és több szervezetnek, alapítványnak, klubnak is a tagja vagyok. Ezekben a társaságokban betöltött tisztségeim szinte kivétel nélkül az általam betöltött státusznak, és nem a személyemnek szólnak. A telefonomban 950 telefonszám van, ha holnap egy csapásra megváltozna az életem, 900 számot azonnal törölhetnék. Az ökölvívásban a versenyzőim eredményei azonban az én személyes eredményeim is. Az életben az igazán értékes dolgokat soha nem lehet pénzért megvenni.

 

 

A kulcsszó a következetesség. Aki népszerű akar lenni, az hamar hiteltelenné válhat. Nem tudunk egyszerre mindenkinek megfelelni, nem is kell. Egy edző bizonyos fokig kiszámítható kell, hogy legyen. Amiért az egyik nap dicséret jár, azért másnap nem lehet leszidni a versenyzőt, mert felborítjuk azt az értékrendet, amit mi építünk fel.

A másik fontos tulajdonság a tisztelet. Tisztelet a sportág, a versenyzők, a sporttársak irányába. Az edzőt nem kell mindig szeretni, sokszor mennek haza egy kimerítő edzés után úgy a sportolók, hogy a fenébe kívánják a trénert. Másnap mégis újra ott vannak, mert tudják, hogy az edző nem öncélúan kínozza őket, hanem a közös siker érdekében. Tiszteljük egymás erőfeszítéseit.

 

 

A küzdősportokban az edző és versenyző között szoros bizalmi viszony van. A versenyző fenntartás nélkül hajtja végre a mestere utasításait versenyen és edzésen. Olyan szinten kell bíznia az edzőben, hogy sokszor a saját gondolatainál előbbre tudja helyezni a másik által mondottakat. Ez arra készteti az edzőt, hogy minden mondanivalóját alaposan gondolja meg, mert súlya és következménye van minden elhangzott félszónak. Felelősen viselkedni: nekem ez a legfontosabb, amit tanultam magamról.

Te hölgyeket készítesz fel, miben különbözik ez a férfiak világától?

Teljesen más. Már a kezdet is eltérő. A fiúk nagy része azért megy le az edzőterembe, mert az apuka leviszi, és már a második edzésen azt a bajnokot látja a fiában, aki ő is lehetett volna, ha… Vagy a haverokkal, mert az menő. Emiatt a fiúk 60-70%-a egy éven belül fel is adja. Lányos szülők ezzel szemben ritkán jönnek azzal, hogy a lányuk nagy bajnok lesz, jellemzőbb az elutasítás, a „hülye vagy lányom” meg az „úgyis hamar megunja”. Azok a lányok, akik lejönnek az edzőterembe, sokkal motiváltabbak, mert a fiúkkal szemben ők a saját álmaikat akarják valóra váltani. Emiatt a lányok 60-70%-a versenyszerűen is kipróbálja az ökölvívást. Ez a belső motiváció az egész edzésmunkára és a hozzáállásra hatással van.  A másik a kíváncsiság. A fiúk általában elvégzik a kiadott feladatot, a lányok azonban állandóan kérdeznek, tudni akarják, hogy ez a gyakorlat miért fontos, ezt miért tanulják, ez miben segíti a fejlődésüket. És akkor még a testi felépítésből adódó különbségekről nem is beszéltünk.

Hogyan kell férfiként nőket edzeni? Vannak-e ebben buktatók, nehézségek?

 Gondolom úgy, mint nőként férfiakat. Vagy nem? Szerintem nincs erre egyértelmű recept, az általam ismert edzők módszerei nagyon eltérőek, és mégis sikeres versenyzőket tudnak nevelni. Nekem ők a lányaim, ez a személyiségemből fakadhat. Közhelynek tűnik, mégis szerintem az egész alapja az egymással szembeni tisztelet és a hitelesség. Erre a legdurvább példa számomra Rátgéber László, aki a PVSK kosaras lányait edzésen és mérkőzésen is a sárga földig le tudta hordani olyan szavakkal, amitől külső szemlélő felháborodott. És imádták a lányok, és hittek neki, és Euroligát nyertek vele. Rátgéber így volt hiteles és valódi. Rátgéber nekem a NŐI EDZŐ.

Hol tart most a női boksz? Milyen tényezők gátolnak, segítenek Titeket?

A női boksz 1996 óta létezik nálunk, és annak ellenére, hogy már az első világbajnokságról 1 arany és 4 ezüstéremmel tért haza a magyar csapat, éveken keresztül ez rétegsportnak számított, ami csak egy szűk réteget vonzott. A közelmúlt történései azonban új lendületet adott a sportágnak. 2012-ben Londonban először mutatkozhat be a női ökölvívás, ami világszerte felkavarta az állóvizet. Magyarországon 2009-ben leszállították a versenyzői korhatárt 17 évről 15 évre, és 2012-ben 13 évre szeretnénk csökkenteni az alsó korhatárt. Ahogy nyitunk a fiatalabb korosztály felé, úgy nő a sportolók létszáma a klubokban. A létszám növekedésével arányosan az elfogadás mértéke is nőni fog a reményeim szerint, hiszen nagyon sok tévhit övezi az ökölvívást. Valójában egy amatőr ökölvívónak a teljes pályafutása alatt kevesebb sérülése van, mint egy kézilabdázónak egy év alatt.

 

 

 

Z. Vincze Györgyöt idézném: „ Az ökölvívás arányosan fejleszti a testet, elősegíti az általános mozgáskészség kialakítását…Ehhez járulnak a lelki-idegi hatások, melyek révén az ökölvívás űzőjét rövidesen gyors helyzetfelismerés, találékonyság és cselekvőképesség, önuralom és a fájdalmak fegyelmezett elviselése jellemzi, igazságérzete erősebbé, jelleme egyenesebbé, szilárdabbá, természete nyíltabbá válik.”

 A mai kemény világban, ahol sok nő még mindig az egyenlő bánásmódért, elismerésért küzd, kell ennél többet leírni erről a sportról? A női ökölvívást oktató klubok listája a www.womanbox.hu nonprofit oldalon megtalálható.

 

Versenyzőtől függ. Ahány ember, ahány személyiség, annyiféle módszer. A tapasztalataim szerint egyéni sportoknál nem igazán alkalmazható a csoportos felkészítés. Az egyik lány túlpörög, a másikat nekem kell felrázni a rajtapátiából. A mentális felkészítés alapja is a hitelesség.  Ha folyamatosan reális célokat tűzünk ki a versenyzőnek, ahol a megfelelő sikereket és megmérettetéseket tudjuk biztosítani, akkor kialakul az edző és a lány között az a bizalom, ami megkönnyíti a mérkőzések előtti lelki ráhangolást. A nők valahogy rögtön megérzik, ha valaki nem őszinte és hiteles. És akkor véged, elvágtad magad. Annyi.