Ahol adni jobb, mint kapni - Az ökölvívás és a stressz

2013. január 20. - sportforras

Egy kis sportág-specifikus cikkel készültünk, ami az ökölvívásban fellelhető stresszfaktorokat veszi végig. Nem adunk konkrét technikákat és megoldási módokat a különböző helyzetekre, inkább végig szeretnénk venni, mi minden válthat ki szorongást a ringben, és éppen ezért mi mindenre kell felkészülnie és figyelnie az edzőknek és a sportolóknak egyaránt. Természetesen ahány sportoló, annyiféle megküzdési stratégia létezik, azaz, ami az egyik sportolónál beválhat, az a másiknál nem. De éppen úgy más-más dolog vált ki szorongást a sportolóknál, és stressz megélése is egyénenként változó. De kezdjük az elején:

mfln5343l.jpg.png

 
Várakozás okozta stressz
Nagyon gyakori, hogy a sportoló nem az előre megadott időben kerül sorra. Gyakori, hogy várakoznia kell, néha akár órákat is. Ez nemcsak fizikailag meríti ki a sportolót, hanem mentálisan is. Hiszen ahogy az izmait folyamatosan készenlétben kell tartania, úgy mentálisan is fel kell tudnia tartani a versenyhez szükséges állapotot. Pszichológusok nem szokták ajánlani a meccsek követését a várakozás alatt, mert ezáltal is fáradhat a sportoló. Ha az ökölvívó végignéz egy meccset, akkor nemcsak átéli, hanem képzeletben végig is játssza, ami majdnem megfelel azzal az állapottal, hogy ő van benn a ringben.
 
Bemelegítéshez kapcsolódó félelmek
Az is előfordulhat, hogy a sportoló nem tud elég minőségi időt szánni a felkészülésre. Ha az idő kevés, akkor bizonyos rutinokkal fel tudja melegíteni az izmait, de ugyanúgy meg kell teremtenie a versenyhez szükséges "hangulatot" is. Arra is fel kell készülni, ha nem tud minőségi bemelegítést csinálni, hely méretei, vagy egyéb tulajdonságai miatt (sokan melegítenek be kis helyen, bizonyos eszközök hiánya...)

Ezekben a szituációkban elengedhetetlenek azok a rutinok, mozgássorok, amik visszajelzést adhatnak a sportolónak, hogy minden rendben van, felkészült.

 
Környezeti körülmények
Még meccs előtt kihathat a sportolóra a fogyasztás, de ennek témája egy külön cikket is érdemelhet. Maga a mérlegelés jelenségével is kell foglalkozni, főként úgy, hogy egyre nagyobb számban vannak eredményes és tehetséges  női ökölvívóink. Fontos tudni, hogy ki, hogyan éli meg ezt a helyzetet. Élvezi a rá irányuló figyelmet, vagy "húsvásárként" éli meg, ahol úgy érzi magát,  int egy tárgy, aminek a (testi) hibáit keresik.
A kiemelt ring, kiemelt figyelemmel jár, így fontos tudni, hogy a sportoló tart-e ezzel kapcsolatban valamitől. Ilyenkor fel szokott merülni a szurkolók és ellenszurkolók mellett a média kezelése is.
Ide tartoznak a bírák kérdése is - a tényleges és vélt sérelmek miatt lehetnek a sportoló számára olyan bírók, akik ítéletét szubjektívnek és igazságtalannak tarthat, éppen ezért tehetetlennek érzi magát, ha őt kapja ítészéül. Fontos, hogy mindezeket megtanulja figyelmen kívül hagyni és csak a saját teljesítményére koncentráljon, tehát arra, amire van ráhatása, és képes teljesen a kontrollja alatt tartani.
 
Félelem bizonyos ellenféltől
Sokan azt hinnék, hogy a sportolók csak az erősebb ellenfeleiktől tartanak, de ez nem teljesen igaz. Minden edző számára fontos tudnia, hogy versenyzője milyen típusú ellenféltől tart és miért. Sokakat feltuningol egy erősebb ellenfél és akkor hozzák ki a csúcsformájukat. Vannak olyanok, akik gyengébbektől tartanak (és gyakran kapnak ki a tőlük kevésbé rutinosoktól/gyakorlottabbaktól). Ennek oka legtöbbször abban rejlik, hogy egy kezdőbb játékos technikái kevésbé letisztultak, kevésbé összetettek, így az erősebb ellenfélnek kell bizonyos szinten alkalmazkodnia hozzá, azaz nem tudja azt a magasabb szintű játékot hozni, amit megszokott, így magát és teljesítményét rosszabbnak fogja értékelni. És van olyan is, aki a saját kategóriájától fél, tehát azoktól, akiket meg kellene vernie, de az ellenfél is pont olyan gyakorlott és tapasztalt, mint ő. Itt az elvárások játszhatnak közre.
 
Első menet/első találat problémaköre
Meg kell különböztetni a rutinokat a babonáktól. Mindkettő arra szolgál, hogy kontrollt biztosítson a sportoló számára olyan helyzetekben, amikor nem tud mindent ő irányítani, de míg a rutinok szükségesek és a teljesítményre pozitívan hatnak ki, hiszen azok önbizalmat adnak, addig a babonák sokszor károsak lehetnek, mert ha azok nem történnek meg, a sportoló önbizalma csökkenni fog. Ilyen babona lehet az első találat és az első menet problémaköre. Van olyan versenyző, aki az első ütéséből akarja megállapítani, hogy milyen lesz a meccse, de van, aki vár ezzel a menet végéig, figyelmen kívül hagyva azt, hogy nem feltétlenül az első ütése a legjobb, vagy az első menete a legeredményesebb...
Fontos, hogy a sportoló tisztában legyen azzal, hogy a meccseken mikor "melegszik be", mikor hozza a csúcsformáját. És fontos tudnia az edzőnek, hogy a sportolót hogyan és mivel hozza vissza, ha a sportoló már leírta magát az első ütés/menet után.
 
Szünetek felhasználása
Itt egy kis technika következik, hogyan lehet a leghatékonyabban felhasználni a két menet közti etapot. Egy szünetet három részre lehet osztani:
  • Első harmad: légzéstechnika
  • Második harmad: célirányos instrukció
  • Harmadik harmad: ráhangolódás a következő menetre
 
És amikről még beszélni kell:
Ezek mind nagyobb témák, sportágtól függetlenül, szinte mindenhol fellelhetők, éppen ezért csak említés szintjén szerepelnek:
  • Félelem a sérüléstől
  • Sérült sportoló és a „kétvégű mankó” jelensége
  • Elvárások és következmények
  • Étkezési zavarok
  • Serdülés
  • Edző stressz kezelése és annak hatása a sportolóra

A bejegyzés trackback címe:

http://sportpszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr825028637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.