Noémi: Asszertív kommunikáció a sportban

2009. december 11. - sportforras

 














Időnként a sportolóknak ki kell állni a jogaikért és olyan dolgokért, amik fontosak számukra. Az asszertivitás kifejezés a személy gondolatainak, érzéseinek és hiedelmeinek az őszinte és egyenes kifejezésére utal, olyan szociális elfogadott módon, amely nem sérti meg, vagy hágja át mások jogait. Az asszertív válaszminták 4 fő komponenst tartalmaznak:

  1. szívesség kérésének a képessége,
  2. pozitív és negatív érzések kifejezésének a képessége,
  3. a nemet mondás képessége és
  4. a képesség arra, hogy belekezdjünk, folytassunk és befejezzünk bizonyos beszélgetéseket.

 

 

Az embereknek számos okból kifolyólag lehetnek nehézségeik az asszertivitással. Ilyenek lehetnek:

  • a szociális következtetések (pl. nem mer szólni azért, mert fél attól, hogy mások mit gondolnak majd vagy, hogy megbánt másokat);
  • a tudatosság hiánya (pl. soha senki nem tanította meg neki, hogyan legyen asszertív);
  • a magabiztosság hiánya (pl. a szocializációs minták és kulturális különbségek befolyása) és
  • a sebezhetőség (pl. önmaga megismerése negatív következményekkel járhat).

Például, néhány újonc nem mer megszólalni a csapattalálkozókon, mert tart attól, hogy ezáltal rossz színben tűnik fel az idősebbek előtt vagy, hogy úgy fogják gondolni, hogy megzavarta a megbeszélést. A csapattársak tisztelete valami olyasmi, amit ki kell érdemelni, és ez egy hosszú folyamat. A csapaton belüli kulturális és szocializációs faktorok szintén befolyásolhatják az asszertivitásra való késztetést. Például egy újonnan érkezett Puerto Rico-i vagy Latin Amerika-i sportolónak kellemetlen lehet Észak- Amerikai környezetben felszólalni.

 

Az asszertivitás tanult viselkedés, amelynek tökéletesítése sok gyakorlást igényel. A hatékony interperszonális készségeket, ilyen az asszertivitás egy szezon alatt nem lehet megtanulni, hanem inkább egy olyan széleskörűbb megközelítésre van szükség, amely magába foglal az asszertivitás mellett más mentális tréning készségeket, mint például a célkitűzés, a megküzdéssel kapcsolatos technikák, belső párbeszéd (self- talk) és önmegfigyelési stratégiák. Úgy gondolják, hogy a sportolóknak meg kell tanulniuk a gondolataikat, szükségleteiket, érzéseiket és preferenciáikat pozitív, közvetlen és tapintatos formában kifejezni. A következő Greenberg- féle DESC forma  jó példája annak, hogy hogyan fejezhetik ki magukat asszertívebben az emberek:

 

 

  1. (Describe) Úgy írjuk le a helyzetet, ahogy mi látjuk, fessünk egyfajta verbális képet a másik személy viselkedéséről vagy arról a helyzetről, amire reagálunk: „Azt látom, hogy az történik…”; „Amikor kritizálják a játékomat, azt érzem, hogy…” 
  2. (Express) Fejezd ki a másik viselkedésével vagy a már leírt szituációval kapcsolatos érzelmeidet. „Amikor ezt csinálod, úgy érzem, hogy…”; „Dühös és frusztrált vagyok, ha a hátam mögött beszélsz rólam.” 
  3. (Specify) Pontosítsd, hogy igazából mit szeretnél, ha megváltozna: „Azt szeretném, ha építő jelleggel és nem megalázóan jeleznél nekem vissza”; „Értékelném, ha nem beszélnél rólam a hátam mögött”. 
  4. (Consequences) Beszéljünk a várható következményekről: „Ha nem szállsz ki az én dolgomból, megkérem az edzőt, hogy segítsen tisztázni a helyzetet”.

http://hk.humankinetics.com/JSEP/journalAbout.cfm
További sportpszichológiai tippek a témában: http://www.sportpszichologusok.hu/sport.html

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sportpszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr111765992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.