Kriszta: Ha elérkezik a holtpont...

2010. február 07. - sportforras

 


Maratonisták egy jól ismert jelensége a holtpont. Ez az a jelenség, amikor a versenyzők elérik azt a kimerültségi szintet, amely egy erős, kellemetlen fizikai érzéssel jár együtt. Egy sportoló számára nemcsak maga az érzés kellemetlen, de ha nem tudja megfelelően kezelni durván kihat a teljesítményére. Fontos, hogy a sportoló ismerje, hogy mikor és hogyan (nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is!) jelentkezik nála ez az állapot. Többször előfordult már, hogy egy sportoló  a sportpszichológus segítségét kérte, mert úgy érezte, hogy elfásul az edés bizonyos szakaszában, már nem élvezi, és nem érti miért van ez. Sőt néha még fizikai tünetei is jelentkeztek, mint pl: fájó hát... No, hát a sportpszichó ezeknél a tüneteknél először nem megy le lelki mélységekbe, hanem megnézeti a sportolónál, hogy hol van a holtpontja (spiroergometria...), és az hogyan jelentkezik...


De mi is az a holtpont?
Fiziológiai szempontból ez az az állapot, amikor szervezet felhasználta a glükóz készletét és az energiát a zsírból kezdi átalakítani. Általában a 20. mérföld környékén szokott megjelenni, és kellemetlen fizikai és pszichikai tünetek kíséretében. Ilyen fizikai tünetek a dehidratáció, a paraesztézia (bizsergés, vagy zsibbadás a lábban, vagy az ujjakban), hányinger, képtelenség a tisztán látásra, és extrém fizikai fáradtság . 

A legtöbb sportoló az alábbi tulajdonságokkal jellemzi ezt az állapotot : általános kimerültség, lassuló futás, vágyakozás a sétára, a fókusz elmozdul a „túlélésre”. Morgan és Pollock  kezdte el először vizsgálni maraton futóknál ezt a jelenséget. Azt találták, hogy az amatőr futók, hogy leküzdjék  a holtpontot disszociatív technikákat alkalmaznak, amelyben eltávolítják maguktól a kellemetlen testi érzést. Ezzel szemben a profik asszociatív technikákkal a figyelmüket a saját testük felé irányítják, hogy így irányítsák azt. 
Néhány szerző azt találta, hogy ha túl nagy figyelmet fordít a sportoló a testében történő fájdalomra, a holtpont megnyúlhat. Az asszociatív technikák nem előzhetik meg a holtpont kialakulását, de ha ezt a technikát egy disszociatív módszerrel keverik, nemcsak a fájdalom tűnik el gyorsabban, de a hosszú táv kellemesebbé válhat, és a teljesítmény is javulhat.


Conolly és Janelle evezősök mentális technikáit hasonlította össze egy kétdimenziós rendszerben (lásd alább). Az eredményeik azt mutatják, hogy azok a sportolók, akik asszociatív technikákat alkalmaznak, gyorsabbak. Azok, akik a saját testükre figyeltek, nagyobb erőt tudtak kifejteni, és a szívritmusuk is kisebb mértékben emelkedett. 

Ez a cikk most vér tudományosra sikeredett, éppen ezért csináltam egy összesítő táblázatot, amiből egy kicsit tisztábbá válik az egész.


 
 
Belső
 
Külső
Feladat releváns
(asszociatív)
(belső monitorozás)
Figyelem az izmok állapotára és a légzésre helyeződik
(külső monitorozás)
Figyelem az idő múlására, a megtett távra, a következő stratégiára helyeződik
Feladat irreleváns
(disszociatív)
(belső figyelemelvonás)
 
Álmodozás, fejben történő problémamegoldás
(külső figyelemelvonás)
A figyelem egy külső, környezeti ingerre helyeződik
 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sportpszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr291766011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

barpi61 2018.04.05. 21:03:30

Nálam ez teljesen más értelmezést nyert (20-25 év folyamán).
Röviden: a holtpont az, amit leírtál, de mi van azután, ha mégsem adod fel?
Nekem ez, az 'azutáni' történés a lényegs/érdekes ...

Ez egy lelki/fizikai orgazmus, amit - valszeg a szexuális orgazmushoz hasonlóan - bizonyos hormonok váltanak ki.

Az adott szakaszban - amikor a test és az agy (lélek?) már a halál küszöbén áll - olyan hormonok szabadulnak fel nagy mennyiségben, amelyek egyébként csak nagyon ritkán, más különleges helyzetekben (szex, halálközeli élmények, ...).

Pl. ún. endorfinok - belső termelésű morfiumok. Meg még ki tudja?

Ezek okozhatják az EUFÓRIKUS érzést. Mert EZ a lényege.
Ha ez nincs meg, akkor nincs is értelme holtponról beszélni.

Ilyenkor - én futó és úszó vagyok - megszűnik minden körülöttem, eufória, stb. Mintha a föld felett lebegnék. Nincs testem. Nincs fáradtság, nincs fájdalom, nincs légszomj. Persze: az endorfinok blokkolják a fájdalom érző receptorokat!

Én - nem szégyellem - ilyenkor üvölteni szoktam a boldogságtól, és potyognak a könnyeim. LEÍRHATALAN.
Talán az első orgazmus?

Egyelőre ennyi. Érdemes elmenni a határokig. MEGÉRI!