Mikor és mennyi?

2010. március 24. - sportforras

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Cikksorozatunk záró részében bemutatjuk, hogyan léphet a képbe a sportpszichológus
 
Mikor kell a sportolóknak gyakorolniuk az elsajátított készségeket?
 
 
Minden esetben az elsajátítandó pszichológiai készség alapelveit kell megtanítani és gyakorolni a rendszeresen tartott foglalkozások során. Ez gyakorlás akár az edzések első 15-30 percében is megtörténhet, viszont az adott foglalkozás tartalma határozza meg, hogy az edzés végén vagy az elején érdemesebb-e gyakorolni. Esetleg „házi feladatot” is lehet adni a sportolóknak, de hacsak a sportoló nem képes önmagát is irányítani, akkor ezek a házi feladatok nem sok sikerrel járnak a vezető jelenléte nélkül.
          Amint lehetséges, a pszichológiai készségek gyakorlását próbáljuk beépíteni a fizikai gyakorlatokba. Ha ezt a kettőt integráljuk, akkor a mentális készségek gyakorlásának teljesítmény specifikus fókusza lesz. Nagyon fontos, hogy a tanult készséget ne vigyük át túl hamar a versenyekre, hiszen előfordulhat, hogy az adott készség még nem megfelelően integrálódott, és ezáltal a fokozás helyett károsíthatja a teljesítményt. Ne felejtsük el, hogy ez nem egyszerűen egy „pillanatragasztóval” működik, hanem az új készségek megtanulása időt és türelmet igényel.
          A gyakorlásnak ez a progresszív módszere pszichológiai szempontból is nagyon előnyös, hiszen lehetőséget ad a sportolóknak arra, hogy a környezeti követelmények lassú változása mellett egyre kompetensebbé és magabiztosabbá váljon a mentális készség alkalmazását illetően. A mentális készségek gyakorlásának kizárólagos célja, hogy ezek a készségek annyira integráns részévé váljanak az összes fizikai gyakorlatnak, hogy a tréning program ne tűnjön „valamilyen extra” dolognak. A rendszeres és következetes gyakorlás hatása hosszabb távon is megjelenik, szemben a rövid- távú placebo-hatással.
          Ennek a folyamatnak jó példája az a kosárlabdázó, akinek problémái vannak a büntetődobással, különösen a kritikus pillanatokban. Az edzésen ugyanez a szituáció megteremthető, azáltal, hogy a sportoló a büntetővonalon állva hallja a hangos tömeg zaját, és érzi, hogy mások árgus szemekkel figyelik. Ebben az esetben a sportolónak egy rövid imagináció után a mély légzés relaxációs technikáját kell alkalmaznia (rekeszizom légzés). Természetesen az imagináció és a mély légzés képességét már azelőtt meg kellett tanulnia, mielőtt azt fizikai gyakorlatoknál alkalmazná.
 
 
Mennyi időt kell szánni a mentális programokra?
 
Mostanra már világossá vált, hogy a gyakorlásra szánt szükséges idő mennyisége attól függ, hogy mit kell gyakorolni, és mennyire jól sajátította el a készséget az adott sportoló. Ha egy új készséget sajátítanak el, akkor általában 15-30 perces gyakorlás szükséges, hetente 3-5 alkalommal. Ahogy a sportolók fejlődnek, egyre kevesebb ilyen speciális gyakorlási alkalomra van szükségük. Azonban, az olyan egyéni sportolók esetében, akiknek nehézséget okoz az adott készség elsajátítása, továbbra is szükség van ezekre a speciális „foglalkozásokra”.
          Ha sportolók nem szánnak külön időt ezeknek a készségeknek a gyakorlására, akkor az edzőnek vagy a sportpszichológusnak emlékeztetni kell őket erre a feladatukra is. Emellett, az edzőknek és sportpszichológusoknak a motivációs tényezők terén is jelentős szerepük van, a megfelelő megerősítések biztosítása által. Új készségek elsajátítása és a régiek lerombolása nagyon nehéz feladat, és ezért nagyon fontos a pozitív hozzáállás, hogy a sportolók érdeklődése és izgatottsága fennmaradjon, illetve a megerősítés tájékoztató funkciója is nagyon fontos, hiszen a sportolóknak olyan információkra is szükségük van, melyeknek segítségével hatékonyabban integrálhatják az újonnan tanultakat.
          Természetesen ezek az idői keretek változhatnak, a sportpszichológus vagy a tréninget vezető személy idői korlátai miatt, illetve a földrajzi körülmények következtében. A sportpszichológus gyakran nem tud jelen lenni, nem tud a csapattal utazni, és káros hatással lehet a mentális készségek integrálására. Az idői korlátokat és lehetőségeket figyelembe véve, a leghatékonyabban kell kialakítani a foglalkozások „menetrendjét”, és ha lehetséges meg kell próbálni hosszabb „együttléteket” biztosítani. A pszichológus hiányában az edző is átveheti a szerepét, ezért nagyon fontos, hogy az edző jelen legyen az üléseke, illetve, hogy az edző és a sportpszichológus között megfelelő kommunikációs csatorna létesüljön. Tehát, a tréningprogram ebben az esetben akkor a leghatékonyabb, ha ez a személy, jelen esetben az edző és a sportpszichológus csapatmunkát végeznek.
          A program kezdetekor logikus kérdés, hogy „Mikor lesz vége?”. Az igazat megvallva, a mentális készségfejlesztés addig tart, amíg a sportoló sportol. Ebben az értelemben a mentális készségek nem különböznek a fizikai készségektől. A rögzítés nem fog megtörténni folyamatos gyakorlás nélkül. Azok a sportoló, akik edzés során engedik a koncentrációjuk ellaposodását, az attitűdjük negatívvá válását vagy az arousal-szintjük szélsőséges irányba való elmozdulását, látni fogják, hogy ugyanez megtörténik velük a versenyen is. Ha olyan neveket hallunk, mint Michael Jordan, Martina Navratilova vagy Steffi Graf azonnal a tehetségük és a versenyzői nagyságuk jut az eszünkbe. Azonban, ők a nagyszerű edzési szokásaikról is híresek, különösen arról, ahogyan a mentális készségeket a fizikai gyakorlatokkal integrálták.

A bejegyzés trackback címe:

https://sportpszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr421846404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.