Visszavonulás!

2010. május 22. - sportforras

Mostanában elég sok hír volt visszavonuló, esetleg visszatérő sportolókról. néhányuk önszántukból teszik meg a lépést, néhányuknak közbeszól valami (sérülés, betegség…), de az élmény nagyjából ugyanaz, itt egy cikk arról, hogy hogyan is küzdenek meg vele.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Már igen korán elkezdet már kutakodni a témában, pl. Mihovilovic anno 1968-ban az akkori Jugoszláviában, aki 44 profi focistát pásztázott át. Azt találta, hogy a résztvevők majdnem 95%-át igencsak meglepte a pályafutása vége, nem így tervezték. És minél inkább váratlanul érte őket a vég, annál szarabbul élték meg azt. Még inkább súlyosbította az élményt, ha a játékosoknak nem volt valamilyen végzettség a kezükben. A kutatást megerősítették a későbbi kutatók is, és definiálták, hogy mit is jelent a negatív élmény: akik traumaként élték meg a karrierjük végét, azok nagyobb valószínűséggel fordultak az alkohol, avagy a kemikáliák felé, éltek meg akut depressziót, szenvedtek el étkezési zavarokat, és csúnyán csökkent az önértékelésük szintje. Sőt erős párhuzamot véltek felfedezni az átélt trauma és a klasszikus haldoklás folyamata között, hiszen itt egy státuszvesztés történik, amit „szociális halál”-nak is szoktak nevezni. A sportolónak el kell búcsúznia az addigi életétől
1.      Tagadás: Amikor a sportoló nem akar tudomást venni a karrierje végéről, nem akar szembesülni a ténnyel, így mindent elkövet, hogy bebizonyítsa, hogy neki még helye van a területen.
2.      Kontrollált szakasz: Sportolónk már szembenéz a ténnyel, hogy elérkezett karrierje vége, de az érzelmei még nem jelennek meg. Hivatalosan intézkedik, bejelenti a társainak/csapatának/a médiának. Noha úgy néz ki, mintha már szembenézett volna a ténnyel, hiszen folyamatosan tevénykedik és kifelé ezt mutatja, de belül ezt még nem élte meg.
3.      Lázadás, harag, agresszió: Itt megjelenik a düh mindennel és mindenkivel szemben, de leginkább azokkal kapcsolatban, akik valamilyen szinten az adott sportághoz és a sportolóhoz kapcsolódnak. A sportoló elkezdi hibáztatni a körülötte lévőket.
4.      Alkudozás: A sportoló mindent megtesz, hogy még visszatérjen a régi életéhez. Ilyenkor szoktak megtörténni a nagy visszatérések, amikhez csak ritkán kapcsolódik sikerélmény… Itt van például Maradona esete, de valahogy Schumacher teljesítményéről sem úgy beszélnek, mint régen.
5.      Kétségbeesés: Az agressziót felváltja a depresszív hangulat, a sportoló szembenéz az elkerülhetetlen ténnyel, sportpályafutása véget ért. Ilyenkor esett sportolónk abba az állapotba, amit Mihovilovic felvázolt. Talán itt a legfontosabb a környezet támogató szerepe. Nagyon segít az számára, ha a van egy másik élete/végzettsége, amire rá tud fókuszálni, illetve az, ha talál új életcélt magának.
6.      Elfogadás: Amikor a sportoló lezárja a versenyzői pályafutását és más célt talált magának.
 
Vannak más modellek is a témában, legtöbben úgy tartják, hogy a karrier vége egy átmeneti időszak, és jól megcáfolták jugó kutatónkat, ugyanis azt találták, hogy a sportolók igen csekély hányada éli meg valós traumának a dolgokat és a „szociális halál” fogalmát a „szociális újjáéledés” váltotta fel. Szerintük a sportolói lét nemcsak két szakaszból áll (amikor sportoltam, és amikor nem), hanem jóval több átmenetet él át. Lavallee és Wylleman a következő szakaszokra osztotta fel a sportolói karriert
 

Életkor

10

15

20

25

30

35

 

Sportolói szintek

Kezdetek

A fejlődés

Tökéletesítés

Abbahagyás

 

Pszichológiai szintek

Gyermek

Serdülő

Felnőtt

Pszichoszociális szintek

Szülők, testvérek, kortársak

Kortársak, edző, szülők

Társ,

edző

Család, (edző)

 

Iskola

Általános iskola

Középiskola

Főiskola, egyetem

Szakmai gyakorlatok, hivatás gyakorlása

 

 

·        
  • Kezdetek: „Átmenet a szervezett sportba” – Mindenki egyetért abban, hogy ilyenkor a gyermek a sportot annak öröméért csinálja. A szülők és az edzők szerepe annyi, hogy megtalálja a kezdő sportoló azt, amit a sporttól kaphat. Ebben a szakaszban kezdi megismerni a sportág szabályait, és átélheti a verseny élményét. Sportolónk egyetlen célja az örömszerzés.
  • Fejlődés: „Az intenzív edzések szakasza, versenyek” - kezd megjelenni a sportolói öntudat, azaz a sportolónk önmagát már sportolónak tartja. Megjelennek a sportággal kapcsolatos célok, sokkal strukturáltabb, és rendszeresebb maga az edzés is. A szülők egyre több időt (és anyagiakat) fektetnek bele a gyermekük szenvedélyébe. Sokkal több energiát kíván mind az edzések mind a versenyek tekintetében a sportolótól. A gyerkőc nemcsak a sportolás öröméért gyakorolja a sportágat, hanem, hogy ilyen irányú készségeit fejlessze.
  • Tökéletesítés:Az elit sport átmenete” – A sportoló már felelősséget vállal az eredményeiért, a szülők helyét átveszik az edzők, most már az ő szavuk lesz az igazán döntő, az edző válik a mentorukká, tanácsadójukká. A legtöbb sportoló számára hivatássá válik a sportáguk, az életstílusukat alávetik a sportnak. Kb 5-15 évig tart ez a szakasz
  • Abbahagyás:Átmenet a versenyszerű sport befejezésébe” – A sportoló kezdi befejezni a versenyeket, lassan új célt talál magának és arra fókuszál.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sportpszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr212023385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magóg napján (törölt) 2010.05.25. 14:50:02

Ilyemi a halál elfogadása is...

luro 2010.05.25. 15:02:45

"Miért nem vonul vissza Schumacher?" ez alapján kattintottam Index főoldalról, bár kár volt, hiszen Schumacher visszavonult, másrészt ez az írás nem róla szólt, kár volt ezért a félrevezetésért.

Bambano 2010.05.25. 15:03:41

Schumacher azért "vonult vissza", mert a ferrarinál megpuccsolták. Nem az volt a fő baja, hogy elfáradt a versenyzésben meg nem bírja a terhelést, hanem az, hogy elfáradt a boxutcai belpolitikai harcokban.

na ez nincs most a mercinél.

isti77 2010.05.25. 15:24:27

Ha a '90-es évek közepére gondolsz Schumi teljesítményét illetően, azért az akkori mezőnyt is hasonlítsd össze a mostanival.
Senna halála után nem igazán akadt senki, aki megszoríthatta, mert túl zöldfűlű volt (pl.: Mika, David), vagy túl lassú, hiába volt jó autója (pl. Damon), vagy egyszerűen középszerű, hiába volt nagynevű csapatnál (pl, Jean és Gerhard).
A mostani mezőny egy kicsit szorosabb, mint az akkori.
Lehet, hogy Schumi sem olyan már, mint régen, de azért még mindig a mezőny jobbik harmadához tartozik. Azért az ő visszatérése még mindig fényesebb eddig, mint amikor Mansell elment a McLarenhez, amiből lett összesen 2 verseny, aztán lapát. Pedig ő pont ugyanennyi idős volt akkor + végigversenyezte az előző éveket is az Indycarban, nem csak hobbiszinten. Meg ott volt az a pár versenyes beugrása a Willimasnél Senna halála után. Igaz, abból lett is egy győzelem - óriási mázlival.

Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2010.05.25. 19:53:42

@isti77: Nem hiszem, hogy a mostani mezony SZOROSABB volna a tehetsegeket illetoen, SZOROSABB, mert az autokat sokkal konnyebb vezetni mint a 80-as 90-es evekbeli autokat, SOKKAL KONNYEBB ergo kiegyenliti a mezonyt, nincs akkora eles kulonbseg azok kozott akik kezelni tudjak ezeket az autokat azokhoz kepest akik nem annyira.

Ha MSC jo kocsit fog kapni kijon majd a tehetsege az elozesekben, lasd Button maga mogott tartasa, vagy az, hogy mindig lerajtolja Rosberget.

Vincenzo testvér 2010.05.25. 20:01:54

Jaj, én meg arra a Schumacherre gondoltam, aki focikapusként leterítette 1982-ben Battistont. Gondoltam, még eljátszik a Külváros II-ben 60+ évesen, aztán nem akar visszavonulni.

yooccoo 2010.05.26. 09:23:04

@Vincenzo testvér: műsort vezet a Discovery-n :)))

jpmjpm 2010.05.26. 09:50:31

@Chaoyang: "... vagy az, hogy mindig lerajtolja Rosberget," LOL. Rosberg 56 pontos. Schumi 22. Jól lerajtolja.

Egyébként én is támogatom Schumi visszatérését. A fanyalgóknak pedig érdemes elgondolkoznia azon, hogy bármely sportban a csúcsra jutni kurva sok munka. Schumi 3 éve nem ült versenyautóban, kicsit kijött a gyakorlatból.

Annak idején mikor Lauda visszatért, volt 2 gyenge éve mielőtt világbajnok lett újra. Szóval türelem. Schumi sem csodagyerek, csak sok munkával és kitartással a csúcsra jutott. Idő kell neki is.

Kotit 2010.05.26. 10:47:07

Azon kívül, hogy Schumiról tényleg szó se esik, a 2.mondat kisbetűvel kezdődik, a 2. bekezdés meg így:
"Már igen korán elkezdet már kutakodni a témában..."

yooccoo 2010.06.18. 13:02:20

@jpmjpm: smejhel, sumaker, nem mindegy? :)))