Otthon, édes stadion!

2010. június 11. - sportforras

Az otthon mindenkinek más jelent, sőt valakinek egyszerre több helyszínt is. Egy brit kutatás arra kereste a választ, hogy az angol futball pályáknak van-e hasonló jelenése, mint az otthonnak. Tehát vettek kb 500 szurkolót (akik a kérdőívben jelezték, „igen, érzelmileg kötődöm a … klubhoz”, ja és meglepő módon 89%-ban pasik) és megvizsgálták, hogyan is viszonyulnak a saját pályájukhoz.

És hogy mit ad az angoloknak a stadionjuk?
Számukra az egy olyan hely, ahol sokkal inkább kényelemben érzik magukat, mint egy másik helyen; ahol egy kicsit el lehet menekülni a valóságból (ki tudnak kapcsolódni); ami örömet ad számukra. Kb 12%-uk jelezte, hogy egy picit sajátuknak tekintik a helyet, és ugyanennyien jelezték, hogy sokkal jobban érzik a pályát otthonuknak, mint a házukat.
90%-ban jelezték, hogy a stadion egy különleges helyet foglal el a szívükben, nemcsak érzelmi kapocs fűzi őket a térhez, hanem erőteljes szociális kötődések is kialakultak (megcáfolódni látszik az a tény, hogy a férfiak nem érzelmetes lények), és igencsak megviselné őket, ha a csapat elköltözne máshová (és ím, a férfiúi rugalmasság kinyilatkoztatása!).
Tegyük hozzá még azt is, hogy a szurkolók nemcsak a társas kapcsolataikat élik meg itt, hanem azon nyomban megélik a csoporthoz való tartozás élményét is!
És rátaláltak arra, hogy szurkolóink, hol élték meg életük legszebb pillanatát – igen, a résztvevők 74%-a kint, a stadionban szerezte meg…

A bejegyzés trackback címe:

https://sportpszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr862074096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.