Az angolok mentális felkészülése

2010. június 23. - sportforras

Miután Fabio Capello átvette McClarentől az angol válogatott csapatot pszichológiailag 4 fő területre koncentrált, mivel az akkori meglátása szerint a csapat híján volt mind az önbizalomban, mind a mentális felkészülésben. Így a következő két évben ezekre a területekre koncentrált:

 

 

 

 

 

 

 

 

Egymáshoz tartozás érzése:

Egy olyan környezetett teremtett a játékosoknak, ahol megélhették a saját egyéniségüket. Fontos volt számára, hogy mindenki megtalálja a helyét és a szerepét a csapaton belül, és ne legyen egy-két nagy hal, aki maga alá vonja a csapatot. Néhány egyszerűbb szabályt állított fel: mindenki viselje a hivatalos mezét (egység megteremtése), étkezések idejére betiltotta a mobil használatát (hogy egymásra tudjanak figyelni, jobban megismerjék egymást...), és elrendelte, hogy a játékosok együtt és egyszerre étkezzenek, lehetőleg anélkül, hogy bármi megzavarná őket. Állítólag ebéd közben egyszer még a tálcáját is a falhoz vágta, amikor Emile Heskey figyelmen kívül hagyta a fenti szabályokat Ukrajnában.

Ezekkel az egyszerű szabályokkal meg lehet akadályozni, hogy klikkek, vagy csoporton belüli rivalizációk alakuljanak ki. Ezek során a játéokosok megismerhetik egymást és azokat az elvárásokat, amik egymás felé irányulnak, valamint könnyen beépülhetnek azok a játékosok a csapatba, akik újonnan érkeztek a válogatottba.

A másik nagy előnye, hogy ezzel megelőzhető az Otis Redding probléma. Röviden ez arról szól, hogy adott egy játékos, aki ezer felől kap utasításokat (senior játékosoktól, edzőktől, családtagoktól, haveroktól...) és elvárásrendszert, meg ötleteket, amiket nem teljesíthet, így játékosunk inkább mindent ugyanúgy fog csinálni, mint a tanácsok előtt, hisz azt legalább biztosan tudja. Itt Capello senkit sem hagyot kétségek között, hogy ő az egyetlen, aki a csapatot vezeti, ergo csak az ő tanácsait kell megfogadni...

A kontroll érzése:

Capello egyik első határozata az volt, hogy lecsökkentse annak jelentőségét, hogy a Wembley-ben játszanak. Ugyanis a játékosok előzőleg arról számoltak be, hogy igen nagy volt az elvárásokból eredő  rájuk nehezedő nyomás, ezért az volt a célja, hogy a játékosokba kialakítsa a kontroll érzését. A stadionnal kapcsolatban az volt a gond, hogy ahhoz a játékosoknak már nem a verseny és annak izgalma, hanem az elvárások és a kudarc kapcsolódott. Ezt az erős összekapcsolódást kellett megszüntetni

A játékosokkal együtt két nagy litát készített, az egyik "Amire van ráhatásom, amik ellen tudok/amikért tenni", míg a másik "Amire nincs ráhatásom, amik ellen/amikért nem tudok tenni". Ezek után a feladat az, hogy azokra a dolgokra koncentrálljanak a játékosok, amikre van ráhatásuk (kontrolljuk).

Értékesség érzete:

Minden játékos álma, hogy a csapat megbecsült tagja legyen. Ha pozitívan értékelnek egy játékost, akkor a teljesítménye is javulni fog. Jose Mourinhoegy fiatal edzőknek szóló szemináriumon egy "érzelmi" tartályhoz hasonlította az edzőket, ami nagyobb mértékű dícséretet, támogatást és pozitív irányú kritikát tartalmaz. Ha a tank üres, akkor az autóval nem lehet messzire menni, míg ha igen, akkor akár nagyon rövid idő alatt nagyon nagy utat tehet meg az illető... Példának okáért elképzeltetett az edzőkkel egy olyan játékos, aki elszalasztotta az egyik ESÉLY-t. Ennek a játékosnak érzelmileg teljesen kiürült a "tankja", az edző feladata az, hogy ezt feltöltse (le is csettintheti, de azzal nem nő a játékos motivációja/bátorsága/kezdeményezőkészsége ennek hatására).

Tehát az alapszabály, hogy nincs elbaltázott esély, csak szép próbálkozás!

Biztonság érzete:

"Két túrázó sétál az erdőben, amikor megzavarja őket egy megve hangja. Az évnek ebben az időszakában igencsak agresszívek a macik, és hát az egyik a túrázóink felé vetette magát. A két túrázó eszeveszett rohanásba kezd, de hát a medve négy lábbal gyorsabban halad mint az ember kettővel. Egyszerre az egyik túrázó megáll és elkezd gondolkodni.

- Mi a francot csinálsz, mindjárt beér a medve minket! - mondja a társának a másik

- Átveszem a futócipőmet! - válaszolja neki, és a nehéz túracipőt leváltja egy könnyedebb futócipőre.

- Őrült vagy, sosem fogod tudni lefutni a medvét! - válaszolja a társának

- Nem kell leelőznöm a medvét, csak téged!"

Ez a hozzállás jól szemlélteti, hogyan motiválja Capello a játékosait. Az elvárások a nemzeti 11-gyel kapcsolatban óriásiak (fusd le a medvét), így az edző játékosaitól nem az eredményt várja el, hanem hogy hozzák ki magukból a legjobbat.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sportpszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr172093249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.