Ha már nem ég a láng - sportolók kiégése

2010. november 04. - sportforras

 

  

 

 

 

 

 

 

Mi válthatja ki?

Környezeti (fizikai) tényezők:

o       Fizikai faktorok: ilyen a túledzettség vagy a sérülés

o       Logisztikai faktorok: időnyomás, szervezési problémák

o       Ide tartozik még: nem megfelelő környezeti feltételek, feladatokból fakadó stressz, monton, változatosságot nélkülöző feladatok, kevés edzésszám mellé túlzott versenyszám.

Egyéni (pszichikai) tényezők:

o       Magas elvárások (ami indulhat másoktól, vagy magától a sportolótól) vagy túl alacsony elvárás

o       A sportágból származó öröm hiánya

o       Perfekcionalizmus (mindent a legjobban)

o       Alacsony szintű kapcsolati háló (kevés barát)

o       Megküzdési stratégiák hiánya (nem tudja mit kezdjen a stresszel)

o       A kontroll hiánya (nem én alakítom a sorsomat, nincs beleszólásom semmibe)

 

A környezeti valamint a pszichikai tényezők megléte nem automatikusan váltja ki a kiégést. Ha a sportolónk úgy érzi, hogy a felé irányuló elvárások (fizikai, mentális, érzelmi, szociális síkon) túl magasak a képességeihez mérten, akkor fog besokallni. Ha ehhez még olyan dolog is társul, hogy az adott szitu számára valamiért nem kihívás (túl magas, vagy túl alacsony a léc, amit meg kell ugrania), akkor ehhez még egy nagyfokú unalom is fog társulni. Tehát az a legfontosabb, hogy a sportoló számára megteremtődjön a készségek és kihívások egyensúlya.

 

A burnout jelei:

o       Változó hangulati állapot

o       Apátia

o       Szorongás

o       Kimerültség

o       Érzelmi izoláció

o       Csökkent motivációs szint

o       Alacsony önértékelés

o       Csökkent teljesítmény

o       (Kábító)szer használat

 

Hogyan előzzük meg a kiégést?

o       Iktassunk be szüneteket – nemcsak a versenyek között, hanem az edzések között is legyenek olyan pihenők, ahol a sportoló feltöltődhet, és egy kiscit kiszakadhat a sportágából.

o       Legyen beleszólása a sportolónak is a fejlődésébe, adjuk meg neki a kontroll lehetőségét, hogy ő dönthet a sorsa felől.

o       Tanítsuk meg a sportoló számára néhány alapvető megküzdési stratégiát, beszéltessük őt a problémáiról. (Hallgassuk meg, és ne vitatkozzunk vele)

o       Kerüljük a túledzettség veszélyét

o       Lehetőleg kerüljük a fiatalabb versenyzők idősebbekkel való versenyeztetését (a kicsiknek túl nagy, a nagyoknak túl kicsi a kihívás mértéke…)

o       Legyenek változatosak az edzések. Mindig legyenek kihívások a sportolók előtt, de ezek legyenek reálisak, teljesíthetőek.

o       Csökkentsük a verseny utáni feszültséget, a sportoló tanulja meg kezelni mind a negatív, mind a pozitív végkimenetelt.

o       Szülőként mi is tiszteljük az ellenfelet, valamint az edzőt azzal, hogy nem zavarom meg a versenyt a véleményem kifejtésével.

o       Mindig adjunk visszajelzést a teljesítményről (ha nem hozza a sportoló az eredményt, akkor is jelezzük felé a fejlődését – miben volt jó)

o       Figyeljünk a kiégés jeleire – ha feltűnik, keressük meg a kiváltó okát a sportolóval közösen és tegyünk ellene.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sportpszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr682423165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.