Para sport? Akik máshogy érnek célba

2010. december 30. - sportforras

Nem szeretem a fogyatékos sportoló kifejezést, mert ez azt sugallhatja, hogy az illető kevesebb másoknál. A "megváltozottak" elnevezés is sántít, hiszen van, aki "fogyatékával" együtt született.

Jó hír, hogy már nálunk is vannak olyan sportpszichológusok, akik támogatják a paralimpikonjainkat. De miben másabb a parasportolóval való munka? Alapjában semmiben. A cél itt is a teljesítmény optimalizálása és a stresszfaktorok csökkentése. Itt is alapmódszer a relaxációs technika; ugyanúgy elérhető egyéni sportolók számára, mint csapatok részére. A sportpszichológusnak viszont jobban rá kell készülnie a munkára. Alapsztori, hogy pszichológusként nem biztos, hogy az összes olyan sportágat gyakoroltuk, amikkel találkozunk a munkánk során, ezért egy-egy technikai részletnél fontos, hogy tisztázzuk az adott szakkifejezés jelentését. Parasportolóknál nemcsak a sportág, hanem a fogyaték tulajdonságaival is tisztában kell lennünk. Vegyük például a visszajelzések egyik legfontosabb fegyverét, a látást, ami vakoknál és gyengén látóknál kiesik. Ellenben a test orientációra támaszkodhatunk 1-1 mozdulat fejlesztésénél, a vizuális csatorna kiesik, cserébe ott van nekünk egy csomó más modalitás. A sportpszichológus első szabálya, hogy mindig a meglévő képességekre koncentráljunk.

A következő kritikus pont az előítéletek a parasporttal. Sokan nem tartják azonos értékűnek a nem para sportokkal, de az is előfordul, hogy sajnálattal tekintenek a sportolóra. A lenéző, vagy a túlóvó pillantások ugyanolyan bosszantóak a sportolók számára, akik ugyanolyan keményen küzdenek egy-egy versenyen. Ajánlom a Murderball című filmet azoknak, akik kételkednek mindebben :)

A fentiek miatt a következő három tényezőt kiemelten szokták elemezni a pszichológiai foglalkozások alatt:

Önértékelés: A sportolói karrier hatással van az illető önértékelésére. Sportolók esetében nemcsak a mentális részt kell kiemelni, hanem a fizikai részt is. Fontos, hogyha a sportoló nem tudja elfogadni önmagát, az ki fog hatni a teljesítményére is, azaz ez egy oda-vissza ható folyamat. A sportolói sikerek képesek pozitív hatást gyakorolni az önmagamról alkotott képre, de ha az önmagamról alkotott kép negatív, akkor az is képes negatív irányú hatást gyakorolni a teljesítményemre.

Önmeghatározás: kerekesszékes sportolóknál azt találták, hogy nagyobb arányú volt náluk a függetlenedés, ami az önbizalomból és a pozitív önértékelésből származott. Mindezek pedig abból eredtek, hogy pozitív irányú szociális támogatást éltek meg a versenyeik során.

Öntudatosság: Fontos, hogy a sportoló feltérképezze a motivációit, céljait. A motivációs bázisuk nagyon sok esetben összetett: egyrészt segít elfogadni önmaga számára a fogyatékát; másrészt segíti őt abban, hogy megküzdjön a "peremhelyzetével". Sokan társadalmi szerepet is vállalnak, ezzel jelezve, hogy ők is azonos értékű tagjai a társadalomnak. És természetesen ott vannak a sportemberek általánosan megjelenő motivátorai: győzni, elérni a céljaimat...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sportpszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr352548846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.