Tabukat érintve 2. Jake és Jill

2011. február 08. - sportforras

Jake master fokozatos hallgató a tanácsadói pszichológián. Nem az a típus, akit igazán fizikailag vonzó fiúnak mondanék. Extrém az arcberendezése, nagy valószínűséggel törött orra van, és a fülén nyomát viseli a birkózó előéletének. Ő azonban egy aranyos fiú, akinek a humora bugyuta és gyakran ön ironikus. Tudom, hogy Jake nem gyakran randizik lányokkal, és az önbecsülése és kényelmes fiatal lányok hatására jóval a korához hasonló kollégáinak átlaga alatt van. Egyszer találkoztam a szüleivel. Szerető szülőknek tüntetek, talán még majomszeretettel is , akiken egyértelműen a fiúk boldogsága érdekelt. Jakenek a tanulmányi munkája általában magas szintű, habár szerintem a fő célja az emberi kapcsolatok, amit vizsgál, és az elmélet, amihez kapcsolatot alakít ki a sportolókkal.  Én szeretem Jaket és úgy látom, hogy a kapcsolatunk pozitív irányban fejlődik (a szüleitől jó kapcsolati  modellt sajátított el).Jake az első gyakorlati képzésnek az első órájára jár és épp most kezdett el foglalkozni az első sportolójával, Joannával, egy röplabdacsapat tagjával.

Joanna egy kivételes sportoló, legfőképp az edzéseken. Ösztöndíjjal tanul az ifis éve alatt.  Bármilyen szempontból megállapítható, hogy Joanna egy bombázó. Intelligens, kedves, magas, szép, és egyszerre komoly, de szórakoztató. A főakadálya a röplabdában, hogy az edzéseken nyújtott kimagasló teljesítményét nem tudta a versenyeken teljesíteni. Hibátlanul szervál az edzések alatt, de sokszor a hálóba szervál a meccseken, és a verseny teljesítménye semmilyen téren nem érte el az edzéseken nyújtott színvonalát.  Nem arról van szó, hogy borzalmas a versenyeken, de sokkal többre képes, mint amennyit mutat. Joannát ismerem, mert már dolgoztam a csapatával. A gyakorlat elején bemutattam a csapatot egy –két diákoknak, és mondtam a csapatnak,hogy ha kiemelt figyelemre van szükségük, akkor vegyék fel a kapcsolatot az egyik diákkal. Joanna önként jelentkezett, és kifejezetten Jaket kérte. Nem vagyok biztos, hogy miért választotta Jaket, talán a bugyuta mosolya miatt és a nem igazán fenyegető termete miatt (körülbelül 15 centivel alacsonyabb, mint Joanna). Gondosodtam arról, hogy teljesítménynövelő munkának lássanak neki. Mivel éppen csak megkezdődtek a gyakorlati órák, még nem érkeztünk el az elméleti részéhez a áttétel és viszont-áttétel téma élményének (a diákokkal csoportos alkalmak a csoport szupervizióra a szolgáltatás nyújtás módszereinek és vizsgálatának megbeszélése), főképp nem romantikus vonatkozásáig (ld Abramowitz, roback, Corney &McKee, 1976; Guttman, 1984;person, 1985). A csoportos szupervizión kívül, Jake még heti egyszer magán megbeszélésre jön hozzám, hogy átbeszéljük a Joannával kapcsolatos munkáját. Jake és Joanna gyorsan eljutottak a teljesítmény javítás kulcsához, így elkezdetek dolgozni a verseny alatti idegeskedésén és az attól való félelmén, hogy mások hogyan értékelik. Mind kognitív (gondolatok fékezése, gondolati újratervezése) és szomatikus (légzés, koncentrálással) megközelítést is használtak, hogy felülkerekedjenek az idegeskedésen, amit a versenyeken tapasztal. Pár hét alatt mérhetően sikeresek voltak. 4 héttel később miután elkezdtek együtt dolgozni, számoltam az elbaltázott szervákat, és jelentősen csökkent a mennyiségűk. Joanna nagyon elégedett, és az egyik 2 hetente tartott megbeszélés után, odajött hozzám és azt mondta nagy mosollyal, hogy: „Köszönöm, hogy Jaket kaptam közös munkára. Szuper volt.” Nem tartottam fontosnak a hozzászólást abban az időben, csak sütkéreztem a dicsfényében annak, hogy az Én egyik diákom jó munkát végez.

Az értékelésen észrevettem valami változást Jaken. Jóval elégedettebbnek és lelkesebbnek tűnt. Még mindig a Stotenberg első állomásán áll (1981; konkrétság, függőség, aggódás jellemző) és sok utasításra, vezetésre van szüksége. Jake velem szembe elbátortalanodottnak tűnik (ez egy olyan dolog, ami elkerülhetetlen a szupervizió korai szakaszában), de az elbátortalanodás állandó beszélgetési témánk, amin túl akarunk kerülni. Mindig is lelkes volt, de most még inkább, és felfegyverzett egy újfajta bizalommal, úgy tűnik, hogy jobban fejlődik, mint bármelyik tanuló. Úgy tűnik, kezd jól beérni és kezd magához térni. El kell ismernem, hogy ezek a pozitív változások a kapott szupervizó minőségének tulajdoníthatók (nárcisztikus reakció). Ezek a változások valójában egy sokkal romantikus dologból eredtek. A tizenötödik szupervizori megbeszélésen, új témát kezdtünk

 

Mark:             Na hogy mentek a dolgok a héten Joannával?[az első gyakorlaton csak egy klienst kapnak a diákok]

Jake:             Remekül. Egészen sikerült alkalmaznia a légzési és koncentrálási feladatokat a versenyen is, és még az edző is pozitív dolgokat mondott arról, hogy milyen jó Joanna. Láttad őt legutolsó játékán? Nagyon dögös volt.

 

Az utolsó szót -dögös- én különösképpen nem kedvelem, elsősorban azért, mert a sportban túl sokszor használják, de ebben az esetben megütötte a fülem. Látom Jake szemében, ahogy beszél; és egyből azt gondolom, Oh ne, ez a gyerek oda van a klienséért. De valami több van a szemébe mind rajongás. Azt hiszem büszkeséget, és kezdem úgy érezni, legalább egy kicsit belezúg. A riasztózászló ha épp nem is lobog, közel van ahhoz hogy felhúzzák.

Ahogy előtte állítottam, az a dorgálás az erotikus és romantikus áttételbe és viszont-áttételben hogy „csak mondj nemet” nem segít, és még az is lehet, hogy romboló hatással lesz az érzékeny fejlődés kezelésére. Nem vagyok benne biztos, hogy Jake tisztában van-e a saját érzéseivel. Annak is határozott lehetősége van, hogy én félre értettem egy olyan sportoló jó teljesítményére adott lelkes diáki reagálást, akivel Ő foglalkozik. Mindezen hóbortok tetejébe még ott van a Jake és köztem lévő kapcsolat. A kezdeti reakcióm magába foglalta az elnyomottért való szurkolást,  azt hogy ez a külsős orvosolta a helyzetet és a nyáj befogadta őt, azt a vágyat hogy ez a családközpontú nyerje el a lányt a sok macsó elől: ez a szupervizori viszont-áttétel hollywood-i verziója. Tehát a reakcióim sora arra, hogy esetleg Jake kezd bele esni a sportolójába a következőképpen alakult: „ Oh, de jó”,  „Hajaj, tőrbe csalja magát, és a végén megbántódik.” majd „Oh a francba!”  Az első két reakcióm egy fantáziálás volt, és a harmadik pedig az ami visszavezetett a valóságba, a profi szakmaisághoz. Tehát hogyan kell, kellene egy szupervizornak megközelíteni meg azt a helyzetet, hogy a tanulója és a sportoló, akivel a tanuló foglalkozik romantikusan érdeklődnek egymás iránt?

 

Mark:             Nagyon úgy hangzik, hogy az amin ti ketten dolgoztok, valóban segít Joannának.

Jake:             Szerintem sokkal beindultabbnak és biztosabbnak néz ki a pályán, és tudod mit? A meccs után az edző odajött hozzám, megveregette a vállam, és azt mondta, „Szép munka.”

Mark:             Még mindig ott van a vigyor a fejeden.

 

Szerintem azok a kérdések, mint a „Mit gondolsz?” „Mit érzel?” és „Hogyan érzel ettől?” mind jó kérdések. A szupervizión (vagy szolgáltatás közben) ezeknek a kérdéseknek a különböző változati, ahol a jó munkakapcsolat megalapozott, és a  megjegyzés a jelenlegi viselkedéshez, elgondolkoztatja, hogy mit is gondol és hogyan viselkedik valójában (pl:az én megjegyzésem a vigyorára). Még ha Jake egy új felügyelt, mi már lefektettük azokat a szabályokat, amelyek szerint a reakciói, érzései, gondolatai és viselkedése lesz a fő témája a szuperviziónak. Tehát már fel van rá készítve, hogy hogyan reagáljon az én viselkedésére utaló vizsgálódásom.

 

Jake:             Tudom; olyan jó volt. Olyan volt mintha nyertem volna egy versenyt. Tudod hogy a az edző mindig milyen langyos? Nos, a meccs óta sokkal többet mosolyog rám.

Mark:             Mmmm-hmmm. [Megálltam; Jake is hallgatott egy ideig.]

Jake:             Olyan mintha elfogadtak volna.

Mark:             [Én hallgattam tovább, de Jake nem folytatta.] Mintha egy fordulópont lenne? [Ez kétértelmű- fordulópont Jake az edző és Joanna kapcsolatába.]

Jake:             igen, én még inkább a csapat részévé váltam.  Később ettünk egy nagy pizzát; olyan jó volt. Azok is, akik eddig alig szóltak hozzám, azok is beszélgettek velem. Azt hiszem, még mindig vigyorgok.

Mark:             Jó érzés a csapat részének lenni, és lefogadom, hogy nagyon jó volt ennyi nő figyelmének tűzében lenni.

Jake:             [egy ideig csendben maradt, és megszeppenve nézett.] Igen, talán az volt.

Mark:             Az arcod átváltott vigyorból, félénkségbe. Mi történt?

Jake:             úgy hangzott mintha arra utalnál, hogy begerjedtem a figyelmükre.

Mark:             Ne haragudj, ha vádlón hangoztam; csak olyan erőteljes volt a reakciód, hogy gondoltam, hogy jó ötletnek tűnhet, ha megnézzük. Nincs abba semmi rossz, ha figyelem központjába kerülsz, és ha pozitív visszajelzéseket kapsz a klienseidtől. Az ehhez hasonló reakciói a klienseknek, tudtunkra adja, hogy jól csináljuk a dolgunkat.

Jake:             Szerintem a női figyelem az, ami telibe talált.

Mark:             OK.

Jake:             nos, nézz rám, egy ellenszenves malacfejű birkózó vagyok. A nők rám se néznek, tehát igen nagyon jó volt leülni pizzázni, úgyhogy fantasztikus nők vettek körül engem. Valami rosszat tettem ezen a ponton?

 

Úgy tűnik, hogy védekezést váltottam ki Jakeből, a csapattal kapcsolatos megjegyzésemmel. A reakciója egyszerre volt védekező és nyílt érzésű. Igazolni szeretné, azt hogy tetszett neki a sok figyelem, amibe részesült, de tudja hogy az ilyen jellegű érzések gyanúsak. Úgy reagál, mint a legtöbb felügyelt a szupervizó korai szakaszán, hogy egy konkrét kérdést tesz fel (Tévedtem? Igazam volt?). Kezdő diákok esetén, olyakor a didaktikus hangnemre váltás segített., mert a beszélgetés a konkrét dolgokról sokszor segíthet túllépni a reakcióik és viselkedésük fekete-fehér jellegén. Jake is küszködik, és én segíteni akarok neki.

 

Mark:             Jake, nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz, ha neked tetszik ez a figyelem. Az hogy mi hogyan gondolkodunk, és érzünk a sportoló iránt, akivel dolgozunk, az amit mi be tudunk skatulyázni hogy jó vagy rossz-e. a jó rossz megkülönböztetés az gondolatok és érzelmek szintjén nem ér semmit. Amikor eljutsz a cselekvés és viselkedés szintjére, akkor jutnak szerephez az etikai kérdések. Az, hogy te hogyan érezel, és hogyan viselkedsz az egy információforrás. Adatok. Segít megtudni dolgokat rólad, a klienseidről, hogy hogyan fejlőik a kapcsolatod a sportolóval. Azt érzem, hogy te azt gondolod, hogy a csapat iránti érzelmeid alapján ítéllek el. Ez messze áll tőlem. Én csak egy információs kukac vagyok, és az az információ, ami engem lenyűgöz.  Valami történt, ami megváltoztatta a helyzetedet a csapatba, az edzővel, és még Joannával is. Lássuk csak, miről is szólt ez és hogyan történt. A gondolataid és az érzéseid segíteni fognak nekünk.

Jake:             nem is tudom. Arról van szó, hogy úgy érzetem, hogy áttörést okoztam a csapatban.

Mark:             És valóban így volt, de mi volt az áttörés számodra?

Jake:             Azt hiszem, hogy elfogadottnak éreztem magam, és azt hogy az egész részévé váltam.

Mark:             Jó érzés mi? Mintha egy sokkal nagyobb dolog része lennél.

Jake:             talán ezért, vagy talán, azért mert egy bizonyos elismerésben részesültem.

Mark:             Én még mindig érzek valamit, az elismerésben való részesülésben, amit te gyanúsnak gondolsz. Mintha ez a szükségleted idegen lenne. Vagy esetleg azt az érzést keltettem benned, hogy az, amit érzel sokkal inkább ego-centrikus, mint kliens-centrikus?

Jake:             Azt hiszem, hogy bűntudatot érzetem amiatt, hogy ez az egész róla szól.

Mark:             Mit gondolsz, honnan jönnek ezek az érzések?

Jake:             No, azt hiszem felőled.

 

Jake és én belezavarodtunk a dologba, ebbe a pontba, de legalább nem volt annyira zavarban, hogy azt mondja: „hé, bűntudatot gerjesztettél bennem”. A bűntudat a fekete-fehér gondolkodásmódban gyökeredzik az újonc gyakornokoknál (jó és rossz útja van a haladásnak), és az előző megjegyzéseim dacára, ami arra utaltak, hogy mindezen információk nagyon fontos adatok, nem voltam képes arra, hogy átsegítsem Jaket a jó és rossz érzet feloldásában. Amikor valami újat tanulunk, gyakran ugyanazt a módszert nézzük át újra meg újra, míg a fogalmak (és érzelmek) be nem ivódnak. Így nekem újra meg kellett próbálnom tisztázni a dolgot. Ideje kitárulkozni

 

Mark:             Jake, nagyon jó munkát végeztél. A sportolók és az edző figyelembe vesznek téged. Meghallgatják és megfogadják, azt, amit mondasz. Nagyon is becsülik azt, amit csinálsz, és te még inkább a csapat tagja vagy, mint valaha. Ez egy jó eredménynek számít. De most én lehűtöttelek a lányokkal kapcsolatos kérdésemmel, és azt a benyomást keltettem, hogy te valami enyhe szakszerűtlenséget követtél el. Sajnálom, hogy így történt. Nem így gondoltam. A sportpszichológus nem csak szolgáltatást nyújt, hanem profitál is abból. Ő egy olyan szakmabeli, aki kiveszi a részét a sportolóval való találkozásból.[Itt azért használtam harmadik alakot, hogy eltávolodjon Jake saját magától] az, hogy mit vesz ki a sportolóval való kapcsolatából, az a saját karakterétől függ. Hadd mondjak el egy történetet rólad és rólam.  Az, amikor én vele dolgozom, próbálok segíteni, hogy meglássd, megértsd, és becsüld azt amit csinálsz, azt aki vagy és ez segít a sportolóknak hogy javuljanak abban, amit csinálnak. Amikor a szemeidben annak megértésnek fénye csillan fel, hogy te, és a kapcsolatod a sportolóval hogyan szerepel pozitív erőként a sportoló életébe, és hogy vagy személyesen nagy részese egy változási folyamatnak, nagyon is meg vagyok elégedve. És amikor ez a kis égő kiég, sokszor azt gondolom, Rendben felfogta, piszkosul jó vagyok! Ez egy egoista dolog? Persze, hogy az, és annak az érzése, hogy a te fejlődésed összefonódik azzal az érzéssel, hogy én kompetens vagyok, és másoknak szükségük van rám. Ez egy bizonyos beavatás, amit nálunk jó működik. Azt hiszem, hogy a te élményed nem különbözik.

 

Harmadik személyt használtam elemzési távoltartási okok miatt, majd egyes számra tértem át, hogy elmesélhessem a történetet. A történet szándéka, hogy normalizáljam a büszkeség érzetét, azzal hogy elárulom neki, hogy a szupervizorának hasonló reakciói vannak, ami elvezet minket ahhoz többes szám első személyt használjak, mi, ami azt tételezi fel, hogy mind hasonló csodálatos élményben van részünk, ami a cselekedeteink központjába áll. Az a folyamat, amin én és Jake átmentünk az a megkérdőjelezési folyamat. Jakenek túlságosan „bizsergő” reakciói vannak, a miatt, amit tett, és válaszok miatt, amiket kapott (ami nagyon hasonlít az edző pozitív figyelmére, amikor egy új motoros készséget először mutat be helyesen). Jól érzi magát. Megkérdőjeleztem ezeket, az érzéseket. Megzavarodik, és kétségei vannak az érzéseinek érvényessége miatt. Mi feltárjuk ezeket, a kétségeket, megkérdőjelezzük azokat, értelmezzük, történeteket mesélünk velük kapcsolatosan, és utána (remélhetőleg) Jake úgy távozik, hogy jobban megérti saját érzéseit, és jobb rálátással lesz saját magára, mint pszichológusra, aki sportolókkal dolgozik. Jó érzetnek egy teljes köre helyett inkább azt remélem, hogy Jaket a jó érzetnek egy teljes spirálján vezetem, miközben az érzésit mélyebb szinteken megismeri. Ez gyakran egy fájdalmas de előrehaladó folyamat (úgy, mint a fizikai edzés).  Ez hasonló ahhoz, amikor a felszínes „ezt tettem és jól érzem magam”-ból a „  Ezt tettem és azért éreztem ezt, mert…. Huha ez tényleg nem rossz”  állapotba kerülünk, megértve a másokhoz való kapcsolatunkat.

 

Jake:             OK, tehát amit érzek az nem rossz.[kezdi kapizsgálni, de a kezdő pszichológus „jó-rossz” gondolkodás még a levegőben lóg.] ez a játszma része.

Mark:             És ez a nagy része annak, ami minket a játszmába tart. Jó érzéseid vannak egy jól végzett munka nyomán. És a miatt is jó érzésed van, hogy mindazon lányok a figyelmükkel tüntettek ki téged. Most már meg van az eszközöd, hogy felismerd, honnan jönnek ezek az érzések, amikor azok felbukkannak a jövőben. Büszkeség és a szolgáltatásodra adott pozitív visszajelzés segít abban, hogy magabiztosabb gyakornok legyél. Már észrevettem növekedést az önbizalmadban az elmúlt hetekben. Azoknak a jó lány-fiúérzéseknek a felismerése is segíteni fog abban, hogy ellenőrzés alatt tartsad, így nem tévedsz olyan területekre, ami nem a legjobban szolgálja a sportolódat.

Jake:             Azt hiszem, randikra van szükségem.

Mark:             mindkettőnknek.

Jake:             [hangosan kacag.]

 

Na most, ez a szakmaiatlan válasz csak kicsúszott, és ez önleleplezés, ami nem a felügyeltemnek a szolgáltatásában van benne, hanem inkább arra, hogy azonosulnom kell Jake-kel, a harcaival, s frusztrációival, és az életének romantikus oldalával., és a fantáziálgatással. Hogy tartsunk egy kis szünetet ebben a nehéz beszélgetésben és menjünk és érezzük jól magunkat. Azt hiszem, nekem is szükségem van egy kis szünetre a szupervizori folyamatban. A szupervizió jócskán próbára teszi az embert, és a randiról szóló viccem, esélyt ad egy szusszanásnyi időre, és együtt nevetünk Jake-kel. Egy másik szemszögből, a nárcisztikus fordulata a beszélgetésnek segíthetett egy kicsit. Úgy érthette Jake, hogy: „oh, a szupervizorom és emberből van” . a felügyeltek gyakran oktalanul felmagasztalják a szupervizorukat, , és nincsenek arra tekintettel, hogy a szupervizornak is vannak gyarlóságai, gyengeségei, és igenis emberi vágyak. Jake nevetése lehetett a megkönnyebbülés, de a válasz az teljesen az enyém volt. Mindannyian hibázunk; és csak remélni tudom, hogy a válaszom célszerűtlen.

Ez alkalommal nem kerítünk sort a lehetséges belezúgásra Joannába. Én meghagytam a jó fiú-lány érzelmek felismerésének a szintjén. Nem hiszem hogy készen áll egy ilyen, a személyes elviszont-áttételnak az intim vizsgájára, amiben azt tárgyalnánk meg, hogy mit jelent számára Joanna. Jó irányba, de nehézen fejlődtek az érzései a csapattal szemben, és azt hiszem eleget tett a mai napra. Visszatekintve, ha megbeszéltem volna vele a belezúgást, talán jobban fel lett volna arra készülve, ami később történt.

Két alkalommal később, Jake bejött az irodámba, lehuppant amint mindig a kényelmes székbe, és a földet nézte. Én nem nagyon foglalkoztam a valamelyest szokatlan belépőjével és rákezdtem, mint mindig.

 

Mark:             Na mi történt a héten?

Jake:              [Egy ideig csendbe van, még mindig a földet nézi.] Megcsókolt....

Köszönet Szakonyi Sarolta Annának a fordításért (Sport Psychology in Practice)

A fejezet befejező oldalait hamarosan feltesszük :)

A bejegyzés trackback címe:

https://sportpszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr642640499

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.