Tabukat érintve 3. Jake és Jill újra

2011. február 11. - sportforras

Mark:             Na mi történt a héten?

Jake:              [Egy ideig csendbe van, még mindig a földet nézi.] Megcsókolt.

 

Nem hiszem, hogy van jobb idő, amikor a szupervizornak csukva kell tartania a száját. Itt a kiváló és rendkívül egyértelmű példája annak, hogy az első megszólalás, hogyan jelöli meg az aznapi témát (ld. Andersen, Van Raalte, & Harris, 2000). Jake belevágott a lecsóba, és ő ezt tudta. Ő azzal is tisztába volt, hogy neki erről beszélnie kell hamarosan. Hagytam, hogy összeszedje magát. Egy idő múlva felnézett rám a szemében egy olyan kifejezéssel, hogy „Mi megy itt? Csalódtál bennem?”és „Ki kell segítened ebből.” Nos, lehet hogy az arckifejezéseinek az értelmezése az én kivetítéseim, de azt hiszem elég jól megismertem Jaket ahhoz, hogy meglehetősen jól elképzeljem, mi kavarog benne. Csendben nézett engem, majd végül egy fintort vágtam az arcomonés egyidejűleg jeleztem a kezemmel, hogy „ Minden rendben lesz;mondd el mi történt.”

 

Jake:              A francba! Hol is kezdjem?

Mark:             Mit szólsz ahhoz, ami előtt megcsókoltak? [kis irányítással segítek neki.]

Jake:             nos, tegnap este a verseny után történt. Épp befejeztem a verseny utáni megbeszélésemet az edzővel a csapat szobában, és utána az összes lány – elnézést hölgy- elment zuhanyozni. Joanna valahogy visszamaradott, és bajlódott a táskájával. Mindenki kiment. Odamentem hozzá és azt mondtam: „lenyűgöző voltál ma este.” Ez volt az egyik legjobb meccse. Majd így szólt: „Te is!” , és a fejemet a kezébe fogta és szájon puszilt. Utána a szemembe nézett és megfordult és eltűnt a zuhanyzóba. [Jake megállt és rám nézett, mintha azt kérdezné „Mi a fene megy itt?”]

Mark:             [A legfinomabb hangon, amit össze tudtam szedni.] És aztán?

Jake:             azt hiszem, agyvérzést kaptam. Azt hiszem nem mozdultam meg pár másodpercig. Túlságosan megkövültem. Ezután kirohantam a teremből és hazamentem. Arra gondoltam, hogy felhívlak téged, e már majdnem 11 óra volt, és emlékeztem, hogy reggel van szuperviziónk.

Mark:             És hogy érzed magad ma reggel ezek az események után?

Jake:             Esetleg nincs egy esemény utáni tablettád?

 

Ez alkalommal, teljesen megdöbbentettem magamat, az érzéktelenségemen, és nyegleségemen. Jake helyzete nem kíván ilyen béna viccet az esemény utániságról a kifejezés használata, arra figyelmezet, hogy az ügy sokkal komolyabb kliens-gyakornok témákat foglal magába. A viccem valószínűleg azt szolgálja, hogy lazítsak azon, amiről tudom, hogy egy kemény megbeszélés lesz, és mindkettőnket igénybe vesz. A szóviccem valószínűleg egy irritációmat is tartalmazza, miszerint nem hívott fel „még az éjjel” amikor még a dolog friss volt. ez a szimbolikus tartalma a megjegyzésnek lázba hoz. Jake egy varázspálca suhintással el akarja törölni az elmúlt éjszaka történését. Csak Jake érzi terhesnek az esetet? Fejlődik valami Jakeben, amin túl akarja tenni magát? Vagy az össze asszociációm egy dinamikusan orientált szupervizor túlzó képzelgéseinek eredménye? Túl izgatottá válok az asszociációk miatt, e nem adom tudtára azokat. Visszatérek arról, hogy hogyan is érzem magam jelenleg (még több elkerülés a részemről?) és megkérdezem mi történt miután hazaért.

 

Mark:             Nos, beszélj nekem a múlt éjszakáról. Mi történt vele miután haza mentél?

Jake:             Órákig nem tudtam aludni. Be voltam gyulladva. Ágyba mentem, de órákig csak forgolódtam. Elbóbiskoltam egy időre, de nagyon korán felkeltem és elmentem futni.

Mark:             És segített?

Jake:              Nem igazán.

Mark:             Álmodtál tegnap este?

Jake:             Igen, pár dologról. Az egyik a nővéremről és egy formaegyes kocsiról szólt, de nem emlékszem többre abból az álomból; és volt egy, ami a középiskolában játszódott.

Mark:             Az miről szólt?

Jake:             nem teljesen tiszta, de azt hiszem egy tornán volt. Tudom, hogy épp vállra fektettek, és az edző azt mondta, hogy üljek le a kispadra, mert Philt nézi, ahogy birkózik. De nem emlékszem többre.

Mark:             No és ki Phil?

Jake:             Egy fiú volt a középsulimból, aki egy súlykategóriával felettem volt.

 

Eltérítem Jake figyelmét az álmaira, pár okból kifolyólag. Egy, azért mert szomorú és, talán ha valami másra figyelünk egy ideig, akkor összeszedi magát még egy kicsit. Rengeteg érzelmi dolog került elő ezen a megbeszélésen; és, talán ha eggyel vissza lépünk és az álmokat figyeljük meg, ezzel adok neki egy problémát amire összpontosíthat mostantól. Másodszor, az álmok sok mindent elárul a belső állapotunkról. És a jelenlegi zűrzavart. Jake álmai majdnem hogy túl egyszerűek.  Az első a női testvérével arról szól, hogy egy nővel az intim kapcsolata túl gyorsan halad. Ez egyértelmű. A következő álom valószínűleg rólam és Jakeről szól. Az álomba Jake-et két vállra fektetik, és veszít. A birkózásban a két vállra fektetés, egy mindenképpen fizikailag intim kapcsolat. Szintén a bukás egy típusa. Az edző (én) azt mondja neki, hogy üljön a kis padra, mert egy másik birkózót figyel. Ez a forgatókönyvnek valami köze lehet ahhoz, hogy az én szemembe ő megbukott, és én el fogom küldeni őt. És az elküldés azzal áll kapcsolatba, hogy és elfordulok tőle, és egy sokkal értékesebb birkózóra figyelek (egy súlycsoporttal feljebbi). Azt hiszem, hogy az álom a szégyenről és a félelemről szó, hogy elveszít engem, mint szupervizor.

 

Mark:             Szerinted, van köze egymáshoz a múlt éjszakának és az álmodnak?

Jake:             gondolkoztam rajta, mert szoktunk beszélni az álmokról. Emlékeszem hogy szégyenkeztem amiatt, hogy elvesztem, és valahogy minden félét amiatt, ami történt, és amiatt, ahogy éreztem a csók közben.[Kezdi kapiskálni a dolgokat csókkal és az álommal kapcsolatosan, illetve, hogy a kettő összetartozik.]

Mark:             tehát, hogy éreztél, amikor megcsókolt?

Jake:             [Várt.] Döbbenetesen, azt hiszem, de csupán egy gyors pillanatra le akartam tépni a ruháinkat, majd csak rohanni akartam.

Mark:             úgy hangzik, hogy erős szükségét érezted annak, hogy elmenekülj egy csomó dolog elöl.

Jake:             Ember, nem várhattam ölbe tett kezekkel arra, hogy visszatérjenek az öltözőbe.

Mark:             Van elképzelésed, hogy mi elől rohantál?

Jake:             Hát, Joanna elöl biztosan…… [ valószínűleg a saját erotikus  válasza elöl is rohant, de erre később rá fog jönni.]

Mark:             [Az elmenekülésétől, visszamegyek a problémára való visszatéréséhez.] Milyen volt ma, amikor az irodám felé jöttél?

Jake:             Mintha izzadó töltény lettem volna…. Most is úgy érzem magam.

Mark:             Miért érezted annak magad?

Jake:             Azt hiszem a miatt, mert szégyenlem ahogy reagáltam.

Mark:             [átváltottam a legegyüttműködőbb empirikus módomra.] na Nézzük meg, mi történt az álomban és a teremben, és mi történik itt. A vesztés, és a kid padra küldés miatt érzett szégyen,a része annak a szégyenérzetnek, hogy egy sportolóról voltak szexuális fantáziáid, és hogy hagytad magad megcsókolni, és annak a szégyenérzet, hogy ezzel nekem csalódást okozol.

Jake:             Olyan zűrös vagyok.

Mark:             az vagy, de a zűrök azok, amiknek a kiválogatásában mi ketten a legjobban vagyunk. Menjünk egy kicsit vissza, és nézzük meg mi vezetett a csókhoz.

 

Az olyan felügyeltek miatt, mint Jake, érdemes ezt a munkát csinálni. A kifejezés, amit használtam, hogy, együtt érzően empirikus, érzékelteti azt a légkört, amit én a szuperviziókon, és a sport pszichológiai gyakorlatokon próbálok táplálni. Jake és én egy intim, együttműködő erőfeszítést teszünk, hogy megértsük az élményének a részleteit, a történetét, és hogy felépítsük és kialakítsuk a sport pszichológusi képét, ami maga Jake. Ő és én egy kalandban veszünk részt, és majdnem minden alkalommal egyre többet látunk abból a képből, hogy mi valójában Jake, a sportolókkal való kapcsolatában, sajátmagának való megértésben, és a velem való kapcsolatában.

Érdekes, hogy Jake kerüli azt, hogy elmélkedjünk a nővérével kapcsolatos álmon. Ennek az álomnak a vérfertőzés minősége túl fenyegető lett volna, hogy foglalkozzunk vele, de annak az értelmezésnek bizonyára, jelenleg nincs jelentősége. Jake igenis, azonban elkezdte látni, hogy az az érzelmi tolulás, ami Joannára, magára, elhivatottságára, és rám vonatkozik, az, amit meg kell oldani. Annak a megtárgyalása, hogy  mi vezetett a csókhoz, Jake elmondja Joanna kényes tetteit, amit nem említett előzőleg az megbeszéléseken ( pl. kézfogás, gyors nővéri ölelés a játék után), néhány cselekedetét ( pl. jobban figyel rá mint más játékosokra miközben részt vett a gyakorlásokon és a meccsen), és néhány fantáziálását, amikről túlságosan szégyellt beszélni ( pl. Joanna a zuhany alatt). Megvizsgálva az utat a csókig, látható, hogy két embert lassan elkapott egy kisebb örvény. 

A csók és Jake nyílt szexuális fantáziái arról, hogy meztelenül van Joannaval szinte a megjósolható kimenetele, egy romantikus „táncnak” ami először akkor került előtérbe, amikor Jake Joannaról azt mondta, hogy vagány. Az én buktatóm, mint szupervizor az volt, hogy nem foglalkoztam azzal, amiről sejtettem, hogy folyik, csak segítettem, hogy a táncot tovább haladjon.

Ijedtség, szégyen és bűn.  Jake reakciója pontosan olyan fajta, ami az erotikus viszont-áttételt titokban tartja. Szerencsére Jake és Én vagyunk olyan kapcsolatban, ami megengedi, hogy mély érzéseket kifejezzünk és beszéljünk róla. Adtam Jakenek egy fantasztikus könyvet, amit Pope és társai írtak (1993): Szexuális érzelmek a Pszichoterápiában, hogy vigye haza és olvassa el. Gyakran használok könyvterápiát a felügyelteknél, és olvasni azt a könyvet általában terápiás cselekedet. Emberibbé tesz minden heves érzést, ami az intim találkozáskor felmerül a pszichológus és a páciens között, és kiutat kínál a pszichológusnak, hogy tisztázza az ügyfelek erotikus reakcióját és a segítő saját romantikus válaszait.

Két ezzel kapcsolatban álló mozzanat figyelmet igényel. Az első Jake maga és az ő kusza érzelmi azzal kapcsolatosan, hogy mi történt. A második segíteni Jakenek megfejteni, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy beszéljen Joannával.

 

Mark:              Szóval, itt lennénk. Megcsókoltak, izgatott lettél, és megrémültél. Mi lenne, ha először az izgatottság részt néznék meg?

Jake:               Arra a „gyerünk, vetkőzzünk le” részre?

Mark:              Igen, ez lenne az.

Jake:               Olyan bizarr volt. Egyik percben még sport

pszichológus voltam, a másik percben meg egy begerjedt barom. Dr. Jekyll és Mr. Hyde.

 

Jake irodalmi utalása egy nagyfokú negatív értékelésre vall. Robert Luis Stevenson Mr. Hyde-ja egy hedonikus id szerű jellem alakja Dr. Jekyllnek, aki végül fertelmes cselekedet hajt végre. Az, hogy Jake olyan jellemhez hasonlítja magát, aki alapjába véve nincs kontroll alatt és szörnyféleség elég durvának tűnik, és Jake, aki oly sok jó tettet tesz másokért, úgy tűnik nem olyan jótékony magával szemben. Az a megdöbbenés, hogy megtalálta magában Mr. Hyde-ot, főleg egy szakmai kapcsolatban, elkeserítő. Muszáj segítenem Jakenek megvizsgálni azt, hogy mi az amit ő a sötét oldalának lát, és hogy az id impulzusainak emberi minőségét méltányolja. (pl. keresni az érzéki élvezetet).

 

Mark:             Szóval a begerjedt barom, Mr. Hyde, megjelent. Úgy tűnik, mintha megismerted volna. Már felbukkant azelőtt?

Jake:             Nos, igen, de az egy olyan lánnyal volt, akire nagyon gerjedtem és randizgattunk.

Mark:             És mi volt?

Jake:             Szerelmes voltam, és amikor már végül együtt voltunk úgy, csak úgy elvesztem a pillanatban és ….

Mark:             És?

Jake:              Csodálatos volt.

Mark:             Még szép, hogy az volt! Akkor, amikor intim kapcsolatban vagyunk a szeretett lénnyel, jó alkalom nyílik arra, hogy elvesszünk a pillanatban és érezésekben és élvezetben. Sok olyan dolog van Mr. Hyde-ban, ami igenis emberi. De érzem, hogy a szégyenérzete jelen van, a Joannára adott válaszban.

Jake:              De ilyesminek nem lett volna szabad megtörténnie.

Mark:             Ha az „ilyen dolgoknak” alatt a szexuális együttlétet érted a klienssel, akkor nincs miről vitatkozni.  Ha a kliens iránti erotikus vágyat érted, akkor van miről vitatkoznunk.

Jake:              Mire gondolsz?

Mark:             Óriási különbség van aközött, hogy valamilyen szexuális vagy erotikus érzelmeket táplálunk a kliens felé, vagy valójában fizikailag is belekeveredünk. Én úgy gondolom Te egyenlőségjelet teszel a fizikai cselekedet és a belső állapot közt, és ha valamelyik tiltott, akkor a másik is az….Rendben, szóval mit akarok mondani ezzel neked?

Jake:             Úgy hangzik, hogy rendben van az, ha begerjedni egy sportolóra.

Mark:             Ebben nincs vita, de mit mond ez neked, ha a sportoló felizgat, és ez zaklat.

Jake:             Azt mondanám, hogy nagyon letérek a pályámról és ez komoly bajba vagyok.

Mark:             Miért?

Jake:             Mert, szerintem, inkább rólam szólna és arról, hogy mit akarok és nem a sportolóról és arról, hogy őneki mire van szüksége. Nagyon rossznak tűnik. Mint ahogy mindig mondtad az órán, „Ha a válasz arra, hogy ’Kit szolgálunk?’  Nem a sportoló, akkor valami baj van.

Mark:             Micsoda hülyeség! Tudtam, hogy egyszer még kísérteni fog.

Jake:              [Nevetés] Te mondtad.

Mark:             Tudom, hogy mondtam, és valószínűleg nem magyaráztam el az összes fenntartást elég jól. Úgy gondolom, ki kell egészítenem az aforizmát, hogy azt jelentse „Kit szolgálunk a cselekedetünkkel?’ Az, hogy mit érzel az ügyfeled iránt, és hogy viselkedsz az ügyfeleddel olykor két különböző dolog lehet.  Megcsókolt, Te nem csókoltál vissza.  Nem csaptál le az érzésre és felhoztad a témát a megbeszélésen. Nagyon sok helyes cselekedetet látok itt. Látok még itt sok önmarcangolást olyan dologért, ami egy nagyon szép emberi reakció olyan személyre, akit nagyon szeret téged és méltányolja mindazt, amit tettél érte.

Jake:              Szóval, ez rendben van?

Mark:             Jake, ez több mint rendben van. Ebben a pontba ez neked tökéletes. Egy irdatlan nagy tapasztalatban volt részed. Te az ügyfeled szemén keresztül láthattad magad; és ráláttál a feléje irányuló romantikus és szexuális reakciódra; és elérted, hogy beszélj róla. Nem is tudtam volna előkészíteni jobb tanulási tapasztalatot egy diáknak, még ha akartam volna, akkor sem. Máris sokkal előrébb vagy, mint sok szakmabéli, aki soha nem szembesült saját, kliense iránti szexuális válaszával.  [Csendben maradok egy darabig] Nos, hogy vagy?

Jake:              Megpróbálom megérteni ezt az egész dolgot.

 

Szövegdoboz: Az erotikus áttétel és viszontát-tétel egy igazán nehéz dolog, és a felügyelteknek sok időt vehet igénybe az, hogy megemésszék a jelentését és következményei ennek a folyamatnak.Rendben, kezdek irányítóvá válni, de azt gondolom egy kis irányítás(alapvetően az átformálásnak a változata) az amivel Jake tud kezdeni valamit. Szintén azt gondolom, hogy az irányítás a Jake-re adott hárító reakciómból adódik. A megkérdőjelezhető kis fantáziálásom arról, hogy az ostoba srác megkapja a lányt, átalakult azzá, hogy az ostoba srácra mélyreható leckét kapott a szolgáltatásnyújtásból, és úgy kikerül a kalandból, hogy szakmailag érettebbé válik. Jakenek szüksége van időre, hogy túltegye magát ezen a dolgon, és visszatérünk az erotikus viszont-áttételre és a félelmére, hogy csalódok benne több alkalommal. Ez a történet felelevenít néhány emléket, hogy harcoltam az erotikus viszont-áttétellel; a párbeszédünk tükrözi azokat a párbeszédeket, ami az egyik szupervizorommall már lezajlott. A személyes történet túláradó érzetét érzem, amiatt, hogy a tapasztalatot a következő generációnak átadom. Átéltem az egyik Erikson féle teremtési momentumot (Eriksonnak a  középkorúságnak a pszichoszociális szakaszát ahol a kihívás elkezdeni visszaadni valamit azoknak, akik utánunk következnek vagy elcsúsznak a középkor stagnálása felé).  Épp úgy, ahogyan még az én szupervizorom szavait hallom, tudom, hogy Jake fejébe újra le fog játszódni ez a beszélgetést, ahogy a karrierje során fejlődik. És egy napon lehet ő fog ugyanígy beszélgetni az ő felügyeltjével. Hiszem, hogy Jake hálás, hogy segítettem megértenie saját magát, és őszintén szólva, én is hálás vagyok Jakenek, hogy lehetőséget adott, hogy segítségére lehettem. szupervizoroknak is vannak szükségleteik.

Van még egy másik nagy kérdés, azonban, amivel számolni kell – hogyan kezeljük Joanna érzéseit Jake iránt.  Kevés olyan nehéz kezelendő dolog van, amikor a kliens belezúg a pszichológusba. Szóval mi mehet végbe Joannábanl? Bizonyára feltételezhetjük, hogy a szájra adott csók (nem egy köszönöm puszi az arcra), valamiféle kialakult romantikus érzés Joannában Jake iránt. Miért történt meg ez az eset? A szakmai kapcsolatok leírása segíthet. Joanna egy különlegesen bájos fiatal nő, akinek nincs kétség, jócskán kijutott a férfi figyelemből. Valószínűleg sokszor „felszedték” már erre az életében. De most találkozott Jake-el a sporttársal, aki sokat tud az ő világáról, sok idő tölt el vele, csak az ő boldogulása érdekeli, törődik vele, sosem próbálta felszedni, biztonságban érezte magát vele és azt gondolja róla, hogy vagány csaj. Milyen gyakran találkozik az ember ilyen törődő, nem mesterkélt kapcsolattal? Meglepő lenne, ha nem merülne fel romantikus érzésilyen körülmények között.

A helyzet Jake és Joanna között egy variáció arra, hogy mi történik mindig a segítség kettőségéből. Diákok megőrülnek a tanárukért, a betegek hozzá akarnak menni a doktorukhoz, sportolók romantikus álmokat szőnek az edzőjükről, és a hallgatók ragaszkodnak a mentorukhoz. Ezek a áttételes jelenségek mindkét helyzetnek (vagyis segítői kapcsolatnak) és a résztvevők karakterek minőségének az eredménye. A megjegyzés a fejezet elején miszerint is -”én nem engedném, hogy megtörténjen”- duplán naivnak tűnik, mert a beszélő (a) nem veszi észre, hogy a gondozó segítő kapcsolat az erotikus áttétel és viszont-áttételnek rendkívül termékeny talaja, és (b) azt hiszi, hogy meg tudja előzni.

Tehát ha egyszer megtörténik, vagy észreveszik, hogy történik (eléggé dramatikus módon Jake esetében) mit tesz az ember? Sok éven keresztül, megkértem a pszichológia és fizikotherapeuta diákjaimat (tartok órákat a fizioterapeuta program keretében itt Ausztráliában), hogy játsszák el a klienst, aki leplezetten romantikus gesztusokat tesznek a segítők felé. Az eredmény mindig a vidámságnak (sok idegeskedő nevetgélés) esetlenségnek, zavarodottságnak, elcseszett kommunikációnak, megsértett érzelmeknek, és annak az érzésnek a kombinációja, hogy mély vízbe dobták őket. Hogyan lehet visszautasítani a klienst, hogy ne tegyen a kárt a kapcsolatba? Mind a kifinomult beszéd a szakmai kapcsolatokról és határokról, a kliens iránt érzett tisztelet, a segítségadásnak az etikettje, és így tovább nem tudja kitörölni azt a tényt, hogy az valakinek az érzései megsérülnek; az aki kiteszi magát romantikus érzéseknek többé kevésbe elutasítva fogja érezni magát. Az egész szituáció lehangoló. Nem csupán Joanna sérül meg, de csak is szörnyen fogja magát érezni amiatt, hogy olyat tett, amitől a kliense rosszul érezte magát. Senki nem kerül ki éppen.

 

Mark:             Tehát, mi fog történni holnap, amikor gyakorlatra mész?

Jake:              Halvány lila gőzöm sincs.

Mark:             Pokolba, én se tudom, mi legyen….. Bár ez nem teljesen igaz. Van egy két ötletem, amit megnézhetünk.

 

A Jakekel való azonosulásom, miszerint nem tudom, mi legyen, szándékos. Szeretném tudatni vele, hogy ez a helyzet eléggé kényelmetlen számomra is, és hogy vele együtt küzdök. Szeretném tudatni Jake-kel, hogy „mi” zavart helyzetben vagyunk, de ki tudunk valamit sütni együtt (kollaboratív empirikus működésben).

 

 

Mark:             Mit szólsz ahhoz, ha csinálunk egy szerepjátékot, ahogy te és Joanna beszélgettek holnap, és nézzük meg hova vezet minket?

Jake:             Azt se tudom, hol kezdjem.

Mark:             OK, bocsi. Előreugrottam. Lépjünk vissza eggyel. Mit akarsz neki mondani? Készítsük elő egy kicsit a dolgokat.

Jake:             Nem is tudom. Azt akarom mondani neki, hogy….. a francba! Azt se tudom, mit akarok mondani neki.

Mark:             OK! mi jut eszedbe először?

Jake:             Nos, először, azt akarnám mondani neki, hogy szökjünk el Tahitire együtt.

Mark:             Az nagyon drága. Legyen inkább Mexikó.

 

Jake nem tagadj a hárító érzéseit (ez pozitív jel), de viccelődve adja elő őket, hogy a feszült helyzetet oldja. Észrevettem, hogy egy be kell melegednie, és tovább kell haladni egy másik kis viccel. Úgy hiszem, hogy ez a kis humoros epizód, mindkettőnknek segít, mert utána egyből visszatért a munkához.

 

Jake:             [Nevetés, és utána egy kicsit csendbe marad] Azt hiszem azt akarnám mondani, hogy „wow, tegnap eléggé megleptél”.

Mark:             Rendben, ez eddig jó. Tudtára adod, hogy mi történt veled.

Jake:             Többször lejátszottam magamba ezt a jelenetet. Amit ő mond, az az hogy: ”Mire gondolsz?” majd utána „Az a csók meg ilyesmi?” és után „Oh, az csak egy köszönet volt, ne aggódj,haver.” És utána én úgy érzem magam mint egy barom, hogy felhoztam az egész témát, és hogy nehéz helyzetbe hozom.

Mark:             Úgy hangzik, mintha a fejedben egy minikatasztrófa történt volna. Mintha a rossz kimenetelt ismételted volna csak a fejedben újra meg újra. Mi lenne, ha készítenénk egy forgatókönyvet. Lehet, hogy a „te megleptél” helyett, inkább a te reakciódra fókuszálhatnál,minthogy azzal kezded,hogy ő késztetett téged erre. Talán ha van egy pillanat, amikor nem zavarod meg

A bejegyzés trackback címe:

https://sportpszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr642640508

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.