Elátkozva!

2011. szeptember 30. - sportforras

Reggel volt és szokás szerint átlapoztam a reggeli újságokat, mert hát néha kulturálódni is kell. Kezembe került egy cikk, hasonló a felütéssel "Elátkozva". Na, végre egy kis spirituális vonal a címoldalon, így belekezdtem az olvasásba.

Nem kell nagy titkot megosztanom akkor, ha azt mondom (nemcsak) a futball területén  a sportpszichológia tudománya inkább üldözött, mint elismert terület. Tény, hogy van néhány futball csapat, aki alkalmaz pszichológust/sportpszichológust (mert minden sportpszichológus pszichológus, de nem minden pszichológus sportpszichológus...), egy-egy helyen éppen arra, amire kell (fejlesztésre, teljesítménynövelésre, csapathatékonyság emelésére ...). Néhány helyen viszont inkább büntető funkciót lát el (szar a csapat, vegye kezelésbe őket egy pszichológus, hogy ők is lássák, milyen gázak...).

De vissza a cikkre. Tehát adott egy csapat, aki a mérkőzés egy bizonyos szakaszában gólt kap/pontot veszít. Ez nem egyszer, hanem elég sokszor előfordult csapatunkkal, azaz szinte már tendenciává vált. Mintha megátkozták volna őket. Természetesen ilyenkor közbeszól a józan ész, aki kielemzi a mérkőzéseket, és azt látja, hogy egy a "szerencsétlenség" mindig más ok miatt történt (szabálytalanság egyik oldalt/másik oldalt/erősebb csapat - eddig bírtuk ...), de hát mégis, olyan fura és gonosz dolog, hogy mindig csak a mérkőzés egy bizonyos szakaszában történik mindez... Tehát tuti, hogy elátkozták őket.

Igazságtalan lennék, ha csak ezt a példát vetném fel. A történelemben sajnos nem egyszer fordult már elő, hogy rendszeresen egy bizonyos dolgon bukik el egy verseny vagy egy mérkőzés végkimenetele. Lásd: rengeteg ponttal vezettünk, de miután az ellenfél fordított, mi nem tudtunk tenni ellene, ilyen helyzetben nem tudunk mit tenni. Vagy: Fontos az első ütés/dobás/megmozdulás, ha az nem jön össze, az azt jelenti, hogy az ellenfelem erősebb, és én meg gyengébb nála. Vagy ha X csapat megy az Y-hoz megmérkőzni, akkor tuti kikap, de egyébként porig alázzák az Y-t, ha bárhol máshol megküzdenek velük.

Szóval, ha a fenti esetek egyike rendszeresen megjelenik egy csapatnál/sportolónál, az biztos, hogy el van átkozva. Meg úgy egyébként is, ott a "magyar betegség". Szóval kergeti őket a rossz ómen, vagy valami gonosz felső hatalom. És véletlenül sincs köze olyan dologhoz, mint például "mentális akadály", amin dolgozni lehetne.

Vegyük az ősember példáját a tűzzel. Először találkozik a tűzzel, belenyúl, csúnyán megégeti magát. Ősemberünk tanul az esetből, és amikor másodszor találkozik a tűzzel, óvatosabban áll hozzá. Igen ám, csak itt elkövet valami ügyetlenséget és ismét megégeti magát. Mit tegyen ősemberünk harmadjára?

A: tanuljon az első két helyzetből és így közelítse meg a tüzet, hiszen az egy jó dolog, és különben is már egy csomó tapasztalatra szert tett ellene

B: hagyja az egészet a fenébe, mert az egy elátkozott dolog, ami bánja őt és fájdalmat/kudarcot okoz neki?

Na ez a helyzet a mentális akadályokkal is - amilyen helyzetben egyszer kudarcot éltem meg megmarad bennem, ha többször is át fogom élni azt a kudarcot, akkor a szituáció és a kudarc összekapcsolódik, kondícionálódik egymáshoz. És ha nem dolgoznak vele mentálisan, akkor már maga a szituáció is elő fogja hozni az élményt.

De ez nem mágia, hanem mentális meló.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sportpszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr193267295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.