Sportpszichó

Energiaszint szabályozása

2011. május 08. - sportforras

 

Egy sporteseményen szabályoznod kell az energiaszintjeidet és meg kell győződnöd róla, hogy maximális energia áll a rendelkezésedre. Soha nem tudhatod, hogy az időjárás mikor szívja el az energiáidat. Talán egy meccs késik, vagy pont hogy túlmegy. Muszáj energiát raktároznod, hogy amikor szükséged van rá, legyen honnan meríteni. Ebben a részben felvázoljuk három módját, hogy egy sportoló miként pazarolhatja energiáit, ezáltal el tudod kerülni ezeket.
Negatív belső kommunikáció
A negatív belső beszéd a leggyakoribb módja, ahogy egy sportoló pazarolja az energiát. A túl gyakori negatív pillanatok átfordulnak hosszú távú negativitásba. A negatív gondolkodás egy egész meccsen keresztül tarthat. Gondolj csak bele: pl egy tenisz meccset, ami 2 óra könyörtelen negativitás.
Lehet, hogy kívülről nyugodtnak tűnsz, de ha negatív gondolataid vannak, akkor azok kimerítik az energiáidat. Tehát a gondolat, mint a "Nem fogok ma nyerni" szorongást és aggodalmat eredményez. Ez a negatív érzelem hatalmas mennyiségű energiát von el.
Ha észreveszed, hogy kezd beindulni a negatív belső kommunikáció, azonnal fordítsd meg!
 
Érzelmi többlet
Ha túl érzelmes vagy az befolyásolja a viselkedést. Minél több az érzelem, annál több energiát fordítasz ezekre és ezáltal gyorsabban fáradsz, ami hatással lesz a teljesítményedre.
Akármikor, amikor sok az érzelem benned(még akkor is ha pozitívak), azok elvonják az energiáidat. A célunk az, hogy az érzelmeket az ellenőrzésünk alatt egy megfelelő tartományban tartsuk. Kell, hogy legyenek érzelmek, de ne túl sok. A legtöbbször a túl sok érzelem negatív érzelmekkel jár mint például a harag, a frusztráció, a félelem ,az aggodalom vagy a neheztelés. Minden alkalommal amikor hagyod, hogy az érzelmek sokáig jelen legyenek, energiát veszítesz, amire később szükség lehetne játék közben vagy akár a következő napon.
Még a világ legjobb sportolói is hibáznak. A hibák amelyeket egy sportoló követ el közel sem olyan lényegesek, mint az okok amelyek a hibáig vezettek. Ha az érzelmeid kikerülnek az irányításod alól végül el is pusztítanak - ez fájdalmasan hat majd a saját teljesítményedre, ami végül az egész csapat teljesítményét húzza le. Mindig arra tanítjuk a sportolóinkat, hogy fogadják el a saját érzéseiket még ha az negatív is, mint a gond, vagy a félelem. Ha elfogadja, hogy ő fél vagy aggódik, akkor nem kell megtapasztalnia az érzelmekkel való harcból következő feszültséget.
 
Felkészülés hiánya
Ha nem vagy elég felkészült egy versenyre, úgy érzed, hogy sokkal több energiát kell ráfordítani mint amennyit kellett volna. A felkészülés hiánya több energiát von el, mint gondolnád. Amikor teljesen felkészült vagy úgy érzed magabiztos és izgatott vagy. Másrészről, ha nem vagy megfelelően felkészült akkor sok energiát veszítesz, mert folyamatosan a teljesítményed miatt aggódsz. A magabiztosságod alacsonyabb, az aggodalom és a szorongás magasabb.
Az aggodalom olyan, mint egy csöpögő csap - lehet nem érzed soknak, de idővel az lesz. Ahelyett, hogy aggódsz a felkészületlenség miatt, használj több energiát csak a felkészülésre. Energiatartalékok kiépítésére van szükség a sikerhez.
Hogy felkészült legyél, ismerned kell az erősségeidet és a gyengeségeidet. Akkor tudod maximalizálni a felkészülést, ha a következő terülteken felméred és értekeled magad legalább egyszer egy héten. Ha jól felkészülsz ezeken a területeken, akkor máris készen állsz teljesíteni.
  • Fizikai: A fizikai előkészítése magába foglalja az elegendő pihenést, az egészséges táplálkozást, a megfelelő folyadékbevitelt, és hogy megfelelően edzett legyél.
  • Készség: A készség előkészítése magába foglalja az odafigyelést a technika helyes végrehajtására, és a sportolói képességekre amik szükségesek az adott sportágban.
  • Stratégia: A stratégiai előkészítés magába foglalja a tervezést, a játékterv ismeretét és hogy tudd, hogy mi a feladatod a csapaton belül.
  • Mentális: A mentális felkészülés is magába foglalja a képzelet használatát, és a pozitív belső motivációt.
  • Személyes: A személyes felkészülés a sporton kívül minden - eleget tettél e az iskolai, munkahelyi kötelezettségeknek...stb

 

Fontos szempont az energiaszintek irányításakor, hogy tudd mennyi energia kell neked ahhoz, hogy a versenyen a legjobb formádat hozd. Ha javítani szeretnéd, hogy tudd mi az ideális versenyállapotod, csak kövesd a következő tanácsokat és tippeket:
 
·         Írásos feljegyzés: A legtöbb sportoló használ jegyzeteket, azokról a dolgokról amiket követni akar, az egyik ilyen az energia. Te is meg tudod csinálni, nem kell hozzá tudósnak lenni. Szimplán csak leírod, mit érzel a verseny alatt. Csak arra kell válaszolnod, hogy ''Hogy érzem magam mentálisan?" és "Hogy érzi 'magát' a testem?".
·         Skála használata: Használhatsz egyszerű számskálát, amivel követheted az energiaszintjeidet. Csinálhatsz egy szimpla diagrammot, amivel értékelheted a napod.
·         Videófelvétel: A videó nem hazudik. Így megnézeted mennyire tűntél erősnek fizikailag, és hogy hogyan teljesítettél a kritikus pillanatokban, és így tovább.
 
Az egyik módja, hogy összehangold az energisztinjeidet az, hogy visszagondolsz arra az időre amikor az energiád a legjobb volt. Szánj egy kis időt arra, hogy 3-5 verseny alkalmával leírod, hogy hol vannak az energiaszintjeid és hogy hol szeretnéd, hogy legyenek. A lehető legrészletesebben. Gondolkodj és írd le, hogy mi tehette ezeket az energiaszinteket ilyenné: az alvási szokásaid? A táplálkozás? A mentális felkészülés? Ezeket a tapasztalatokat fel tudod használni a céljaid elérésére.
 
Köszönjük a fordítást Junker Krisztiánnak

 

 

Össz pontos

A sportpszichológusok különbséget tesznek az összpontosítás és a koncentrálás között. Azt gondolhatod, hogy a koncentráció az átfogó megfogalmazás, az összpontosítás pedig a pontos. A koncentráció egy hosszabb távú tevékenység, míg az összpontosítás jóval rövidebb. A koncentráció a céltábla, az összpontosítás pedig a céltábla közepe. A könyv célja a különbségtétel a koncentrálás és összpontosítás között, így az összpontosítás szót használjuk majd.

 
Az összpontosítás képessé tesz teljes figyelmet szentelni arra, amit csinálsz, és kizárod a zavaró tényezőket. Ez a képesség az egyik legkritikusabb tényező sok szempontból, ami meghatározza a sportbéli sikert.
 
A sikeres sportolók (sőt a sikeres emberek is) képesek a figyelmüket összpontosítani. Ha nagyobb képre összpontosítunk (mint például a kondíciónk tökéletesítésére, vagy a védekezésre egy szezonban) vagy egy közvetlen dologra összpontosítunk (például az edzéseken a lábmunka javítására) akkor az összpontosításunk szintje magasabb.
Valójában a sikeres sportolók egyik jellemző tulajdonsága a szándékos összpontosítás a verseny és a gyakorlás alatt. A legjobb sportolók minden sportban figyelni tudnak arra, ami számít (a feladat teljesítése) és ki tudják zárni, ami nem számít (minden más). Az, amire összpontosítasz, amikor versenyzel vagy gyakorolsz, hogy a legjobb tudásod szerint cselekszel. Ha arra összpontosítasz, hogy a (például baseballban) jobban végezd a feladatot, (ütőlendítéssel eltalálni a labdát), akkor az javulni fog. Ha inkább másra összpontosítasz (mint például, mennyire volt jó az előző ütésed, a dobó sokkal jobban dob, a tegnap esti veszekedésre a barátnőddel, vagy hogy a matek dolgozatod hányas lett), akkor az esélyeid a sikerre csökkennek. A zavaró okok lehetnek belsők (negatív vagy másra irányuló gondolatok), illetve külső (a szurkolók zaja).
 
Az összpontosítás közvetlen kapcsolatba van az éberségi szinttel is, ami befolyásolja az izomirányítást, ezért a teljesítményt is. Például, ha minden erőddel arra összpontosítasz, hogy kiejtenek, akkor valószínűleg ideges leszel, és aggódni fogsz. Ezektől a gondolatoktól létrehozzák az izomfeszültséget, és a heves szívverést, ezek közük viszont egyik se segítség a teljesítményhez. Másfelől ha arra összpontosítasz, hogy mi az, ami szükséges és fontos, akkor a tested válaszolni fog ennek megfelelően. Például, ha hátvéd vagy, és a belső összpontosításod arra irányul, hogy „nyugalom és elengedés”, akkor képes leszel arra, hogy végrehajts egy tökéletes, pontos dobást. Ez persze nem azt jelenti, hogy a fogadó el is kapja azt, de azt igen, hogy végre tudsz hajtani egy jó dobást. Másfelől viszont, ha az összpontosításod központjában a jövő vagy a múlt van (például, ha a játék eredményén izgulsz, vagy, hogy volt egyszer egy rossz dobásod az utolsó negyedben) az csökkenti az esélyeidet abban a pillanatban.
 
Hibás összpontosítási körforgás
→ Hibás összpontosítás → Magas pszichikai éberség (izomfeszesség, heves szívverés, gondolatáradat) → Következetlen, hibás végrehajtás → Hibás végrehajtás, rossz teljesítmény
 
Eredményes összpontosítási körforgás
→ Céltudatos összpontosítás → Nyugodt pszichikai éberség (izmok lazák, nyugodtak, céltudatos) → Következetes, könnyed végrehajtás → Nagyszerű végrehajtás, jó teljesítmény

 

A figyelem irányai:

 

Széles és külső: A széles és külső összpontosítási terület felméri a helyzetet. Például ha egy hátvéd visszaad egy passzt, és közbe nézi a pályát. Ez egyrészről széles (az egész pályát figyelemmel tartja) és belső (figyeli a körülötte zajló eseményeket is). Más példák: ha egy golfjátékos beméri a lövés irányát, a röplabdajátékos megnézi az ellenfél szettjét, ha a az ütőjátékos a pályaszéli játékosok pozícióját felméri.
 
Széles és belső: A széles és belső összpontosítási terület összeállítja az elemeket, amik egy játékhoz kellenek. A széles belső összpontosítás azt jelenti, hogy tudatában vagy annak, hogy a melyek azok a területek, amelyeket javítani kell, hogy jobb sportoló lehess, mint például fittségi szint, a készségeid, vagy a mentális tréning. Például egy műugró mentálisan felkészül a versenyre. Ez széles (az összes mentális készség, amikor kisétál ugrani) és belső (minden más folytatódik benne). Más példák: Egy baseballjátékos elkészíti a játéktervet, a futó aki tervet készít, hogy hogyan fog előretörni a kanyarban, egy kapus, aki felbecsüli és értékeli a játék közbeni összpontosítási szintjeit.
 
Szűk külső: A szűk külső figyelem a külső tényezőkre vonatkoznak, de méretben kisebb. Például a softball játékos, aki végigköveti a labdát. Ez szűk (mert a labda egy kicsi tárgy) és külső (készen áll a cselekvésre). Más példák: Egy kapus végigköveti a labdát, a a golfjátékos elüti a labdát, vagy a céllövő becélozza a táblát.
 
Szűk belső: A szűk és belső figyelem a legapróbb részletek magadban. Például ha a futó a légzéstempójára összpontosít. Ez szűk (mert a légzésére koncentrál, ami egy nagyon apró részlete az összteljesítménynek) és belső (mert befelé figyel, nem arra ami körülveszi). Más példák: egy céllövő összpontosít a nyaka és a válla feszülésére, a focista vesz egy nagy levegőt, hogy ellazítsa a lábát büntető lövés előtt, vagy a teniszező ellazítja a karját szerva előtt. Az összpontosítási tényezők változnak egyik sportról a másikra, de ez a négy elem az összes sport része. Oszd fel a sportodat erre a négy részre, és akkor tudni fogod, hogy mi fontos a jó eredményhez. Legjobb, ha tudod ezeket az összpontosítási tényezőket, tudsz is összpontosítani rájuk, fellendíti a teljesítményedet. Gyakorolhatod a képi megjelenítést is az összpontosításhoz.
 
Csak a jelenre koncentrálj!
A jelen az egyetlen olyan dolog, ami a versenytársad lehet. A kutatások kimutatják, hogy a legnagyobb teljesítmény akkor van, ha a sportoló csak a jelenre összpontosít. Nem gondolnak a múltra vagy a jövőre. Ha a múlton vagy a múlton töprengsz, sok energiát elvesztegetsz olyan dolgokra, amelyek a teljesítmény szempontjából irrelevánsak. Mit csináltál a múlt héten vagy a múltkori játékon – jó vagy rossz – nem érdekes. Ha a jövőre vagy a múltra koncentrálsz, eltereled magad a jelentől, csökken az összpontosítás, megadod a lehetőséget a hibázásra. Ha nem vagy benne a pillanatban, automatikusan nő a lehetőség a hibákra, és csökken a sikerre.

Köszönjük a fordítást Kozma Balázsnak

 

Hiszek egy csapatban...

Lehet, hogy sokak számára megbotránkoztató, de néhány pszichológus sok hasonlóságot talált egy verseny nézőinek viselkedése és a templomba járók viselkedése között. Nézzük csak meg, hogy egy hívő és egy szurkoló, milyen szavakat használ, amivel jellemzi hite, avagy rajongása tárgyát: 

Hit
Hűség
Áldozat
Odaadás
Önfeláldozás/Áldozat
Szertartások
Elkötelezettség
Ima
Lélek
Ünneplés…
 
A kutatók elsődleges feltevése abból indul ki, hogy a miséken is élményt szerez az ember, akárcsak a meccseken, versenyeken. A sportokat meg gyakran szokták jellemezni az “ember alkotta vallás” és “primitív több istenhit” kifejezéssel, valamint “ a nézők imádják az emberi létezést, a teljesítményt és azt a csoportot, ahova tartoznak”. A stadionokat meg gyakran nevezik egy olyan “templomnak, ahol a nézők kifejezhetik rajongásukat a hőseiknek és imádkozhatnak az ő sikereikért”*.
Ha egy szertartás lehet szórakoztató, akkor egy verseny, aminek az egyik célja a szórakoztatás, lehet szertartásos. Ahogy a szurkolók kántálják a csapatuk/versenyzőik nevét, vagy, ahogy eléneklik a csapat indulóját, úgy párhuzamot lehet vonni a templomi dallamok éneklése között.
 
A kutatások szerint a szurkolók, mint csoport elég vallásosak. Jó, itt egy picit ütközik a kép az általános sztereotípiákkal, miszerint a szurkolók táborát inkább a csürhékkel lehet párhuzamba állítani, semmint valami szent és tiszta dologgal. De egy biztos, a szurkolókat nem lehet lustasággal vádolni és az átlag szurkoló sem egy agresszív tuskó. Sőt, azt találták, hogy egy tisztes férfiszurkoló nem szenved rossz házasságban. Egy drukker elkötelezett a csapata/versenyzője iránt, arról eltéríteni nem lehet. Általában napi rendszerességgel követi az eseményeket, minden nap szentel egy kis időt imádata tárgyának. A szurkolói lét egy kicsit megmenekít a drukkert az átlagos élet sivárságaitól, ahogy kiragadnak a vallásos élmények túllépnek a mindennapos tapasztaláson.
Természetesen a kutatók mindenhol megerősítik, hogy a sport nem váltja ki a vallás szerepét, de a hasonlóságok megkérdőjelezhetetlenek.
 
* Wann, D. L., Melznick, M. J., Russell, G. W., & Pease, D. G. (2001). Sport fans: The psychology and social impact of spectators .New York: Routledge.

 

Born to run (?)

Erre a rövid előadásra a héten találtunk rá. Az fogott meg benne, ahogy a futásról, annak szeretetéről beszél, és a maratonistás felvezető sztori is igen motiváló volt.

Mindenkinek ajánlom, aki szerint a futás (vagy maga a sport) nem más, mint valami unalmas, monoton dolog, amihez nem kell különösebben megterhelni az agyat.

(A mezítlábas futás elméletéhez nem szeretnénk hozzászólni :), mi inkább az előadás motivációs részét emelnénk ki )

Magyar felirattal itt találhatod: www.ted.com/talks/lang/hun/christopher_mcdougall_are_we_born_to_run.html

Nézd, hogy rohan az idő - időgazdálkodás sportolóknál

A sportolók nem igazán törik ránk az ajtót, hogy segítségre vágynak az időbeosztásukban. Megértjük. Első pillantásra ez egy unalmas, száraz téma. Végül is, hányféleképpen tudod javítani az időbeosztásod? Egyszerűen csinálnod kell egy listát, és aztán el kell kezdened kipipálni a lista pontjait, mint ahogy az anyukád tanította, nem?

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Nos, nem egészen. Először is, beosztani az idődet nem olyan könnyű – ha az lenne, soha senki nem késne, csúszna ki egy határidőből, vagy érezné úgy hogy rohan. Másodszor, az idődet kezelni, egyáltalán nem olyan egyszerű, mint készíteni egy elvégzendők listát és kipipálni a részeket amikkel végeztél. Honnan tudod miket kell felírnod a listára? Honnan tudod, melyikeknek kell elsőbbséget élveznie?
Ez a téma elsőre talán unalmasnak tűnik, de az időd kezelése az egyik legfontosabb képesség, amit javíthatsz sportolóként. Sok sikeres sportoló, edző, és üzleti vezető vesz igénybe saját életmód tanácsadót, hogy segítsen neki a feladatra koncentrálni, fontossági sorrendet állítani a végtelennek tűnő elvégzendők listájában, és felelősséget vállalni a feladatok elvégzéséért.
A termelékenységről két felfogás van: a régi verziót idő-kezelésnek nevezik, amivel a napod óráit és a heted napjait kezeled, elvégzendők és címszavas listákkal; és az új verziót, melyet emberek, mint a hatékony guru Stephen Covey népszerűsítettek, úgy hívják feladat-kezelés, ennél a középpontban az áll,  hogy a jó dolgokat csináld meg, és nem az, hogy hány órádat foglalja le hogy megcsináld őket.
 
 
Idő-kezelés: a régi út
Az idő-kezelés alapelve azon az elképzelésen nyugszik, hogy maximálisan ki kell használnod, hogy hogyan töltöd az idődet. 168 órád van egy héten, tehát a kulcs, hogy bizonyos mennyiségű időt biztosan nagy fontosságú tevékenységekkel tölts. Szóval meg kell határoznod a hetekből órákat, amiket ezeknek az elsődleges dolgoknak szentelsz. Ha egy diák-sportoló vagy, azt jelenti esetleg, hogy be kell osztanod azt a huszonvalahány órát ami az edzéshez szükséges, azt a bizonyos számú órát amit tanórákon és a tanulással töltesz, és azt a bizonyos számú órát amit hétvégi pihenéssel, továbbá az alvással és evéssel töltött órákat.
Az idő-kezelés lényege, hogy fegyelmezetten követed az utat amit elterveztél, hogy hogyan töltöd az idődet. Egy tipikus idő-kezelő táblázat 15-30-60 perces időblokkokból épül fel. A napok tipikus 8-órás napokra vannak felbontva.
A probléma az idő-kezelés szemlélettel az, hogy az idődet tetszőlegesen adagolod. Például, azt mondod, van két órád biológiát tanulni. Azonban amikor leülsz a biológiával foglalkozni, lehet hogy csak tizenöt oldallal végzel a két óra alatt, miközben valójában húsz oldallal kellett volna, plusz megválaszolnod öt kérdést. A ténylegesen fontos eleme a célnak nem a két órás blokk volt, hanem hogy végezz a 20 oldallal és megválaszold az öt kérdést.
 
 
Feladat-kezelés: egy könnyebb út az időbeosztásra
A feladat-kezelés azon az elképzelésen alapul, hogy az idő-kezelés eredménytelen és önkényes az időbeosztásban. Például, ha arra szánsz két órát, hogy a dobásodat gyakorold, vagy egy órát a kidolgozásra, nem kerül számításba, hogy az adott tevékenység mennyire lesz bonyolult vagy unalmas számodra, és az sem, hogy milyen lassan vagy gyorsan gyakorlod be, vagy dolgozod ki.
A feladat-kezelés a teljesítmény maximalizálására irányul, anélkül hogy a ráfordításra koncentrálna. A feladat-kezelésnél arra fókuszálsz, hogy fontos célokat teljesíts inkább, mint hogy minden egyes feladatra kioszd a rászánt időt. Szóval ahelyett hogy két órát feleslegesen a dobás gyakorlásával töltenél, egyszerűen addig foglalkozol a dobálással, amíg 10 dobásból 7et kintre tudsz dobni, a kupától 15 láb távolságból. Ha csak fél órát vesz igénybe, remek! De ha 3 órát igényel, míg pontosan meg tudod csinálni, az is oké. A cél, hogy teljesítsd a feladatot. Hogy hogyan, és mennyi idő alatt csinálod meg, lényegtelen.
Úgy gondoljuk a feladat-kezelés egy sokkal hatékonyabb felfogás, mint az idő-kezelés. Ha inkább a végeredményre koncentrálsz, mint a ráfordításra, nem fogsz elvesztegetett időt találni, mivel az idő többé nem tényező. A feladat-kezelés a dolgok jól-csinálásán tartja a figyelmed. Ha szeretnél sokkal hatékonyabb sportoló lenni, azt javasoljuk, magas teljesítménnyel végezd a lényeges dolgokat – mint a stratégia és taktika tökéletes elsajátítása, kiváló fizikai formában lenni, és legjobb képességeid szerint végrehajtani a sport-specifikus feladatokat.
Amikor a feladatokat végzed, közel sem olyan jelentős, mint amikor a céljaidat teljesíted. Lényegtelen, hogy reggel hatkor, délután háromkor, vagy este tizenegykor dolgozol. A legfontosabb dolog hogy elvégezd az elsődleges fontosságú feladatokat. Hasonlóképp, egy sokkal erőteljesebb szervához a teniszben, egy jobb csúszó dobásához a baseballban, vagy sokkal magabiztosabbnak érezni magad egy ékkel a kezedben, 50 yardról; a legfontosabb feladat, a készség és siker elérése. Nem számít hogy mikor vagy meddig edzel – ami számít, hogy meg tudd őket csinálni. Miután teljesítettél minden feladatot, tovább léphetsz a többi alapos megtanulására (vagy javítására).

 

Köszönet Hornyák Nórának a fordításért!

Kommentálom magam - a belső beszéd szerepe

Akár tudatában vagy akár nem, állandóan beszélgetsz magaddal, amit belső beszédnek hívunk. Néha ezt a beszélgetést hangosan folytatjuk (például, amikor magadhoz beszélsz az alapvonalnál egy szerva előtt, vagy amikor lélekben felkészíted magad ahogy közelítesz a rajtgéphez), de többnyire, a beszélgetés a fejedben zajlik.
Néha az üzenetek amiket magadnak küldesz pozitívak – „Tudom, hogy meg tudom csinálni”, „Én vagyok a legjobb ütő a csapatban”, „Fenébe is, gyors vagyok!”. És néha az üzenetek negatívak – „Soha nem nyerem meg ezt a versenyt”, „az életem árán se tudok elkapni egy passzt se”, „balek vagyok”. Annak amit magadnak mondasz –pozitívat vagy negatívat – ereje van. Ezért nagyon fontos, hogy hatalmad legyen az üzenetek felett, amiket küldesz, és így hasznosíthasd a saját gondolataid erejét a teljesítményed javítása érdekében az élet minden területén, beleértve a sportot is.
A belső beszéd lehet pozitív vagy negatív, és mindkét típus mély hatással van a teljesítményre.
 
A pozitív belső beszélgetés olyan gondolatokból áll, melyek pozitív érzelmi reakciókhoz vezetnek. Itt van pár egyszerű példa a sportolókban lezajló pozitív belső beszédekből, és az ezeket követő lehetséges érzelmi reakciókból:
Pozitív belső beszéd -> eredményezett érzelmi reakció
„Meg tudom csinálni!” -> izgatottság
„Már voltam itt ezelőtt.” -> feloldódás
„Nem hagyom hogy legyőzzenek!” -> elszántság
„Megcsináltam. Megért mindent.” -> megkönnyebbülés
 
A negatív belső beszéd, ezzel szemben, közvetlenül a nemkívánatos, terméketlen, és káros érzelmi reakciókhoz vezet. Itt van pár egyszerű példa a sportolókban lezajló negatív belső beszédekből, és az ezeket követő lehetséges érzelmi reakciókból:
Negatív belső beszéd -> eredményezett érzelmi reakció
„Nyernem kell!” -> aggódás
„Mi van ha eltolom?” -> nyugtalankodás
„Mindig elrontom a dolgokat.” -> reménytelenség
„Megint cserbenhagyom a csapatom.” -> szomorúság
 
A belső beszéd valóságosan, fizikailag és mérhetően hat a teljesítményre. Minden egyes gondolatodat egy megfelelő érzelem, és az ebből származó fizikai reakció követi, amelyek mind befolyásolják a teljesítményt. Itt van pár példa a belső beszédre, az eredményezett érzelmekre, és a fizikai következményekre:
Belső beszéd -> eredményezett érzelem -> fizikai következmény
„Meg tudom csinálni!” -> lelkesedés -> nyugodt izmok
„Mi van ha eltolom?” -> idegesség -> izomfeszülés
 
Kezdd el nyomon követni a gondolat-mintáidat. Itt van pár lehetőség hogy hogyan:
  • Kötelezd el magad, hogy minden nap, minden edzésen, és minden játékban megpróbálsz figyelmet fordítani a belső beszédedre. Idővel jobban tudsz majd ügyelni a gondolataidra, de ez az elhatározásoddal kezdődik, hogy így teszel.
  • Gondolj vissza és írd le (írásban)a saját sikeres, és sikertelen sportteljesítményeidet. Próbálj meg emlékezni, hogy mire gondoltál, és hogyan éreztél. A cél itt az, hogy összekapcsold a pozitív belső beszédedet a győztes pillanataiddal, a negatív belső beszédedet pedig a veszteségeiddel, vagy hibáiddal. Ne aggódj ha nem tudsz pontosan visszaemlékezni hogy mit gondoltál vagy éreztél – csak jegyezz fel mindent amire emlékszel és keresd a motívumokat.
  • Cipelj magaddal egy kis belső beszéd-jegyzetfüzetet. Tarthatod ezt a jegyzetfüzetet a kocsidban, a szekrényedben vagy a tornazsákodban. Minden edzés vagy játék végén készíts egy feljegyzést. Tekintsd át az edzésedet vagy versenyedet, és azonosítsd mind a pozitív mind a negatív mintákat, és hogy hogyan hatottak az aznapi teljesítményedre. Lehetőleg amilyen hamar csak tudod, a történések után írd le a tapasztalataidat, amikor a legjobban tudsz rá emlékezni, hogy mit gondoltál vagy éreztél.
Amikor elkezded nyomon követni a gondolat-mintáidat, azonosítsd, hogy melyik pozitív és melyik negatív. Ha negatívak, kérdezd meg magadtól, hogy az alábbiak közül melyik kategóriába esik bele a belső beszéded:
  • maximalizmus: azt hinni, hogy tökéletesnek kell lenned, és a hibák elfogadhatatlanok
  • katasztrofizálás: egy kis hibát egy nagy negatív eseménnyé változtatni, elefántot csinálni a bolhából.
  • mindent-vagy-semmit gondolkodás: A dolgok vagy teljesen rosszak vagy teljesen jók.
  • személyessé alakítás: azt hinni, hogy az amit mások mondanak és csinálnak valahogy kapcsolódik hozzád.
  • a becsületesség téveszméjébe esni: azt gondolni hogy a sportnak mindig becsületesnek és egyenlőnek kell lennie.
  • hibáztatás: más embereket tenni felelőssé az érzéseidért, a személyessé alakítás ellentéte.
  • általánosítás: következtetést levonni egy egyedüli eseményből vagy kimenetelből.
  • jósolás: azt hinni, hogy tudod mi fog történni, úgy gondolni magadra, mint jós.
  • eredmény centrikus gondolkodás: azt hinni hogy az önértéked alapja a sportbeli eredményed.
Amikor be tudod azonosítani azt a két-három kategóriát amibe a negatív belső beszéded esik, elkezdhetsz figyelmet fordítani a negatív belső beszédedre végig a napodon. írd le, hogyan foglalkozol a negatív belső beszéd ezen fajtájával, akár az iskolában, az edzések vagy versenyek alatt, vagy a kapcsolataidban.
Ez a fokozott tudatosság segíteni fog neked megváltoztatni a gondolat-mintádat. Például ha tudatában vagy, hogy azt mondod „Nem vagyok egy jó ütő, és nem is leszek soha.” meg tudod változtatni valami sokkal pozitívabbra és reálisabbra, mint „ Rossz napom volt, de egy jó ütő vagyok, és holnap folytatom a munkát.”
Köszönjük a fordítást Hornyák Nórának!

Élsportoló rutinjai - az edzésen

 

Hatásos edzés rutinok javíthatnak, vagy ronthatnak a teljesítményeden, függetlenül a sportodtól. De az igazat megvallva, a legtöbb sportolónak, akikkel együtt dolgoztunk nem volt igazi edzési rutinjaik, amikor először jöttek hozzánk. Hatásos edzési rutinok kialakítása az egy olyan dolog, amin a legtöbb atléta fejleszthetne a teljesítmény tervükben. Elvégre is, ahogy edzel, úgy teljesítesz. Ebben a szekcióban felajánljuk a javaslatainkat a saját edzési rutinjaid kialakításához.
 
  
 
 
Edzés előtt
 
Amikor elérünk ahhoz, hogy edzési rutinokat alakítsunk ki, három alkalom van amikor oda kell figyelned: az edzés előtti este, az edzés napjának reggelén, és edzés előtt. Mindegyikről szó lesz a következő bekezdésekben.
 
Az edzők a nap különböző napszakában tartanak edzést – reggel, délután, és este.  Függetlenül attól, hogy neked mikor van edzésed, ezek a periódusok még érvényesek.
 
 
 
 
 
 
Edzés előtti este:
 
Az edzés előtti este, amire fókuszálnod kellene
 
Technikai tervezés: Technikai tervezés arról szól, hogy mi is lesz majd az elkövetkezendő edzésen, és mit kell tenned ahhoz, hogy felkészült legyél. Például, egy kemény fociedzés 35 fokos melegben? Vagy inkább egy rövidebb, és kevésbé intenzívebb edzésed lesz? Hogyan lehetsz jobb a következő edzéseden? Milyen lesz az elkötelezettséged?
 
Nem kell az edződet hívni, hogy ezt megtudd – csak válaszolj a következő kérdésekre:
 
Ø Minden felszerelésem rendben van? Nem kéne bármit is beszerezni, javítani, vagy megmosni?
Ø Hogyan leszek jobb képességű holnap? Mi a célom az edzéssel?
Ø Milyen elkötelezettségem lesz edzés közben? Mit tudnék fejleszteni mentálisan?
Ø Vannak olyan potenciális zavaró tényezők, amiket még ma meg kéne oldanom?
 
Ha tudod mi vár rád, sokkal produktívabb és fókuszáltabb edzésed lesz.
 
Táplálkozás: Az edzés előtti este, megtankolsz másnapra. Sportolóként, szükséges, hogy legyen egy alaptudásod a táplálkozásról, mint például a komplex szénhidrátok jelentőségéről, amik általában a teljes kiőrlésű tésztákban és kenyerekben vannak. Több információért, nézd meg a Nutrition for dummies negyedik kiadását, Carol Ann Rinzlertől.
 
Az edzésnap reggele: 
 
A reggeli rutinodnak nem kell körülményesnek lennie, csak következetesnek.
 
Bizonyosodj meg afelől, hogy egészséges reggelit eszel minden reggel. Valójában a legrosszabb az, ha kihagyod a reggelit, mert ez a szervezeted éhező módba kényszeríti és lelassul az anyagcseréd. Az egészséges reggelizés biztosítja a szervezeted számára szükséges tápanyagokat, amik a napi igénybevételhez és az elkövetkező edzéshez kellenek.
 
Az egészséges reggeli mellett, a reggeli rutinodnak tartalmaznia kell az edzésre való felkészülést is. Bizonyosodj meg afelől, hogy minden felszerelésed megvan, ami az edzéshez kell. Tölts egy kis időt az edzéscéljaid átgondolásával, és írj le egy kulcsszót, vagy mondatot, ami emlékeztet majd. Néhány percet eltölthetsz azzal is, hogy elképzeled, hogy sikeresen véghezviszed a céljaid edzésen. Egy kis előre gondolkodás biztosítja, hogy készen állj, ha eljön az edzés ideje.
 
 
Egy órával edzés előtt
 
Egy órával edzés előtt hidratáld a tested – igyál meg minimum 2-5 deciliter vizet (többet, ha hosszú ideig, meleg időben fogsz edzeni, vagy nagy intenzitással.)
 
Hallgathatsz zenét is – akár relaxálót, amitől megnyugszol, vagy egy energikusabbat, amitől felpörögsz. Vagy olvashatod a teljesítmény naplódat (lásd 12. fejezet) és hozzáigazíthatod a következő edzésedhez. Ha inkább nem hallgatsz zenét vagy nézed át a naplód, egyszerűen meditálhatsz, vagy lazulhatsz a csapattársaiddal. Az, hogy mit csinálsz, a személyiségedtől függ, de a lényeg az, hogy olyanba kezdj, ami felkészít az edzésen való teljesítésre.
 
Edzés alatt
 
Azok a rutinok, amiket edzés alatt végzel csak olyan fontosak, mint amiket edzés előtt csinálsz. Az edzés alatti rutinok célja, hogy segítsenek, felpörgetni (felpumpálni), megnyugtatni, fókuszálni – gyorsan. Itt van néhány példa, edzés alatti rutinokból.
 
Ø Büntetődobást gyakorolni labda nélkül.
Ø Kulcsszavakat használni, hogy megnyugtasd magad szünetekben.
Ø Árnyékbirkózás.
Ø Mentális képmegjelenítés használata, amíg várakozol hogy sorra kerülj. 
Ø Új célokon gondolkodni, míg edzésből versenyre mész.
Ø Megnézni a kulcsszavakat vagy célokat a naplódban, amikor szünet van a játékban.
Ø Félrehúzódni és nagy, mély levegőket venni, amikor nem megy az edzés.
 
 
Az edzés alatti rutinoknak rövidnek és kellemesnek kell lenniük – lehetnek csak 5-10 másodpercesek is. Csak bizonyosodj meg róla, hogy van legalább egy rutinod, amivel felpumpálod, amivel megnyugtatod magad és egy, amitől fókuszált leszel. Az edzés bármelyik pillanatában tudnod kellene alkalmazni ezeket a rutinokat, hogy a helyes érzelmi állapotba kerülj és maximálisan teljesíts.
 
 
Edzés után
 
Felméréseink szerint az edzés utáni rutinok a legelhanyagoltabb tényezői a sportversenyeknek. A legtöbb sportoló azt gondolja, hogy az edzés befejeztével vége van munkának. De még van mit tenni, főleg, ha jobb akarsz lenni a többi versenyzőnél.
 
Az edzés utáni rutinoknak két speciális célja van:
 
Ø Lenyugtasson
Ø Összegyűjteni a fontos információkat a következő edzésre vagy játékra.
 
 
Bizonyosodj meg róla, hogy kiértékeled a céljaidat és, hogy teljesíted ezeket a célokat edzés után. Minél hamarabb próbáld ezt megtenni edzések után, amíg még friss a memóriád. Ha későbbre hagyod, több mint valószínű, hogy elfelejtesz fontos részleteket, vagy egy az egyben kihagyod a kiértékelést.
 
Itt van néhány dolog, amiről edzés után a naplódba írhatsz:
 
Ø Elérted a céljaid? Miért, vagy miért nem?
Ø Írd le a mentális játékod. Hatásos volt? Olyan volt, amilyennek akartad, hogy legyen?
Ø Mik a céljaid a másnapi edzésre?
Ø Észrevettél bármit is aznap, amit fel kéne hoznod az edződ, sport pszichológusod előtt?
 
Nyugtató zenét hallgathatsz, miközben feljegyzed a gondolataid a teljesítmény naplódba.

 

Köszönjük a fordítást Rácz Zoltán Tamásnak!

Élsportolók rutinjai - a versenyen

 

Versenynapi rutinok kialakítása a kulcs, hogy a legjobban teljesíts. Hasonlóan az edzéshez, itt is három periódus van, amire fókuszálnod kell: játszma előtt, játék alatt, és játék után. Ezek mindegyikéről szó lesz az elkövetkező bekezdésekben.
 
A rutinok felkészítik az elméd és a tested a versenyre. Egy üzenetet küldenek az agyadnak, hogy itt már voltál, és hogy kellemesen érzed magad, készen állsz.
 
Verseny előtt
 
Csakúgy, mint az edzés előtti rutinokat, a verseny előtti rutinokat is maximális hatékonyságra kell beállítani. Kimondottan azt akarod, hogy a rutinoktól az elmédet és a testedet autópilóta irányítsa.
 
Itt van néhány gyakori példa, hogy mit tehetnek a sportolók verseny előtt:
 
Ø Egy bizonyos időre érkeznek meg a verseny helyszínére.
Ø Vizualizálnak az úton.
Ø Előre kiválasztott zenét hallgatnak az iPod-jukon az öltözőben.
Ø Elolvassák az utolsó emlékeztetőket, amiket az öltözőjükben tárolnak, vagy a torna zsákjukban rejtettek el.
Ø Elmennek masszíroztatni. (gerincmasszázs)
Ø Bemelegítenek, mint minden játék előtt.
Ø Más játékosokkal való szocializálódással töltik az idejüket.
 
 
Készíts egy listát három vagy öt olyan gondolatról és viselkedésről, amikről úgy hiszed, hogy segíthetnek a felkészülésben. Itt nincsenek jó vagy rossz válaszok – a cél az az, hogy válassz ki olyan gondolatokat és viselkedéseket, amik szerinted neked a legjobbak lennének. Ezek olyan dolgok, amiket teszel, gondolkozz, vagy mondjuk, amik segítenek úgy érezni, hogy készen állsz versenyezni.
A rutinjaid nincsenek kőbe vésve – igazítani tudod őket, és idővel kell is majd. Tehát ne kényszerítsd magad, hogy megtaláld a tökéletes rutint most. Kipróbálhatsz pár dolgot, áttérhetsz másokra, és maradhatsz megint csak másoknál. (Ha még többet akarsz tudni a rutinok változtatásáról, keresd a „Tudni mikor és hogyan igazíts a rutinjaidon” fejezetet).
 
Verseny alatt
 
Feltehetőleg már most is használsz néhány rutint verseny alatt – lehet úgy, hogy nem is tudsz róla. A verseny alatt használt rutinok segítenek fókuszálni és relaxálni. Itt van néhány példa játék alatti rutinból:
 
Ø Amit egy kosárlabda játékos csinál büntetődobás előtt.
Ø Amit egy labdarúgó játékos tesz szabadrúgás előtt.
Ø Amit az amerikai focista csinál minden játék előtt.
Ø Amit egy pontrugó tesz mielőtt pályára megy.
 
A játék alatti rutinok szokások, amik abban segítenek, hogy nyugodt és fókuszált maradj, amikor kell.
 
A kosárlabda játékosoknak mindig van valamiféle rutinja büntetődobás előtt – venni egy mély levegőt, lepattintani párszor a labdát, mielőtt hajlítják a térdüket. Egy teniszjátékos lepattintja párszor a labdát, mielőtt szervál. Egy baseball játékos megigazíthatja a kesztyűjét, vagy tesz néhány gyakorló lengetést, mielőtt a táblára áll. Minden sportoló különböző rutinokkal rendelkezik. A lényeg, hogy legyen egy rutinod, ami segít, hogy fókuszáltnak és magabiztosnak érezd magad mielőtt teljesítened kell.
 
A játék közbeni szünetekre is szeretnél rutinokat, például félidőben, vagy a negyedek közt. Kifejleszthetsz olyan rutinokat, amik biztosítják, hogy mentálisan készen állj, amikor folytatódik a játék. Néhány sportoló előveszi a naplóját és belepillant, hogy megbizonyosodjon, azt teszik-e, amit elterveztek. Mások esznek egy keveset, vagy sportitalokkal tankolnak fel. A legjobb sportolók arra használják fel ezt az időt, hogy emlékeztessék magukat arra, hogy maradjanak elkötelezettek a játéktervükhöz.
 
Verseny után
 
Ha nincsen játék utáni rutinod, akkor nem tanulsz a versenyekből – győzni vagy veszíteni.
 
Visszanézhetsz egy vereségre és arra, hogy mi ment rosszul, de csak olyan fontos tanulni a győzelmekből is. Időt kell szánnod arra, hogy elgondolkozz azon, mitől voltál sikeres, azért, hogy meg tudd ismételni a sikered a következő alkalomkor is, mikor versenyzel. Plusz, ha még nyersz is, feltehetően nem voltál tökéletes – még egy győzelemben is találhatsz hibákat, amikből tanulhatsz.
 
A következő bekezdésekben, adunk néhány ötletet játék utáni rutinokra.
 
A fitnessre fókuszálni
 
Annak ellenére, hogy a sportolók sikerének egyik legkritikusabb tényezője a testük, sokan közülük nem rendelkeznek verseny utáni levezető, vagy nyújtó rutinnal. Kell, hogy legyen valamiféle rutinod, amiben gondoskodsz a testedről verseny után. Elvégre, feltehetően határterhelésnek tetted ki a tested – most pedig szükség van arra, hogy gondoskodj róla. Ezt megteheted nyújtással, vagy masszíroztatással. Győzz, vagy veszíts, jól bánni a testeddel egy fontos verseny utáni rutin.
 
Naplóvezetés

 

Minden játék után, írj az edzőnaplódba a versenyen történtek alapján, hogy mit csináltál jól és min kéne még fejleszteni. Minél hamarabb tudod ezt megtenni verseny után, annál jobb, mivel még frissen él a memóriádban – keríts időt erre egy órán belül a verseny után.

 
Próbálj valamilyen struktúrát kialakítani a bejegyzéseidnek, hogy megbizonyosodj arról, hogy semmiről nem feledkezel meg. Itt van néhány kérdés és probléma, amit fontolóra vehetsz:
 
Ø Jegyezd fel a fontos statisztikákat – a végeredmény, a te győzelmi / vereségi mutatód, sportodban fontos statisztikák.
Ø Elérted a sajátos céljaid? Ha igen, mi tette azt lehetővé? Ha nem, mi állt az utadba?
Ø Írd le a mentális játékod. Hatásos volt? Ott volt, ahol szeretted volna?
Ø Becsüld fel a mentális „értékeid” – mennyire voltál relaxált, és fókuszált, mennyire volt önbizalmad, és a többi. Határozd meg melyik értékek a legfontosabbak neked és a sportodnak, és értékeld őket egy 1-5 skálán.
Ø Mit tanultál a mai versenyből?
Ø Észrevettél bármit is, amit fel kéne hoznod az edződ, vagy a sportpszichológusod előtt?
Ø Mit fogsz másképp csinálni a következő versenyen?

 

Köszönjük a fordítást Rácz Zoltán Tamásnak!

Bajnokok szokásai

 

A világ legnagyobb atlétái a szokásaik miatt érték el ezt a státuszt. Ők másképp és jóval következetesebben csinálják a dolgokat , mint a többi sportoló. Minden sportban és a verseny minden szintjén különböznek az élsportolók és a versenyzők. Itt van, hogy hogyan:
 
Sokkal elhivatottabbak a sportnak off szezonban is. A top atléták könnyen megkülönböztethetőek a többitől emiatt az elhivatottságuk miatt. Több időt töltenek az edzéssel, amikor nem is kéne, és több időt szánnak a képességeik fejlesztésére, mint versenytársaik, függetlenül a képességeik jelenlegi szintjétől. Larry Bird több órával iskolakezdés előtt ment le a gimnáziumi tornaterembe, hogy gyakorolhassa a büntetődobásokat. Később, mint az NBA sztárja, órákkal a kezdés előtt már kint volt a pályán, hogy bemelegítsen. A többi sportág top atlétái is hasonlóan csinálják. Egy kielégíthetetlen szükségük van arra, hogy a legjobb képességük szerint fejlesszék tehetségüket.
 
 Tökéletesen elsajátítják az alapokat. Annak ellenére, hogy az alapokat tipikusan a sport unalmas részének tekintik, az élsportolók megtanulták, hogy a sikerhez vezető leggyorsabb út az alapok tökéletes elsajátításán keresztül vezet. Az alapok elsajátításával növelik a teljesítményüket, és statisztikailag jobbak lesznek az alaptechnikákban, legyen szó kosárra dobásról és helyezkedésről kosárlabdában, vagy szerelésről fociban. Minél többet dolgoznak az alapokon, annál automatikusabbá válnak azok a képességek és általánosan jobban fognak tudni teljesíteni.
 
Keményebben edzenek. A legjobb versenyzők szeretnek keményen edzeni. Legyenek motiválva akár a vereségtől való félelemtől, vagy a győzelem szeretetétől , a top atléták egyszerűen több időt ölnek bele és intenzívebben, mint ás versenyzők.
 
Jobban tolerálják a fájdalmat és a kimerültséget. A kemény munka nem elég az atlétáknak, és ez gyakran vezet magas szintű fizikai fájdalomhoz és kényelmetlenséghez. A top atléták jobban képesek kezelni ezt a fájdalmat és kellemetlenséget, mint az átlagos sportolók. Amikor a dolgok nehézre fordulnak képesek elterelni a figyelmüket a fájdalomról, vagy olyan külső tényezőkre koncentrálnak, mint például a család, a hosszú távú siker, vagy a büszkeség. Minden sportban és minden szinten a bajnokok magasabb szinten képesek tolerálni a sporttal járó fájdalmat, mint versenytársaik. Lance Armstrong egy jó példa erre: Ő arra használta fel a képességét, hogy felülkerekedjen a fájdalmon, amit a lábában felhalmozódott tejsav okozott, és a legjobb legyen, minden idők egyik legmeghatározóbb professzionális biciklistája.
 
Megvetik a vereséget. A bajnokok egy egyszerűen felismerhető jellemvonása, hogy utálnak veszíteni. Top atléták megvetik a vereséget – nem csak a sportágukban, hanem mindenben. Nem tudják elképzelni, hogy valaki jobb lehet náluk a sportágukban.
 
Jobban priorizálnak. Prioritások teszik a bajnokokat. A top atléták nemcsak jobban állítják fel a prioritásokat, hanem jobban is követik azokat. Dan Gable, mindenidők egyik legnagyobb birkózója bokasúlyokkal futott a főiskolai órákra, hogy ezzel is növelje a fizikai és aerob különbséget közte és versenytársai között.
 
Magasabb célokat tűznek ki. Míg a legtöbb atléta elégedett azzal, hogy jók a sportjukban, a top atléták és a világbajnokok nem. Ők nem győzelmet keresik. Ők dominálni akarnak, méghozzá olyan módon, hogy senkinek ne legyen kétséges, ki is a jobb versenyző.
 
Figyelnek a részletekre. A nagy sportolók sok terülten figyelnek a részletekre. Ügyelnek a diétára, alvásra, életstílusra, edzés rutinokra és képességük fejlesztésére. Fáradhatatlanul nézik a filmeket. Rengeteg időt töltenek a sportáguk megismerésével, a legapróbb részletekig menően. Mindig keresik a lehetőséget, hogy jobbak legyenek.
 
Köszönjük a fordítást Rácz Zoltán Tamásnak!
(A fejezet folytatódik a versenyeken megjelenő rutinokkal)

 

 

A sport meg a dohányzás

Görög pszichológusok arra keresték a választ, hogy azok, akik aktívan sportolnak, hogy milyen viszonyban állnak a dohányzással.

Két kutatást is indítottak a témában, azzal a céllal, hogy bebizonyítsák, hogy azok az emberek, akiknek vannak céljaik, és ehhez hozzájárulnak hatékony önszabályozó stratégiák, valamint az önhatékonyság magas foka, képessé teszi őket arra, hogy rendszeres testedzést végezzenek, és távol tartsák magukat a dohányzástól. Rövidebben, aki rendszeresen sportol, valószínűleg nem dohányzik.

 
Első körben vettek 381 nőt, felvettek velük kérdőíveket, teszteket és interjút, amiben megvizsgálták az én-hatékonyságukat, megnézték, hogyan állnak a céljaikkal, hogy állnak hozzá a változásokhoz, és felmérték milyen gyakran és milyen intenzivitással sportolnak. Eredményeik szerint azok a nők, akiknek vannak céljaik a személyes fejlődésükre vonatkozóan, gyakrabban sportolnak, magas szintű én-hatékonysággal rendelkeznek, valamint jobban viselik a változásokat.
Második körben egy longitudinális vizsgálatban vettek 1500 diákot, és megvizsgálták a céljaikat, hogyan állnak a sportoláshoz, a dohányzáshoz és az iskolakerüléshez (két évre rá az első körre, újra megismételték a felmérést).  Azoknak a kölköknek, akiknek voltak céljaik, nagyobb eséllyel sportoltak, és kisebb eséllyel bagóztak és keresték a szabad programokat suli helyett.  Fontosak, hogy ezek a célok ne én- védőek legyenek (biztonsági játékosok, más néven kudarckerülő célok…), mert ha ez megjelenik, nagyobb eséllyel hagyja abba a sportot a kölök.
Tehát éljenek a sport – szakkörök, és a rendszeres mozgás!  És ne feledjük, ha aktívan sportolunk, akkor erősíthetjük és realizálhatjuk a céljainkat is (ja meg csökken a valószínűsége annak, hogy pöfékeléssel oldjuk fel a stresszt).

 

Tabukat érintve 3. Jake és Jill újra

Mark:             Na mi történt a héten?

Jake:              [Egy ideig csendbe van, még mindig a földet nézi.] Megcsókolt.

 

Nem hiszem, hogy van jobb idő, amikor a szupervizornak csukva kell tartania a száját. Itt a kiváló és rendkívül egyértelmű példája annak, hogy az első megszólalás, hogyan jelöli meg az aznapi témát (ld. Andersen, Van Raalte, & Harris, 2000). Jake belevágott a lecsóba, és ő ezt tudta. Ő azzal is tisztába volt, hogy neki erről beszélnie kell hamarosan. Hagytam, hogy összeszedje magát. Egy idő múlva felnézett rám a szemében egy olyan kifejezéssel, hogy „Mi megy itt? Csalódtál bennem?”és „Ki kell segítened ebből.” Nos, lehet hogy az arckifejezéseinek az értelmezése az én kivetítéseim, de azt hiszem elég jól megismertem Jaket ahhoz, hogy meglehetősen jól elképzeljem, mi kavarog benne. Csendben nézett engem, majd végül egy fintort vágtam az arcomonés egyidejűleg jeleztem a kezemmel, hogy „ Minden rendben lesz;mondd el mi történt.”

 

Jake:              A francba! Hol is kezdjem?

Mark:             Mit szólsz ahhoz, ami előtt megcsókoltak? [kis irányítással segítek neki.]

Jake:             nos, tegnap este a verseny után történt. Épp befejeztem a verseny utáni megbeszélésemet az edzővel a csapat szobában, és utána az összes lány – elnézést hölgy- elment zuhanyozni. Joanna valahogy visszamaradott, és bajlódott a táskájával. Mindenki kiment. Odamentem hozzá és azt mondtam: „lenyűgöző voltál ma este.” Ez volt az egyik legjobb meccse. Majd így szólt: „Te is!” , és a fejemet a kezébe fogta és szájon puszilt. Utána a szemembe nézett és megfordult és eltűnt a zuhanyzóba. [Jake megállt és rám nézett, mintha azt kérdezné „Mi a fene megy itt?”]

Mark:             [A legfinomabb hangon, amit össze tudtam szedni.] És aztán?

Jake:             azt hiszem, agyvérzést kaptam. Azt hiszem nem mozdultam meg pár másodpercig. Túlságosan megkövültem. Ezután kirohantam a teremből és hazamentem. Arra gondoltam, hogy felhívlak téged, e már majdnem 11 óra volt, és emlékeztem, hogy reggel van szuperviziónk.

Mark:             És hogy érzed magad ma reggel ezek az események után?

Jake:             Esetleg nincs egy esemény utáni tablettád?

 

Ez alkalommal, teljesen megdöbbentettem magamat, az érzéktelenségemen, és nyegleségemen. Jake helyzete nem kíván ilyen béna viccet az esemény utániságról a kifejezés használata, arra figyelmezet, hogy az ügy sokkal komolyabb kliens-gyakornok témákat foglal magába. A viccem valószínűleg azt szolgálja, hogy lazítsak azon, amiről tudom, hogy egy kemény megbeszélés lesz, és mindkettőnket igénybe vesz. A szóviccem valószínűleg egy irritációmat is tartalmazza, miszerint nem hívott fel „még az éjjel” amikor még a dolog friss volt. ez a szimbolikus tartalma a megjegyzésnek lázba hoz. Jake egy varázspálca suhintással el akarja törölni az elmúlt éjszaka történését. Csak Jake érzi terhesnek az esetet? Fejlődik valami Jakeben, amin túl akarja tenni magát? Vagy az össze asszociációm egy dinamikusan orientált szupervizor túlzó képzelgéseinek eredménye? Túl izgatottá válok az asszociációk miatt, e nem adom tudtára azokat. Visszatérek arról, hogy hogyan is érzem magam jelenleg (még több elkerülés a részemről?) és megkérdezem mi történt miután hazaért.

 

Mark:             Nos, beszélj nekem a múlt éjszakáról. Mi történt vele miután haza mentél?

Jake:             Órákig nem tudtam aludni. Be voltam gyulladva. Ágyba mentem, de órákig csak forgolódtam. Elbóbiskoltam egy időre, de nagyon korán felkeltem és elmentem futni.

Mark:             És segített?

Jake:              Nem igazán.

Mark:             Álmodtál tegnap este?

Jake:             Igen, pár dologról. Az egyik a nővéremről és egy formaegyes kocsiról szólt, de nem emlékszem többre abból az álomból; és volt egy, ami a középiskolában játszódott.

Mark:             Az miről szólt?

Jake:             nem teljesen tiszta, de azt hiszem egy tornán volt. Tudom, hogy épp vállra fektettek, és az edző azt mondta, hogy üljek le a kispadra, mert Philt nézi, ahogy birkózik. De nem emlékszem többre.

Mark:             No és ki Phil?

Jake:             Egy fiú volt a középsulimból, aki egy súlykategóriával felettem volt.

 

Eltérítem Jake figyelmét az álmaira, pár okból kifolyólag. Egy, azért mert szomorú és, talán ha valami másra figyelünk egy ideig, akkor összeszedi magát még egy kicsit. Rengeteg érzelmi dolog került elő ezen a megbeszélésen; és, talán ha eggyel vissza lépünk és az álmokat figyeljük meg, ezzel adok neki egy problémát amire összpontosíthat mostantól. Másodszor, az álmok sok mindent elárul a belső állapotunkról. És a jelenlegi zűrzavart. Jake álmai majdnem hogy túl egyszerűek.  Az első a női testvérével arról szól, hogy egy nővel az intim kapcsolata túl gyorsan halad. Ez egyértelmű. A következő álom valószínűleg rólam és Jakeről szól. Az álomba Jake-et két vállra fektetik, és veszít. A birkózásban a két vállra fektetés, egy mindenképpen fizikailag intim kapcsolat. Szintén a bukás egy típusa. Az edző (én) azt mondja neki, hogy üljön a kis padra, mert egy másik birkózót figyel. Ez a forgatókönyvnek valami köze lehet ahhoz, hogy az én szemembe ő megbukott, és én el fogom küldeni őt. És az elküldés azzal áll kapcsolatba, hogy és elfordulok tőle, és egy sokkal értékesebb birkózóra figyelek (egy súlycsoporttal feljebbi). Azt hiszem, hogy az álom a szégyenről és a félelemről szó, hogy elveszít engem, mint szupervizor.

 

Mark:             Szerinted, van köze egymáshoz a múlt éjszakának és az álmodnak?

Jake:             gondolkoztam rajta, mert szoktunk beszélni az álmokról. Emlékeszem hogy szégyenkeztem amiatt, hogy elvesztem, és valahogy minden félét amiatt, ami történt, és amiatt, ahogy éreztem a csók közben.[Kezdi kapiskálni a dolgokat csókkal és az álommal kapcsolatosan, illetve, hogy a kettő összetartozik.]

Mark:             tehát, hogy éreztél, amikor megcsókolt?

Jake:             [Várt.] Döbbenetesen, azt hiszem, de csupán egy gyors pillanatra le akartam tépni a ruháinkat, majd csak rohanni akartam.

Mark:             úgy hangzik, hogy erős szükségét érezted annak, hogy elmenekülj egy csomó dolog elöl.

Jake:             Ember, nem várhattam ölbe tett kezekkel arra, hogy visszatérjenek az öltözőbe.

Mark:             Van elképzelésed, hogy mi elől rohantál?

Jake:             Hát, Joanna elöl biztosan…… [ valószínűleg a saját erotikus  válasza elöl is rohant, de erre később rá fog jönni.]

Mark:             [Az elmenekülésétől, visszamegyek a problémára való visszatéréséhez.] Milyen volt ma, amikor az irodám felé jöttél?

Jake:             Mintha izzadó töltény lettem volna…. Most is úgy érzem magam.

Mark:             Miért érezted annak magad?

Jake:             Azt hiszem a miatt, mert szégyenlem ahogy reagáltam.

Mark:             [átváltottam a legegyüttműködőbb empirikus módomra.] na Nézzük meg, mi történt az álomban és a teremben, és mi történik itt. A vesztés, és a kid padra küldés miatt érzett szégyen,a része annak a szégyenérzetnek, hogy egy sportolóról voltak szexuális fantáziáid, és hogy hagytad magad megcsókolni, és annak a szégyenérzet, hogy ezzel nekem csalódást okozol.

Jake:             Olyan zűrös vagyok.

Mark:             az vagy, de a zűrök azok, amiknek a kiválogatásában mi ketten a legjobban vagyunk. Menjünk egy kicsit vissza, és nézzük meg mi vezetett a csókhoz.

 

Az olyan felügyeltek miatt, mint Jake, érdemes ezt a munkát csinálni. A kifejezés, amit használtam, hogy, együtt érzően empirikus, érzékelteti azt a légkört, amit én a szuperviziókon, és a sport pszichológiai gyakorlatokon próbálok táplálni. Jake és én egy intim, együttműködő erőfeszítést teszünk, hogy megértsük az élményének a részleteit, a történetét, és hogy felépítsük és kialakítsuk a sport pszichológusi képét, ami maga Jake. Ő és én egy kalandban veszünk részt, és majdnem minden alkalommal egyre többet látunk abból a képből, hogy mi valójában Jake, a sportolókkal való kapcsolatában, sajátmagának való megértésben, és a velem való kapcsolatában.

Érdekes, hogy Jake kerüli azt, hogy elmélkedjünk a nővérével kapcsolatos álmon. Ennek az álomnak a vérfertőzés minősége túl fenyegető lett volna, hogy foglalkozzunk vele, de annak az értelmezésnek bizonyára, jelenleg nincs jelentősége. Jake igenis, azonban elkezdte látni, hogy az az érzelmi tolulás, ami Joannára, magára, elhivatottságára, és rám vonatkozik, az, amit meg kell oldani. Annak a megtárgyalása, hogy  mi vezetett a csókhoz, Jake elmondja Joanna kényes tetteit, amit nem említett előzőleg az megbeszéléseken ( pl. kézfogás, gyors nővéri ölelés a játék után), néhány cselekedetét ( pl. jobban figyel rá mint más játékosokra miközben részt vett a gyakorlásokon és a meccsen), és néhány fantáziálását, amikről túlságosan szégyellt beszélni ( pl. Joanna a zuhany alatt). Megvizsgálva az utat a csókig, látható, hogy két embert lassan elkapott egy kisebb örvény. 

A csók és Jake nyílt szexuális fantáziái arról, hogy meztelenül van Joannaval szinte a megjósolható kimenetele, egy romantikus „táncnak” ami először akkor került előtérbe, amikor Jake Joannaról azt mondta, hogy vagány. Az én buktatóm, mint szupervizor az volt, hogy nem foglalkoztam azzal, amiről sejtettem, hogy folyik, csak segítettem, hogy a táncot tovább haladjon.

Ijedtség, szégyen és bűn.  Jake reakciója pontosan olyan fajta, ami az erotikus viszont-áttételt titokban tartja. Szerencsére Jake és Én vagyunk olyan kapcsolatban, ami megengedi, hogy mély érzéseket kifejezzünk és beszéljünk róla. Adtam Jakenek egy fantasztikus könyvet, amit Pope és társai írtak (1993): Szexuális érzelmek a Pszichoterápiában, hogy vigye haza és olvassa el. Gyakran használok könyvterápiát a felügyelteknél, és olvasni azt a könyvet általában terápiás cselekedet. Emberibbé tesz minden heves érzést, ami az intim találkozáskor felmerül a pszichológus és a páciens között, és kiutat kínál a pszichológusnak, hogy tisztázza az ügyfelek erotikus reakcióját és a segítő saját romantikus válaszait.

Két ezzel kapcsolatban álló mozzanat figyelmet igényel. Az első Jake maga és az ő kusza érzelmi azzal kapcsolatosan, hogy mi történt. A második segíteni Jakenek megfejteni, hogy mire van szüksége ahhoz, hogy beszéljen Joannával.

 

Mark:              Szóval, itt lennénk. Megcsókoltak, izgatott lettél, és megrémültél. Mi lenne, ha először az izgatottság részt néznék meg?

Jake:               Arra a „gyerünk, vetkőzzünk le” részre?

Mark:              Igen, ez lenne az.

Jake:               Olyan bizarr volt. Egyik percben még sport

pszichológus voltam, a másik percben meg egy begerjedt barom. Dr. Jekyll és Mr. Hyde.

 

Jake irodalmi utalása egy nagyfokú negatív értékelésre vall. Robert Luis Stevenson Mr. Hyde-ja egy hedonikus id szerű jellem alakja Dr. Jekyllnek, aki végül fertelmes cselekedet hajt végre. Az, hogy Jake olyan jellemhez hasonlítja magát, aki alapjába véve nincs kontroll alatt és szörnyféleség elég durvának tűnik, és Jake, aki oly sok jó tettet tesz másokért, úgy tűnik nem olyan jótékony magával szemben. Az a megdöbbenés, hogy megtalálta magában Mr. Hyde-ot, főleg egy szakmai kapcsolatban, elkeserítő. Muszáj segítenem Jakenek megvizsgálni azt, hogy mi az amit ő a sötét oldalának lát, és hogy az id impulzusainak emberi minőségét méltányolja. (pl. keresni az érzéki élvezetet).

 

Mark:             Szóval a begerjedt barom, Mr. Hyde, megjelent. Úgy tűnik, mintha megismerted volna. Már felbukkant azelőtt?

Jake:             Nos, igen, de az egy olyan lánnyal volt, akire nagyon gerjedtem és randizgattunk.

Mark:             És mi volt?

Jake:             Szerelmes voltam, és amikor már végül együtt voltunk úgy, csak úgy elvesztem a pillanatban és ….

Mark:             És?

Jake:              Csodálatos volt.

Mark:             Még szép, hogy az volt! Akkor, amikor intim kapcsolatban vagyunk a szeretett lénnyel, jó alkalom nyílik arra, hogy elvesszünk a pillanatban és érezésekben és élvezetben. Sok olyan dolog van Mr. Hyde-ban, ami igenis emberi. De érzem, hogy a szégyenérzete jelen van, a Joannára adott válaszban.

Jake:              De ilyesminek nem lett volna szabad megtörténnie.

Mark:             Ha az „ilyen dolgoknak” alatt a szexuális együttlétet érted a klienssel, akkor nincs miről vitatkozni.  Ha a kliens iránti erotikus vágyat érted, akkor van miről vitatkoznunk.

Jake:              Mire gondolsz?

Mark:             Óriási különbség van aközött, hogy valamilyen szexuális vagy erotikus érzelmeket táplálunk a kliens felé, vagy valójában fizikailag is belekeveredünk. Én úgy gondolom Te egyenlőségjelet teszel a fizikai cselekedet és a belső állapot közt, és ha valamelyik tiltott, akkor a másik is az….Rendben, szóval mit akarok mondani ezzel neked?

Jake:             Úgy hangzik, hogy rendben van az, ha begerjedni egy sportolóra.

Mark:             Ebben nincs vita, de mit mond ez neked, ha a sportoló felizgat, és ez zaklat.

Jake:             Azt mondanám, hogy nagyon letérek a pályámról és ez komoly bajba vagyok.

Mark:             Miért?

Jake:             Mert, szerintem, inkább rólam szólna és arról, hogy mit akarok és nem a sportolóról és arról, hogy őneki mire van szüksége. Nagyon rossznak tűnik. Mint ahogy mindig mondtad az órán, „Ha a válasz arra, hogy ’Kit szolgálunk?’  Nem a sportoló, akkor valami baj van.

Mark:             Micsoda hülyeség! Tudtam, hogy egyszer még kísérteni fog.

Jake:              [Nevetés] Te mondtad.

Mark:             Tudom, hogy mondtam, és valószínűleg nem magyaráztam el az összes fenntartást elég jól. Úgy gondolom, ki kell egészítenem az aforizmát, hogy azt jelentse „Kit szolgálunk a cselekedetünkkel?’ Az, hogy mit érzel az ügyfeled iránt, és hogy viselkedsz az ügyfeleddel olykor két különböző dolog lehet.  Megcsókolt, Te nem csókoltál vissza.  Nem csaptál le az érzésre és felhoztad a témát a megbeszélésen. Nagyon sok helyes cselekedetet látok itt. Látok még itt sok önmarcangolást olyan dologért, ami egy nagyon szép emberi reakció olyan személyre, akit nagyon szeret téged és méltányolja mindazt, amit tettél érte.

Jake:              Szóval, ez rendben van?

Mark:             Jake, ez több mint rendben van. Ebben a pontba ez neked tökéletes. Egy irdatlan nagy tapasztalatban volt részed. Te az ügyfeled szemén keresztül láthattad magad; és ráláttál a feléje irányuló romantikus és szexuális reakciódra; és elérted, hogy beszélj róla. Nem is tudtam volna előkészíteni jobb tanulási tapasztalatot egy diáknak, még ha akartam volna, akkor sem. Máris sokkal előrébb vagy, mint sok szakmabéli, aki soha nem szembesült saját, kliense iránti szexuális válaszával.  [Csendben maradok egy darabig] Nos, hogy vagy?

Jake:              Megpróbálom megérteni ezt az egész dolgot.

 

Szövegdoboz: Az erotikus áttétel és viszontát-tétel egy igazán nehéz dolog, és a felügyelteknek sok időt vehet igénybe az, hogy megemésszék a jelentését és következményei ennek a folyamatnak.Rendben, kezdek irányítóvá válni, de azt gondolom egy kis irányítás(alapvetően az átformálásnak a változata) az amivel Jake tud kezdeni valamit. Szintén azt gondolom, hogy az irányítás a Jake-re adott hárító reakciómból adódik. A megkérdőjelezhető kis fantáziálásom arról, hogy az ostoba srác megkapja a lányt, átalakult azzá, hogy az ostoba srácra mélyreható leckét kapott a szolgáltatásnyújtásból, és úgy kikerül a kalandból, hogy szakmailag érettebbé válik. Jakenek szüksége van időre, hogy túltegye magát ezen a dolgon, és visszatérünk az erotikus viszont-áttételre és a félelmére, hogy csalódok benne több alkalommal. Ez a történet felelevenít néhány emléket, hogy harcoltam az erotikus viszont-áttétellel; a párbeszédünk tükrözi azokat a párbeszédeket, ami az egyik szupervizorommall már lezajlott. A személyes történet túláradó érzetét érzem, amiatt, hogy a tapasztalatot a következő generációnak átadom. Átéltem az egyik Erikson féle teremtési momentumot (Eriksonnak a  középkorúságnak a pszichoszociális szakaszát ahol a kihívás elkezdeni visszaadni valamit azoknak, akik utánunk következnek vagy elcsúsznak a középkor stagnálása felé).  Épp úgy, ahogyan még az én szupervizorom szavait hallom, tudom, hogy Jake fejébe újra le fog játszódni ez a beszélgetést, ahogy a karrierje során fejlődik. És egy napon lehet ő fog ugyanígy beszélgetni az ő felügyeltjével. Hiszem, hogy Jake hálás, hogy segítettem megértenie saját magát, és őszintén szólva, én is hálás vagyok Jakenek, hogy lehetőséget adott, hogy segítségére lehettem. szupervizoroknak is vannak szükségleteik.

Van még egy másik nagy kérdés, azonban, amivel számolni kell – hogyan kezeljük Joanna érzéseit Jake iránt.  Kevés olyan nehéz kezelendő dolog van, amikor a kliens belezúg a pszichológusba. Szóval mi mehet végbe Joannábanl? Bizonyára feltételezhetjük, hogy a szájra adott csók (nem egy köszönöm puszi az arcra), valamiféle kialakult romantikus érzés Joannában Jake iránt. Miért történt meg ez az eset? A szakmai kapcsolatok leírása segíthet. Joanna egy különlegesen bájos fiatal nő, akinek nincs kétség, jócskán kijutott a férfi figyelemből. Valószínűleg sokszor „felszedték” már erre az életében. De most találkozott Jake-el a sporttársal, aki sokat tud az ő világáról, sok idő tölt el vele, csak az ő boldogulása érdekeli, törődik vele, sosem próbálta felszedni, biztonságban érezte magát vele és azt gondolja róla, hogy vagány csaj. Milyen gyakran találkozik az ember ilyen törődő, nem mesterkélt kapcsolattal? Meglepő lenne, ha nem merülne fel romantikus érzésilyen körülmények között.

A helyzet Jake és Joanna között egy variáció arra, hogy mi történik mindig a segítség kettőségéből. Diákok megőrülnek a tanárukért, a betegek hozzá akarnak menni a doktorukhoz, sportolók romantikus álmokat szőnek az edzőjükről, és a hallgatók ragaszkodnak a mentorukhoz. Ezek a áttételes jelenségek mindkét helyzetnek (vagyis segítői kapcsolatnak) és a résztvevők karakterek minőségének az eredménye. A megjegyzés a fejezet elején miszerint is -”én nem engedném, hogy megtörténjen”- duplán naivnak tűnik, mert a beszélő (a) nem veszi észre, hogy a gondozó segítő kapcsolat az erotikus áttétel és viszont-áttételnek rendkívül termékeny talaja, és (b) azt hiszi, hogy meg tudja előzni.

Tehát ha egyszer megtörténik, vagy észreveszik, hogy történik (eléggé dramatikus módon Jake esetében) mit tesz az ember? Sok éven keresztül, megkértem a pszichológia és fizikotherapeuta diákjaimat (tartok órákat a fizioterapeuta program keretében itt Ausztráliában), hogy játsszák el a klienst, aki leplezetten romantikus gesztusokat tesznek a segítők felé. Az eredmény mindig a vidámságnak (sok idegeskedő nevetgélés) esetlenségnek, zavarodottságnak, elcseszett kommunikációnak, megsértett érzelmeknek, és annak az érzésnek a kombinációja, hogy mély vízbe dobták őket. Hogyan lehet visszautasítani a klienst, hogy ne tegyen a kárt a kapcsolatba? Mind a kifinomult beszéd a szakmai kapcsolatokról és határokról, a kliens iránt érzett tisztelet, a segítségadásnak az etikettje, és így tovább nem tudja kitörölni azt a tényt, hogy az valakinek az érzései megsérülnek; az aki kiteszi magát romantikus érzéseknek többé kevésbe elutasítva fogja érezni magát. Az egész szituáció lehangoló. Nem csupán Joanna sérül meg, de csak is szörnyen fogja magát érezni amiatt, hogy olyat tett, amitől a kliense rosszul érezte magát. Senki nem kerül ki éppen.

 

Mark:             Tehát, mi fog történni holnap, amikor gyakorlatra mész?

Jake:              Halvány lila gőzöm sincs.

Mark:             Pokolba, én se tudom, mi legyen….. Bár ez nem teljesen igaz. Van egy két ötletem, amit megnézhetünk.

 

A Jakekel való azonosulásom, miszerint nem tudom, mi legyen, szándékos. Szeretném tudatni vele, hogy ez a helyzet eléggé kényelmetlen számomra is, és hogy vele együtt küzdök. Szeretném tudatni Jake-kel, hogy „mi” zavart helyzetben vagyunk, de ki tudunk valamit sütni együtt (kollaboratív empirikus működésben).

 

 

Mark:             Mit szólsz ahhoz, ha csinálunk egy szerepjátékot, ahogy te és Joanna beszélgettek holnap, és nézzük meg hova vezet minket?

Jake:             Azt se tudom, hol kezdjem.

Mark:             OK, bocsi. Előreugrottam. Lépjünk vissza eggyel. Mit akarsz neki mondani? Készítsük elő egy kicsit a dolgokat.

Jake:             Nem is tudom. Azt akarom mondani neki, hogy….. a francba! Azt se tudom, mit akarok mondani neki.

Mark:             OK! mi jut eszedbe először?

Jake:             Nos, először, azt akarnám mondani neki, hogy szökjünk el Tahitire együtt.

Mark:             Az nagyon drága. Legyen inkább Mexikó.

 

Jake nem tagadj a hárító érzéseit (ez pozitív jel), de viccelődve adja elő őket, hogy a feszült helyzetet oldja. Észrevettem, hogy egy be kell melegednie, és tovább kell haladni egy másik kis viccel. Úgy hiszem, hogy ez a kis humoros epizód, mindkettőnknek segít, mert utána egyből visszatért a munkához.

 

Jake:             [Nevetés, és utána egy kicsit csendbe marad] Azt hiszem azt akarnám mondani, hogy „wow, tegnap eléggé megleptél”.

Mark:             Rendben, ez eddig jó. Tudtára adod, hogy mi történt veled.

Jake:             Többször lejátszottam magamba ezt a jelenetet. Amit ő mond, az az hogy: ”Mire gondolsz?” majd utána „Az a csók meg ilyesmi?” és után „Oh, az csak egy köszönet volt, ne aggódj,haver.” És utána én úgy érzem magam mint egy barom, hogy felhoztam az egész témát, és hogy nehéz helyzetbe hozom.

Mark:             Úgy hangzik, mintha a fejedben egy minikatasztrófa történt volna. Mintha a rossz kimenetelt ismételted volna csak a fejedben újra meg újra. Mi lenne, ha készítenénk egy forgatókönyvet. Lehet, hogy a „te megleptél” helyett, inkább a te reakciódra fókuszálhatnál,minthogy azzal kezded,hogy ő késztetett téged erre. Talán ha van egy pillanat, amikor nem zavarod meg

Tabukat érintve 2. Jake és Jill

Jake master fokozatos hallgató a tanácsadói pszichológián. Nem az a típus, akit igazán fizikailag vonzó fiúnak mondanék. Extrém az arcberendezése, nagy valószínűséggel törött orra van, és a fülén nyomát viseli a birkózó előéletének. Ő azonban egy aranyos fiú, akinek a humora bugyuta és gyakran ön ironikus. Tudom, hogy Jake nem gyakran randizik lányokkal, és az önbecsülése és kényelmes fiatal lányok hatására jóval a korához hasonló kollégáinak átlaga alatt van. Egyszer találkoztam a szüleivel. Szerető szülőknek tüntetek, talán még majomszeretettel is , akiken egyértelműen a fiúk boldogsága érdekelt. Jakenek a tanulmányi munkája általában magas szintű, habár szerintem a fő célja az emberi kapcsolatok, amit vizsgál, és az elmélet, amihez kapcsolatot alakít ki a sportolókkal.  Én szeretem Jaket és úgy látom, hogy a kapcsolatunk pozitív irányban fejlődik (a szüleitől jó kapcsolati  modellt sajátított el).Jake az első gyakorlati képzésnek az első órájára jár és épp most kezdett el foglalkozni az első sportolójával, Joannával, egy röplabdacsapat tagjával.

Joanna egy kivételes sportoló, legfőképp az edzéseken. Ösztöndíjjal tanul az ifis éve alatt.  Bármilyen szempontból megállapítható, hogy Joanna egy bombázó. Intelligens, kedves, magas, szép, és egyszerre komoly, de szórakoztató. A főakadálya a röplabdában, hogy az edzéseken nyújtott kimagasló teljesítményét nem tudta a versenyeken teljesíteni. Hibátlanul szervál az edzések alatt, de sokszor a hálóba szervál a meccseken, és a verseny teljesítménye semmilyen téren nem érte el az edzéseken nyújtott színvonalát.  Nem arról van szó, hogy borzalmas a versenyeken, de sokkal többre képes, mint amennyit mutat. Joannát ismerem, mert már dolgoztam a csapatával. A gyakorlat elején bemutattam a csapatot egy –két diákoknak, és mondtam a csapatnak,hogy ha kiemelt figyelemre van szükségük, akkor vegyék fel a kapcsolatot az egyik diákkal. Joanna önként jelentkezett, és kifejezetten Jaket kérte. Nem vagyok biztos, hogy miért választotta Jaket, talán a bugyuta mosolya miatt és a nem igazán fenyegető termete miatt (körülbelül 15 centivel alacsonyabb, mint Joanna). Gondosodtam arról, hogy teljesítménynövelő munkának lássanak neki. Mivel éppen csak megkezdődtek a gyakorlati órák, még nem érkeztünk el az elméleti részéhez a áttétel és viszont-áttétel téma élményének (a diákokkal csoportos alkalmak a csoport szupervizióra a szolgáltatás nyújtás módszereinek és vizsgálatának megbeszélése), főképp nem romantikus vonatkozásáig (ld Abramowitz, roback, Corney &McKee, 1976; Guttman, 1984;person, 1985). A csoportos szupervizión kívül, Jake még heti egyszer magán megbeszélésre jön hozzám, hogy átbeszéljük a Joannával kapcsolatos munkáját. Jake és Joanna gyorsan eljutottak a teljesítmény javítás kulcsához, így elkezdetek dolgozni a verseny alatti idegeskedésén és az attól való félelmén, hogy mások hogyan értékelik. Mind kognitív (gondolatok fékezése, gondolati újratervezése) és szomatikus (légzés, koncentrálással) megközelítést is használtak, hogy felülkerekedjenek az idegeskedésen, amit a versenyeken tapasztal. Pár hét alatt mérhetően sikeresek voltak. 4 héttel később miután elkezdtek együtt dolgozni, számoltam az elbaltázott szervákat, és jelentősen csökkent a mennyiségűk. Joanna nagyon elégedett, és az egyik 2 hetente tartott megbeszélés után, odajött hozzám és azt mondta nagy mosollyal, hogy: „Köszönöm, hogy Jaket kaptam közös munkára. Szuper volt.” Nem tartottam fontosnak a hozzászólást abban az időben, csak sütkéreztem a dicsfényében annak, hogy az Én egyik diákom jó munkát végez.

Az értékelésen észrevettem valami változást Jaken. Jóval elégedettebbnek és lelkesebbnek tűnt. Még mindig a Stotenberg első állomásán áll (1981; konkrétság, függőség, aggódás jellemző) és sok utasításra, vezetésre van szüksége. Jake velem szembe elbátortalanodottnak tűnik (ez egy olyan dolog, ami elkerülhetetlen a szupervizió korai szakaszában), de az elbátortalanodás állandó beszélgetési témánk, amin túl akarunk kerülni. Mindig is lelkes volt, de most még inkább, és felfegyverzett egy újfajta bizalommal, úgy tűnik, hogy jobban fejlődik, mint bármelyik tanuló. Úgy tűnik, kezd jól beérni és kezd magához térni. El kell ismernem, hogy ezek a pozitív változások a kapott szupervizó minőségének tulajdoníthatók (nárcisztikus reakció). Ezek a változások valójában egy sokkal romantikus dologból eredtek. A tizenötödik szupervizori megbeszélésen, új témát kezdtünk

 

Mark:             Na hogy mentek a dolgok a héten Joannával?[az első gyakorlaton csak egy klienst kapnak a diákok]

Jake:             Remekül. Egészen sikerült alkalmaznia a légzési és koncentrálási feladatokat a versenyen is, és még az edző is pozitív dolgokat mondott arról, hogy milyen jó Joanna. Láttad őt legutolsó játékán? Nagyon dögös volt.

 

Az utolsó szót -dögös- én különösképpen nem kedvelem, elsősorban azért, mert a sportban túl sokszor használják, de ebben az esetben megütötte a fülem. Látom Jake szemében, ahogy beszél; és egyből azt gondolom, Oh ne, ez a gyerek oda van a klienséért. De valami több van a szemébe mind rajongás. Azt hiszem büszkeséget, és kezdem úgy érezni, legalább egy kicsit belezúg. A riasztózászló ha épp nem is lobog, közel van ahhoz hogy felhúzzák.

Ahogy előtte állítottam, az a dorgálás az erotikus és romantikus áttételbe és viszont-áttételben hogy „csak mondj nemet” nem segít, és még az is lehet, hogy romboló hatással lesz az érzékeny fejlődés kezelésére. Nem vagyok benne biztos, hogy Jake tisztában van-e a saját érzéseivel. Annak is határozott lehetősége van, hogy én félre értettem egy olyan sportoló jó teljesítményére adott lelkes diáki reagálást, akivel Ő foglalkozik. Mindezen hóbortok tetejébe még ott van a Jake és köztem lévő kapcsolat. A kezdeti reakcióm magába foglalta az elnyomottért való szurkolást,  azt hogy ez a külsős orvosolta a helyzetet és a nyáj befogadta őt, azt a vágyat hogy ez a családközpontú nyerje el a lányt a sok macsó elől: ez a szupervizori viszont-áttétel hollywood-i verziója. Tehát a reakcióim sora arra, hogy esetleg Jake kezd bele esni a sportolójába a következőképpen alakult: „ Oh, de jó”,  „Hajaj, tőrbe csalja magát, és a végén megbántódik.” majd „Oh a francba!”  Az első két reakcióm egy fantáziálás volt, és a harmadik pedig az ami visszavezetett a valóságba, a profi szakmaisághoz. Tehát hogyan kell, kellene egy szupervizornak megközelíteni meg azt a helyzetet, hogy a tanulója és a sportoló, akivel a tanuló foglalkozik romantikusan érdeklődnek egymás iránt?

 

Mark:             Nagyon úgy hangzik, hogy az amin ti ketten dolgoztok, valóban segít Joannának.

Jake:             Szerintem sokkal beindultabbnak és biztosabbnak néz ki a pályán, és tudod mit? A meccs után az edző odajött hozzám, megveregette a vállam, és azt mondta, „Szép munka.”

Mark:             Még mindig ott van a vigyor a fejeden.

 

Szerintem azok a kérdések, mint a „Mit gondolsz?” „Mit érzel?” és „Hogyan érzel ettől?” mind jó kérdések. A szupervizión (vagy szolgáltatás közben) ezeknek a kérdéseknek a különböző változati, ahol a jó munkakapcsolat megalapozott, és a  megjegyzés a jelenlegi viselkedéshez, elgondolkoztatja, hogy mit is gondol és hogyan viselkedik valójában (pl:az én megjegyzésem a vigyorára). Még ha Jake egy új felügyelt, mi már lefektettük azokat a szabályokat, amelyek szerint a reakciói, érzései, gondolatai és viselkedése lesz a fő témája a szuperviziónak. Tehát már fel van rá készítve, hogy hogyan reagáljon az én viselkedésére utaló vizsgálódásom.

 

Jake:             Tudom; olyan jó volt. Olyan volt mintha nyertem volna egy versenyt. Tudod hogy a az edző mindig milyen langyos? Nos, a meccs óta sokkal többet mosolyog rám.

Mark:             Mmmm-hmmm. [Megálltam; Jake is hallgatott egy ideig.]

Jake:             Olyan mintha elfogadtak volna.

Mark:             [Én hallgattam tovább, de Jake nem folytatta.] Mintha egy fordulópont lenne? [Ez kétértelmű- fordulópont Jake az edző és Joanna kapcsolatába.]

Jake:             igen, én még inkább a csapat részévé váltam.  Később ettünk egy nagy pizzát; olyan jó volt. Azok is, akik eddig alig szóltak hozzám, azok is beszélgettek velem. Azt hiszem, még mindig vigyorgok.

Mark:             Jó érzés a csapat részének lenni, és lefogadom, hogy nagyon jó volt ennyi nő figyelmének tűzében lenni.

Jake:             [egy ideig csendben maradt, és megszeppenve nézett.] Igen, talán az volt.

Mark:             Az arcod átváltott vigyorból, félénkségbe. Mi történt?

Jake:             úgy hangzott mintha arra utalnál, hogy begerjedtem a figyelmükre.

Mark:             Ne haragudj, ha vádlón hangoztam; csak olyan erőteljes volt a reakciód, hogy gondoltam, hogy jó ötletnek tűnhet, ha megnézzük. Nincs abba semmi rossz, ha figyelem központjába kerülsz, és ha pozitív visszajelzéseket kapsz a klienseidtől. Az ehhez hasonló reakciói a klienseknek, tudtunkra adja, hogy jól csináljuk a dolgunkat.

Jake:             Szerintem a női figyelem az, ami telibe talált.

Mark:             OK.

Jake:             nos, nézz rám, egy ellenszenves malacfejű birkózó vagyok. A nők rám se néznek, tehát igen nagyon jó volt leülni pizzázni, úgyhogy fantasztikus nők vettek körül engem. Valami rosszat tettem ezen a ponton?

 

Úgy tűnik, hogy védekezést váltottam ki Jakeből, a csapattal kapcsolatos megjegyzésemmel. A reakciója egyszerre volt védekező és nyílt érzésű. Igazolni szeretné, azt hogy tetszett neki a sok figyelem, amibe részesült, de tudja hogy az ilyen jellegű érzések gyanúsak. Úgy reagál, mint a legtöbb felügyelt a szupervizó korai szakaszán, hogy egy konkrét kérdést tesz fel (Tévedtem? Igazam volt?). Kezdő diákok esetén, olyakor a didaktikus hangnemre váltás segített., mert a beszélgetés a konkrét dolgokról sokszor segíthet túllépni a reakcióik és viselkedésük fekete-fehér jellegén. Jake is küszködik, és én segíteni akarok neki.

 

Mark:             Jake, nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz, ha neked tetszik ez a figyelem. Az hogy mi hogyan gondolkodunk, és érzünk a sportoló iránt, akivel dolgozunk, az amit mi be tudunk skatulyázni hogy jó vagy rossz-e. a jó rossz megkülönböztetés az gondolatok és érzelmek szintjén nem ér semmit. Amikor eljutsz a cselekvés és viselkedés szintjére, akkor jutnak szerephez az etikai kérdések. Az, hogy te hogyan érezel, és hogyan viselkedsz az egy információforrás. Adatok. Segít megtudni dolgokat rólad, a klienseidről, hogy hogyan fejlőik a kapcsolatod a sportolóval. Azt érzem, hogy te azt gondolod, hogy a csapat iránti érzelmeid alapján ítéllek el. Ez messze áll tőlem. Én csak egy információs kukac vagyok, és az az információ, ami engem lenyűgöz.  Valami történt, ami megváltoztatta a helyzetedet a csapatba, az edzővel, és még Joannával is. Lássuk csak, miről is szólt ez és hogyan történt. A gondolataid és az érzéseid segíteni fognak nekünk.

Jake:             nem is tudom. Arról van szó, hogy úgy érzetem, hogy áttörést okoztam a csapatban.

Mark:             És valóban így volt, de mi volt az áttörés számodra?

Jake:             Azt hiszem, hogy elfogadottnak éreztem magam, és azt hogy az egész részévé váltam.

Mark:             Jó érzés mi? Mintha egy sokkal nagyobb dolog része lennél.

Jake:             talán ezért, vagy talán, azért mert egy bizonyos elismerésben részesültem.

Mark:             Én még mindig érzek valamit, az elismerésben való részesülésben, amit te gyanúsnak gondolsz. Mintha ez a szükségleted idegen lenne. Vagy esetleg azt az érzést keltettem benned, hogy az, amit érzel sokkal inkább ego-centrikus, mint kliens-centrikus?

Jake:             Azt hiszem, hogy bűntudatot érzetem amiatt, hogy ez az egész róla szól.

Mark:             Mit gondolsz, honnan jönnek ezek az érzések?

Jake:             No, azt hiszem felőled.

 

Jake és én belezavarodtunk a dologba, ebbe a pontba, de legalább nem volt annyira zavarban, hogy azt mondja: „hé, bűntudatot gerjesztettél bennem”. A bűntudat a fekete-fehér gondolkodásmódban gyökeredzik az újonc gyakornokoknál (jó és rossz útja van a haladásnak), és az előző megjegyzéseim dacára, ami arra utaltak, hogy mindezen információk nagyon fontos adatok, nem voltam képes arra, hogy átsegítsem Jaket a jó és rossz érzet feloldásában. Amikor valami újat tanulunk, gyakran ugyanazt a módszert nézzük át újra meg újra, míg a fogalmak (és érzelmek) be nem ivódnak. Így nekem újra meg kellett próbálnom tisztázni a dolgot. Ideje kitárulkozni

 

Mark:             Jake, nagyon jó munkát végeztél. A sportolók és az edző figyelembe vesznek téged. Meghallgatják és megfogadják, azt, amit mondasz. Nagyon is becsülik azt, amit csinálsz, és te még inkább a csapat tagja vagy, mint valaha. Ez egy jó eredménynek számít. De most én lehűtöttelek a lányokkal kapcsolatos kérdésemmel, és azt a benyomást keltettem, hogy te valami enyhe szakszerűtlenséget követtél el. Sajnálom, hogy így történt. Nem így gondoltam. A sportpszichológus nem csak szolgáltatást nyújt, hanem profitál is abból. Ő egy olyan szakmabeli, aki kiveszi a részét a sportolóval való találkozásból.[Itt azért használtam harmadik alakot, hogy eltávolodjon Jake saját magától] az, hogy mit vesz ki a sportolóval való kapcsolatából, az a saját karakterétől függ. Hadd mondjak el egy történetet rólad és rólam.  Az, amikor én vele dolgozom, próbálok segíteni, hogy meglássd, megértsd, és becsüld azt amit csinálsz, azt aki vagy és ez segít a sportolóknak hogy javuljanak abban, amit csinálnak. Amikor a szemeidben annak megértésnek fénye csillan fel, hogy te, és a kapcsolatod a sportolóval hogyan szerepel pozitív erőként a sportoló életébe, és hogy vagy személyesen nagy részese egy változási folyamatnak, nagyon is meg vagyok elégedve. És amikor ez a kis égő kiég, sokszor azt gondolom, Rendben felfogta, piszkosul jó vagyok! Ez egy egoista dolog? Persze, hogy az, és annak az érzése, hogy a te fejlődésed összefonódik azzal az érzéssel, hogy én kompetens vagyok, és másoknak szükségük van rám. Ez egy bizonyos beavatás, amit nálunk jó működik. Azt hiszem, hogy a te élményed nem különbözik.

 

Harmadik személyt használtam elemzési távoltartási okok miatt, majd egyes számra tértem át, hogy elmesélhessem a történetet. A történet szándéka, hogy normalizáljam a büszkeség érzetét, azzal hogy elárulom neki, hogy a szupervizorának hasonló reakciói vannak, ami elvezet minket ahhoz többes szám első személyt használjak, mi, ami azt tételezi fel, hogy mind hasonló csodálatos élményben van részünk, ami a cselekedeteink központjába áll. Az a folyamat, amin én és Jake átmentünk az a megkérdőjelezési folyamat. Jakenek túlságosan „bizsergő” reakciói vannak, a miatt, amit tett, és válaszok miatt, amiket kapott (ami nagyon hasonlít az edző pozitív figyelmére, amikor egy új motoros készséget először mutat be helyesen). Jól érzi magát. Megkérdőjeleztem ezeket, az érzéseket. Megzavarodik, és kétségei vannak az érzéseinek érvényessége miatt. Mi feltárjuk ezeket, a kétségeket, megkérdőjelezzük azokat, értelmezzük, történeteket mesélünk velük kapcsolatosan, és utána (remélhetőleg) Jake úgy távozik, hogy jobban megérti saját érzéseit, és jobb rálátással lesz saját magára, mint pszichológusra, aki sportolókkal dolgozik. Jó érzetnek egy teljes köre helyett inkább azt remélem, hogy Jaket a jó érzetnek egy teljes spirálján vezetem, miközben az érzésit mélyebb szinteken megismeri. Ez gyakran egy fájdalmas de előrehaladó folyamat (úgy, mint a fizikai edzés).  Ez hasonló ahhoz, amikor a felszínes „ezt tettem és jól érzem magam”-ból a „  Ezt tettem és azért éreztem ezt, mert…. Huha ez tényleg nem rossz”  állapotba kerülünk, megértve a másokhoz való kapcsolatunkat.

 

Jake:             OK, tehát amit érzek az nem rossz.[kezdi kapizsgálni, de a kezdő pszichológus „jó-rossz” gondolkodás még a levegőben lóg.] ez a játszma része.

Mark:             És ez a nagy része annak, ami minket a játszmába tart. Jó érzéseid vannak egy jól végzett munka nyomán. És a miatt is jó érzésed van, hogy mindazon lányok a figyelmükkel tüntettek ki téged. Most már meg van az eszközöd, hogy felismerd, honnan jönnek ezek az érzések, amikor azok felbukkannak a jövőben. Büszkeség és a szolgáltatásodra adott pozitív visszajelzés segít abban, hogy magabiztosabb gyakornok legyél. Már észrevettem növekedést az önbizalmadban az elmúlt hetekben. Azoknak a jó lány-fiúérzéseknek a felismerése is segíteni fog abban, hogy ellenőrzés alatt tartsad, így nem tévedsz olyan területekre, ami nem a legjobban szolgálja a sportolódat.

Jake:             Azt hiszem, randikra van szükségem.

Mark:             mindkettőnknek.

Jake:             [hangosan kacag.]

 

Na most, ez a szakmaiatlan válasz csak kicsúszott, és ez önleleplezés, ami nem a felügyeltemnek a szolgáltatásában van benne, hanem inkább arra, hogy azonosulnom kell Jake-kel, a harcaival, s frusztrációival, és az életének romantikus oldalával., és a fantáziálgatással. Hogy tartsunk egy kis szünetet ebben a nehéz beszélgetésben és menjünk és érezzük jól magunkat. Azt hiszem, nekem is szükségem van egy kis szünetre a szupervizori folyamatban. A szupervizió jócskán próbára teszi az embert, és a randiról szóló viccem, esélyt ad egy szusszanásnyi időre, és együtt nevetünk Jake-kel. Egy másik szemszögből, a nárcisztikus fordulata a beszélgetésnek segíthetett egy kicsit. Úgy érthette Jake, hogy: „oh, a szupervizorom és emberből van” . a felügyeltek gyakran oktalanul felmagasztalják a szupervizorukat, , és nincsenek arra tekintettel, hogy a szupervizornak is vannak gyarlóságai, gyengeségei, és igenis emberi vágyak. Jake nevetése lehetett a megkönnyebbülés, de a válasz az teljesen az enyém volt. Mindannyian hibázunk; és csak remélni tudom, hogy a válaszom célszerűtlen.

Ez alkalommal nem kerítünk sort a lehetséges belezúgásra Joannába. Én meghagytam a jó fiú-lány érzelmek felismerésének a szintjén. Nem hiszem hogy készen áll egy ilyen, a személyes elviszont-áttételnak az intim vizsgájára, amiben azt tárgyalnánk meg, hogy mit jelent számára Joanna. Jó irányba, de nehézen fejlődtek az érzései a csapattal szemben, és azt hiszem eleget tett a mai napra. Visszatekintve, ha megbeszéltem volna vele a belezúgást, talán jobban fel lett volna arra készülve, ami később történt.

Két alkalommal később, Jake bejött az irodámba, lehuppant amint mindig a kényelmes székbe, és a földet nézte. Én nem nagyon foglalkoztam a valamelyest szokatlan belépőjével és rákezdtem, mint mindig.

 

Mark:             Na mi történt a héten?

Jake:              [Egy ideig csendbe van, még mindig a földet nézi.] Megcsókolt....

Köszönet Szakonyi Sarolta Annának a fordításért (Sport Psychology in Practice)

A fejezet befejező oldalait hamarosan feltesszük :)

Tabukat érintve 1.

 

A sportpszichológusoknak valóban komoly oka lehet arra, hogy még óvatosabbak az erotikus áttétellel és viszont-áttétellel,mint a hagyományos pszichológiát gyakorló kollégáik. A sportpszichológusok gyakran közreműködnek egy általában lazább környezetben, mint más pszichológusok (Andersen, Van Raalte, & Brewer, 2001). Ott vannak a medence szélén, a futópályán, és az öltözőben. A csapatokkal utaznak és lehet, hogy a végén rengeteg élményben osztoznak a sportolókkal (pl.: versenyek, edzések, csapat vacsorák, repülőút). A sportolók általában egy vonzó csoport és gyakran nagy nyomás alá kerülnek az emberek, és szigorú napirendű cégek miatt. A pszichológusok bekerülnek ebbe a teljesítmény hajhász, de családias környezetbe, de nekik nincs nagyobb (vagy nem kellene, hogy legyen) célkitűzésük a sportolók egészségén és a jólétén kívül. A sportolók a sport pszichológusban egy nem ítélkező, óvó személyt találhatnak, aki csak az ő boldogságukban érdekelt. A sportpszichológusok a nyugalom emberi szigetének tűnhetnek a sport igen viharos tengerén- és ez már magában is vonzó. Így a sportpszichológusoknak talán még nagyobb szükségük van oktatásra és tréningre a szolgáltatás során érzett erotikus érzelmek kezelésére.
 A klinikai pszichológia területén végzett kutatás szerint azok, akik az erotikus áttételről és viszont-áttételről kaptak kiképzést, sokkal kényelmesebben tudták kezelni az ilyen helyzeteket, mint azok, akik nem vettek részt ilyen tréningen. Azok, akiknek nagyobb készlete volt, kisebb esélyes lépték át a tabut, és keveredtek romantikus kapcsolatba a klienseikkel ( Hamilton & Spruill, 1999, Laany és munkatársai, 1997).
 
Miért nem beszélünk „Róla”?
 
Pope és társai (1993) valamennyi okát azonosították annak, hogy miért kerüljük el ezt a témát:
  • Ÿ Bűntudat
  • Ÿ Aggodalom a megoldatlan személyes ügyek miatt
  • Ÿ Félelem, hogy elveszítjük a kontrollt
  • Ÿ Félelem, hogy kritizálni fognak minket
  • Ÿ Az az érzés, hogy képtelenek vagyunk nyíltan beszélni
  • Ÿ A határok és szerepek zavara
  • Ÿ Döntési zavar
 
 Amikor a Master tanulmányaimat végeztem illetve később a Doktori képzésemen, bevontak egy tanulmányi munkába, gyakorlatba és szakmai gyakorlatba, ami különböző pszichoterápiát és tanácsadási témát és munkát takart változatos populáció számára (főiskolai tanulók, zárt osztályon lévő pszichoterápiás betegek, fegyencek). Az oktatás és tréningek hosszú évei során egyszer sem említették a terápia alatt kialakuló szexuális vonzódást. Úgy hiszem, hogy az élményem tipikus volt.
Az első komoly beszélgetésem az erotikus áttételéról és a viszont-áttételről a postdoktori képzésemen történt, egy videoszalag és egy kivételes sportoló adott esztétikai reakció kapcsán merült fel. Bár ebben az esetben egy férfi terapeuta csodálta egy másik férfi sportoló testét, ennek a fejezetnek a nagyobb esettanulmányának nincs erotikus tartalma, ami határozottan heteroszexuális. Az azonos neműek közötti erotikus áttétel és viszont-áttétel, azonban talán gyakoriak a sportban és a sportpszichológiában ( a sportolók beleszeretnek az azonos nemű edzőjükbe, az öltöző gyakran a leplezett homoszexualitás helyszíne), meglehet meg lehet hogy, még szorosabb jelenség van, mint a heteroszexuális vonzalomban. A homoszexuális férfi és női sportolók és a sport pszichológusok egymásnak erotikusan is érdekessé válásának ügye, még nagyobb titoknak minősülhet. Jake és Johanna esettanulmánya, könnyűszerrel lehetne akár Jake és John-é is Nos lehet, hogy nem olyan könnyen, mivel adott a mély titkolódzás, ahol általában ilyen vonzalmak törnek fel.
Az első munkáim egyike, mint teljes munkaidős pszichológus, egy NCAA egyetmi első osztályában dolgoztam ( az Egyesült Államok legfelső egyetemi szintű versenye) sok időt eltöltöttem a futópályán, az úszómedence partján, a lőtéren, és a golf pályán. ( Imádtam munkámat!) Szolgáltatások egyike, amit nyújtottam, az volt, hogy videóra rögzítem a sportolókat, miközben gyakorolnak. Egy igazán finom vágó berendezésem volt az irodámba, amit a sportolók és én arra használhattuk, hogy visszanézhessük a gyakorlatot, és hogy elkészítsük egy kazettát a legjobb felvételekről, hogy a mentális ismétlés részeként felhasználhassák. Ez a videós szolgáltatás gyakran az egyik útja annak, ahogy a sportolókkal elkezdenek dolgozni, ami még inkább részletekbe menő szolgáltatáshoz vezet, ahogy kezdik jobban érezni magukat velem, mint operatőrrel (számtalan iránya van a szolgáltatásoknak).
Az én szupervizorom, egy pszichológus, aki a kampusz főrészén a diákok mentális egészségéért volt felelős, egyszer bejött az irodámba, ami a főiskolai sportolók osztályán volt, hogy megnézze, hogyan rendezkedtem be, és hogy megnézze a video-felszerelésemet. Megmutattam neki azt a szalagot, amit előző nap csináltam a futópályán. Amikor az a tízpróbázó jelent meg a színen, akivel már hónapok óta együtt dolgoztam? Hallottam hogy a szupervizorom egy nagy levegőt vesz, és azt mondja, hogy, „ Whaao… döbbenetes ez a fickó!”. Ismertem a szupervizoromat elég jól, és tudtam, hogy az ő reakciója egy hetero férfi reakciója volt egy esztétikus vizuális élményre. A sportoló valóban döbbenetes volt; én csupán megdöbbentem, hogy egy ilyen reakciót verbalizálva hallom attól a személytől, aki akkor a szakmai viselkedés ideálja volt számomra. Az én tudásom a szolgáltatásnyújtásról akkor még korlátolt volt; a postdoktori karriremnek az idején a hiányok jelentősek voltak. Azt hittem, hogy egy ilyen válasz a kliens látványára, szakmai tévedésnek és kisebb törvényszegésnek nyugtáztam, amit elraktároztam magamnak. Egy pszichiáternek a személyt kell figyelembe vennie nem a testet. Egy igazán mély áttételes választ alakítottam ki a szupervizorom iránt, és az összes terápiás dolognak a bölcsesség forrásaként láttam őt, de nem teljesen egy hízelgő áttétel volt. Folyamatosan arra biztatott, hogy dacoljak vele, és hogy mondjam ki azt, amire gondolok. Az ilyen, részéről tanúsított a viselkedés, az ami miatt még jobban megszerettem. Itt van az és legjobb rekonstrukcióm arról a párbeszédről, ami több mint 15 éve történt:
 
Mark:             Wow, Rick ez aztán a reakció
My supervisor,
Rick:               Tessék?
Mark:             Amikor Isaac megjelent a videón, azt volt a reakciód, hogy: „whaao, döbbenetes a fickó!”
Rick:              Igen, nos mikor ránéztem…. Ő valóban döbbenetes… te nem látod?
Mark:             Igen, de…
Rick:              Várjál csak, meg akarom nézni, ahogy gátat ugrik.[Csendben maradtam, ameddig mindketten megnéztük, ahogy Isaac átugorja a gátat. Ő maga a mozgás költészete.] OK, kapcsoljuk ki ezt.[Úgy tettem.] Na most beszélj. Mi lepett meg az Isaacre adott reakciómban?
Mark:             [kezdetem nagyon bizonytalan lenni a dolgomban.] Csak úgy tűnt mintha egy érzelmi reakciófélét adtál volna az egyik kliensem látványára.
Rick:              Nos, én mindig vannak érzelmi reakcióim azokkal a történetekkel kapcsolatban, amit te mondasz nekem a kliensedről minden alkalommal. Egyesek elszomorítanak, mások felbosszantanak. És te és én sokat nevetünk a megbeszéléseken. Tehát miben más ez az érzelmi reakció, és miért zaklat ez téged?
Mark:             [valóban elkezdetem kínosan érezni magam.] Hát úgy tűnt mintha tárgyiasult volna számodra az én egyik kliensem, mintha csak egy test lenne, nem pedig egy személy. [Nagyon nehezemre esett ezeket a szavakat a szupervizoromnak mondani.]
Rick:              Mark, most ő nem több számomra, mint egy test, ami mozgásban van, ami gyönyörűen néz ki. Nem én vagyok a pszichológusa, nem áll velem kezelési viszonyban. Egy esztétikus választ adtam rá, de az az érzésem, hogy te azt gondolod, hogy ez a reakcióm szakmaiatlan volt.
Mark:             [Teljesen összekavarodtam. Megvádoltam egy olyan személyt, akit én igazán tisztelek a viselkedésének megkérdőjelezhetőségével.] Nem, nem, csak annyi…. Hogy én…őőő..
Rick:              Na jó, akkor megnehezítem a helyzeted. Mit reagáltál volna akkor, ha azt mondom, hogy: „whaaaooo… döbbenetes a fickó! Lefogadom, hogy istenien néz ki meztelenül”?
Mark:             Nos, úgy gondolom, nem mondanál nekem ilyet a megbeszélésen.
Rick:              Valóban nem mondanék ilyet, ebben igazad van, de ha te egy szép fiatal női sportolót mutattál volna, én igenis nagyon gondolhattam volna erre a dologra. Mondd meg mi volt az első reakciód, amikor megláttad Isaacet?
 Mark:            [Nyugisan.] Azt hiszem, halkan azt mondtam volna, hogy Wow.
Rick:              Persze, hogy azt mondtad volna, ő egy kivételesen-jól kinéző sportoló. Nagyon gyanakodtam volna, ha azt mondod, hogy az első reakciód az volt, hogy „Vajon milyen teljesítmény mutatói vannak”. Teljesen emberi reakciód volt. és mit gondoltál saját magadról azután?
 

Mark:             valószínűleg valami olyasmit, hogy Tegyük ezt félre-legyünk szakszerűek.

Rick:              És működött?
Mark:             Úgy ahogy, de rossz érzésem volt amiatt, hogy olyan felszínes vagyok.
Rick:              Fiacskám, nagyon kemény vagy magadhoz. Na most, mi történne, ha belépne egy olyan sportoló az irodádba, akinek már a látványa is teljesen begerjeszt?
Mark:             valószínűleg elég keményen becsapnám az ajtót.
Rick:              és a végén hogy éreznéd magad?
Mark:             eléggé szakmaiatlannak, egy kicsit még begerjedtnek, de….de… [Dadogtam]
Rick:              Mondjad, kit tudod mondani.
Mark:             OK, azt hiszem, szégyent éreznék, hogy kiábrándítom az összes mentoromat, és színvonalamat is le ezzel.
Rick:              oh, Mark… fiam van mit dolgoznunk rajtad, és a színvonaladon. Szeretné most elkezdeni?
Mark:             Igen, azt hiszem. [ én igazán nem vagyok felkészülve arra, ami ki fog sülni ebből.]
Rick:              Rendben, vizsgáljuk meg részletesen mi megy végbe, közvetlen azután hogy egy sportoló belép az irodádba, és te azt gondolod magadba, Whhaaoo! Micsoda csaj!, és az előtt hogy becsapod az ajtót.
 
 Így történt az én első igazán mély beszélgetésem az erotikus visszautasításról. Körülbelül egy év múlva, részt vettem egy erotikus áttételről és viszont-áttételről szóló workshopon, tanulmányai folytatásának részeként. A párbeszédből már kiderült, hogy nekem kényelmetlen volt ez a téma, de arra is sok fény derült, hogy milyen a kapcsolatom a szupervizorommal, arra hogy én mennyire örömet akartam neki szerezni, hogy mennyire nem akartam megbántani, én hogy mennyire voltam emocionálisan és szakmailag is hozzákötve. Úgy gondolom, hogy a stílusából is nyilvánvaló, hogy miért kötődtem hozzá oly annyira. Ő olyan „amit látsz azt kapod meg” típus volt, hallgatott az érzéseire, és a gondolatatira, atyáskodó volt, de kihívó, oktató de nem leereszkedő módon. Egy ilyen szupervizor aránylag megkönnyítette számomra a felfedezést, hogy a hibák, amiket kiszúrtam, igazából az én túlbuzgó szakmai szuperegómnak, és az atlétára adott saját érzelmi, esztétikai, és erotikus reakcióm naiv megértésének a kivetítése.
Az elfogult válasz arra, hogy mi miért nem beszélünk az erotikus érzelmekről a sportpszichológiában az az, hogy megráz minket, amikor megtörténik. Mind ezen okok miatt még inkább elhallgatott a szex jelensége a sportpszichológiában. Az én szupervizorom segített, hogy felszínre hozzam az esztétikus, erotikus érzelmeimet, gondolataimat, amiket azok a sportolók felé tápláltam, akikkel együtt dolgoztam, és hogy felkutassam a képlékeny és elérhetetlen hivatásosságra (valóban, egy érzéketlen, embertelen hivatásosság) vonatkozó megalapozatlan következtetéseimet. Míg nem válik a sportpszichológus és sportoló közti szexuális vonzódás általános témájává a szemináriumoknak, a diákok (és már hivatásban lévők) nem fognak tudni visszanyúlni semmilyen hasonló modellhez, amikor egy ilyen érzés a felszínre kerül (ami elkerülhetetlen lesz) szolgáltatásnyújtás közben. Olyan modellek nélkül, amelyekkel megtanulják, hogy hogyan beszéljék meg, közelítsék meg és kezeljék az erotikus érzelmeket, bizonytalanságban, aggodalmak közt hagyjuk őket, és rosszabb esetben károsan cselekszünk.
Egy másik példa egy sokkal intimebb jellegű viszont-áttételre illusztrálhatja, hogy hogyan eredhet a kliensre adott reakció mély átérzéssel megélt kapcsolatból, vagy történés kapcsán egy a pszichológus részéről. Ez az érzelmi és visszaeső reakció arra az úszóra, akivel együtt dolgoztam, habár letagadhatatlanul érzéki, nem rendelkezik nyílt szexuális tartalommal, úgy, mint a fő esettanulmánya ennek a fejezetnek, de nagyon jól megmutatja a viszont-áttételnek az erejét.
Jillel több évvel ezelőtt találkoztam, amikor Ausztráliába költöztem. Már az elejétől fogva belemélyedtem ebbe a kapcsolatba, nem kissé, ugyanis az úszás volt a fő sportágam (bár középszerűen úsztam). Jill és én több mint egy éven át az edzővel való kommunikációs problémájáról, a párjával való kapcsolatának nehézségeiről, az úszókarrierjének közelgő végéről, és az úszással kapcsolatos egészségügyi dolgairól beszélgettünk. Rettenetesen élveztem a személyes megbeszéléseket, és gyakran ott voltam a medence partján az edzésein és a versenyeken. Gyakran rajta kaptam magam, hogy azon gondolkodom keddenként, hogy Oh, milyen kellemes. Ma meglátogat Jill . Az ő áttétele felém pozitív, jó apai jellegűnek tűnt, és én úgy hittem, hogy az én érzelmeim oltalmazó, nagy bátyus árnyalatú érzelmek, amit sokszor tapasztaltam magamon más sportolók kapcsán. Egy ilyen hárító reakció, ha bevallott, és ellenőrzött, a kettőnk közti fejlődésben lévő munkakapcsolat egészséges részeként tekinthető. Visszatekintve, az én viszont-áttételem pozitív fényben való értelmezése úgy tűnik, mintha a féligazságot csíptem volna el azért, hogy elkerüljem egy sokkal, fejlődésileg primitivebb reakciót Jillre.
A reakcióm egy álom során látott napvilágot, abban az időben, amikor már tudtam, hogy a kapcsolatunk a végéhez közeledik (a karrierje befejeződött, és készülte elhagyni a terepet). Jill egy vonzó lány volt, nagy göndör hajjal, és sokszor viccelődött a „nagy haj” problémájával. Nem az a tipikus, elegáns női úszó felépítése volt, hanem elég begyes volt, és teltebb, mint a többiek (a súlya állandó vita tárgya volt az edzőjével). Valójában nőies volt, majdnem hogy anyatípus, az életkorának ellenére.
Habár sok év eltelt az óta, még mindig vissza tudom idézni azt, ahogy felébredtem az álomból ijedten, és azt mondtam magamnak: „Na ez mi a franc volt”.  Sokat adtam az álmok jelentésére. Gyakran irányjelzők , mert megmutatják mi is történik az ember életében. Nem vagyok egy nagy álom analitikus, de szeretem megvizsgálni az álmokat, hátha segít fényt vetni a jelenlegi kapcsolatokra, működésre. Álmomban, az irodában voltunk. Én a székemben ültem, ő meg a heverőn (igen, volt egy heverőm). Biztos vagyok benne, hogy sok részét elfelejtettem már az álomnak (a tudat alatti elnyomás működött), de emlékszem, hogy a vágyakozás ködös tekintetével néztem rá. Nem emlékszem, hogy miről beszélgettünk, de egyszer csak azt mondta: „Miért nem jössz ide?” egy kis hezitálás után, mellé ültem a heverőre. Utána azt mondta: „Próbáld magad kényelembe helyezni, minden rendben lesz, de tényleg.” Én közelebb mentem hozzá, átöleltem a vállát, és a fejemet a mellei közé hajtottam. Úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok és hogy törődnek velem. És utána valami egészen különös dolog történt, amit nehezen lehet leírni. Elkezdtem olvadni, mint az egyesülés egy típusa, ahol a közöttünk álló határok feloldódnak, és az utolsó gondolatom mielőtt felébredtem az volt, hogy: Ez pontosan az a hely ahol lennem kell.
Oly sok módja van egy álom értelmezésének, és lehet, hogy én csupán felszínesen fogom azt analizálni. Remélem ennek a fejezetnek a lektorai egy esetleg mélyebbre ható beszámolót fognak javasolni. Néhány szempontból, azonban ez szükséges. Az álom, és a Jillel való kapcsolatom vége abban az időben volt, amikor az édesanyám halálának ez évfordulója közeledett. Ahogy teltek a napok az álom után, beugrott egy másik álom, amit akkor álmodtam, miután édesanyám meghalt. Álmomban, a kórházi szobájában voltunk, csövek és monitorok voltak mindenütt. Ő épp próbálta beállítani a kórházi ágyat, és azt kérdeztem: „Jól vagy?” Ő azt válaszolta, hogy: „Csak kényelembe akarom helyezni magamat, de minden rendben lesz.” Úgy értelmeztem ezt az álmot akkor, mint annak a küzdelme, hogy megbéküljek az anyám halálával, illetve azzal hogy ő elhagy engem.
A Jillel való álom párhuzama rosszul esett (főleg az a jellege, hogy nekem meg kell békélnem azzal, hogy elvesztem, hogy alkalmazkodnom kell, hogy ezt el kell fogadnom). Az erőteljes érzés, hogy össze akarok olvadni Jillel, most úgy tűnt, mint egy infantilis vágy, hogy összeolvadjak a szülővel. Jill is egy anya alak volt, akit hamarosan elvesztettem, és hogy elhárítsam az elválasztást, azt álmodtam, hogy összeolvadok, feloldódok a szeretetem tárgyával (egy halálfajta, de egyben egy bizonyos átalakulás). Nem értettem a viszont-áttételem mélységét Jill iránt az álomig. Jill egy elvesztett szülő pótlékává vált, egy olyané, akinek több kórházi szobában kellett gondját viselni, mint amennyire emlékezni szeretnék. Az én gondoskodásom Jill iránt a szeretett fiú gondoskodása volt. Az egybeolvadás vele az álomba, annak az erősen visszaeső (és elfojtott) érzésnek helyettesítése hogy együtt lehessek a szülővel, amit valószínűleg az idézett elő, hogy Jill, úgy mint a másik szülő előtte, épp elakart hagyni.
Azt hiszem a kérdés az az, hogy mi köze van ennek a Freud-i dolognak egy sportpszichológiai gyakorlathoz. Feltételezem, hogy egyes sportpszichológus azt mondaná: „Nem sok”. De nekem meg kell mondanom „Szinte minden köze meg van.” Ezt úgy értem, hogy ez a történet Jillről , ez egy történet a kapcsolatról, és a kapcsolatok vannak mindennek a középpontjába, amit teszünk, és amit mi teszünk az az hogy segítünk a sportolóknak. Hogy megértsük a kapcsolatokat, mindkét részvevőt meg kell értenünk hozzá, és hogy mit hoznak magukkal a találkozóra. Én a szülő halálát hoztam magammal, mély élmény, amellyel sokan az életüket mérjük. Ha én nem értettem volna azt, hogy hogyan kapcsolódom Jillhez, belebocsátkoztam volna olyan viselkedésbe,és olyan válasz reakciókat adtam volna, amelyek nem szolgálták volna az Ő érdekeit (pl: megpróbálom fenntartani a kapcsolatot, miután befejeztük a terápiát, vagy mérgessé válok mert ő el akar hagyni), sem az enyémet (depressziós félelembe zuhanás amikor ő elmegy). Azzal hogy megértettem a Jillre adott válaszreakcióimat segítette, hogy túl tegyem rajta magam, és azt mondhassam: Whao, ez csak rólam szólt. Na most lássuk, vissza tudok-e térni Jillhez, és ahhoz hogy mi segít neki.” Túl sok sportpszichológust láttam már, akik a saját tudatos és tudatalatti fantáziájukat, és vágyaikat kiélték a sportolókon, akit szolgáltak (pl: arra használták a sportolót, hogy felhívják magukra a figyelmet, azonosultak a sportolóval hogy megerősítsék az önbizalmukat). Ebben az esetben valójában azt mondhatnánk, hogy: a sportolók, akik kiszolgálták.
Mielőtt a még nyíltabb erotikus áttétel és viszont-áttétel esettanulmányára térünk át, azt gondolom, hogy segíthetne, ha megvizsgáljuk még néhány okát annak, hogy miért nem fordítunk annyi figyelmet az intenzív érzelmek, klienstől származó illetve feléje irányuló érzéki és szexuális reakcióinak témájára, mint amennyit megérdemel.

 

Köszönet Szakonyi Sarolta Annának a fordításért (Sport Psychology in Practice)

A fejezet befejező oldalait hamarosan feltesszük :)

Szeretet, szerelem, szex

Mit is jelent az valójában, ha a sportpszichológus olyan értékelő visszajelzést kap egy csoport lezárásakor, hogy „Szeretlek”! Vajon ijedjünk meg azonnal, fussunk szupervízióba, folytassunk egész estés eszmecseréket kollegákkal arról, hogy mit rontottunk el?

Mielőtt alaposan megijednénk, vagy már a házasságot terveznénk ama délceg, fehér lovon érkező, nyíltszívű sportolóval, aki feltárta előttünk érzelemvilágát, egy pillanatra gondolkozzunk el azon, hogy ez igenis természetes jelenség, együtt jár a pszichológusi munkával és a munka érzelmi telítettségével.
Igen érdekes valami az áttétel és viszontáttétel jelensége a sportpszichológiában. Williams úgy fogalmazott, hogy a teljesítmény leterhelt világában a sportpszichológus válik a nyugalom szigetévé…Na most a nyugalom szigetén mindenféle érzések ébrednek az emberekben… Végre jön valaki, valakik akik valóban meghallgatnak, feltétel nélkül elfogadnak, és ha minden jól megy még fejlődésnek is indul a személyiség. A pszichológus ebből kifolyólag sokféle érzelmi szerepbe kerülhet: lehetnek vele szembe anyai, testvéri, apai, szerelmi és szeretői áttételek. Tisztázzuk mindez nem tudatos. Úgy emlékeztet valakire…
Ezek a folyamatok alapjaiban tartoznak hozzá a pszichológusi munkához, a csoportfolyamatokhoz. Az áttételes érzések energiát adnak a csoportmunkának és többnyire előrelendítik, színesítik ezt a folyamatot. És itt kapunk választ az ominózus „Szeretlek” kérdésre. Gyönyörű áttételi folyamat, amikor a sportoló már szinte családtagként tekint a pszichológusra, és akár a lányaként szereti. Hogy mindez egészséges-e? Mindenki döntse el maga.
De nézzük a szegény pszichológus oldalát. Ott ül szegénykém a csoport vezetőjeként, megkapja 10-15 sportoló érzelmi többletét (egy már jól működő csoport esetében), és kezdjen vele, amit akar… Na de ez már a szakma szerény szépsége, ezért tanulunk éveket, vagy mi… Egy pillanatra el lehet fantáziálni, mi történik ha mindezt galád módon, saját érdekünkben kihasználjuk, sütkérezünk benne, akár visszaélünk vele, hiszen a saját nárcisztikus késztetéseink is persze, hogy jelen vannak. Etikusnak nem etikus, de előfordult már a történelemben, hogy pszichológus és kliens között szerelmi szálak, szexuális aktivitás, sőt mi több házasság alakult ki. Ezek már olyan etikai normák, különösen a szexuális kapcsolat, aminek az áthágása szigorúan tilos lenne, de a kísértés gyakran erősebb, hiszen ebben az esetben sportolókról beszélünk, akik valljuk be őszintén kifejezetten dekoratívak. Ezek olyan esetek, amik többnyire a feledés homályába merülnek…
És itt jön képbe a viszontáttétel jelensége, ami a kliensnek a terapeuta érzéseire gyakorolt tudattalan hatása. Hogyan lehet ezzel megküzdeni? Természetes, hogy a pszichológusban is ébrednek érzések, a megküzdés a kőkemény önismeret, kollegiális segítség, amit szupervíziónak nevezünk. Ezeket az érzéseket tudatosítani kell, leküzdeni, mert különben tévútra fut a kezelés. Na de ha az áttétel és viszontáttétel találkozik, az egy olyan jelenség, amelyről későbbiekben fogunk még írni.

Sportpszichológia és mozi újabb felvonásban

1. Minden héten háború - csoportdinamika és háttérfolyamatok

Majdnem olyan hosszú és kimerítő a film, mint egy tényleges focimeccs, de érdemes megnézni. Az újonc hatás jelenik meg itt, azaz hogyan kezeljük a hirtelen jött sikert. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak a sérülést és a kudarcot kell feldolgozni (erre is mutat példákat a film), hanem a sikert is. Ha ez nem történik meg, úgy járhat, mint Willie a filmben, könnyen izolálhatja őt a csapat. Különösen ajánljuk a filmet edzőknek és a csapat körüli segítőknek, mert szépen bemutatja az ő felelősségüket is. Azaz ha egy-egy játékosra építjük a csapatot és nem a csapatmunkára, akkor könnyen csapdába kerülhetünk, hiszen az örök Gestalt igazság a sportra is igaz "a csapat több, mint a részek összege". Örök kedvenc még Willie szorongásoldó módszere, amire nem nagyon talál más alternatívát (nem áruljuk el, tessék megnézni a filmet). Szépen bemutatja még a sport árnyoldalait is: sérülés, szerhasználat, kiöregedő sportoló... Ja és itt hallható az egyik legszebb edzői lelkesítő beszéd! Íme:

Ps.: Személyes sérelmünk, hogy a csapat hátterében van ezernyi orvos, gyúró és még egy pap is van, de sportpszichológusnak se híre se hamva. Oké, ez a jelenség több, magyar csapatnál is fellelhető, de akkor is!

2. Fehér tenyér - Motiváció, edzői stílusok és sportolói karrier szakaszai

Nekem ez a film sokkalta közelebb áll a szívemhez, mint "A békés harcos útja", noha a főbb vonal igencsak hasonló (hogyan tér vissza a főhős a sporthoz egy törés után). Érdemes megfigyelni Dongó gyerekkori edzőjének stílusát és Dongó, mint edző vezetői stílusát: melyik, miben volt hatékony; illetve azt az utat, ahogy Dongó rátalál saját vezetői stílusára. Egy másik vonalban a sportolói karrier befejezése is megjelenik. Legtöbb sportoló elveszti a célt, ha megszűnik a versenyzői karrierje. Ez nagyban hasonló a gyászhoz, hiszen itt az eddigi életétől kell elbúcsúznia: hivatásától, ismeretségi körétől, megszokott életritmusától... Ha nincs más alternatíva az életében, akkor igencsak csúnyán járhat. Itt sportolónk újradefiniálja magát: a sportág marad, de a versenyzést elereszti...

3. Karate kölyök -  sportolói alázat, edző-sportoló kommunikáció, agressziókezelés

A régebbi verziót ajánlom és nem csak gyerekeknek... Mindenki ismeri, nem részletezném :)

4. Ping pong - Flow állapot és a kudarcokkal való megküzdés

A film egy japán képregényfeldolgozás, picit lökött, de imádnivaló! Adott főhősünk, akinek a mindene a ping pong, de útközben kiderül, hogy nem tartják egy nagy tálentumnak. Aztán van egy másik szereplőnk, akit mindenki őstehetségnek tart, de hát neki meg motivációja nuku, csak időtöltésre használja a sportot. Van egy otthonát (Kínát) elhagyó sportoló, aki azért dobbantott Japánba, mert odahaza nem fért bele a válogatott keretbe. Mindenkinek van egy kis személyes traumája, amit a sport szeretetével tud feldolgozni. Szép tanmese arról, hogy miért érdemes sportolni, milyen az, ha valaki eléri a flow állapotot verseny közben, az hogyan hat rá, az ellenfelére és a környezetére.

5. Fekete hattyú - sport és patopszichológia

Csak azok olvassák végig az ismertetőt, akik még nem látták a filmet! :)

Itt a legerősebb az anorexia vonal: elnyomó anyu, aki a saját álmát akarja megvalósítani a lányán keresztül. Van egy bűntudati vonal, azaz anyu érezteti lányával, hogy lánya miatt szakadt félbe a karrierje. Természetesen itt megjelenik egy tudat alatti versengés anya és lánya között. Egyértelmű, hogy a leány életét a teljesítmény tölti ki - egyre jobbnak lenni, megfelelni az ezernyi elvárásrendszernek (anyu, tanár, kartársak...). Természetesen ilyen környezetben szóba se jöhet a felnőtté válás, amihez a szexualitás is hozzá tartozik. És akkor Nina megkapja azt a szerepet. amihez felnőtt és csábító nővé kell válnia. Ehhez viszont meg kell ölnie a kislány énjét... Hamarosan a mozikban!

Sportpszichológia és mozi

Az előző cikkünkön felbuzdulva a mozifilmeken keresztül mutatjuk be a sportpszichológia árnyaltságát. Rengeteg sportos film van, így meg se próbálunk a teljességre törekedni, de íme néhány kedvenc.

1. Jég veled - azaz hogyan építsünk csapatot

Tehát adott egy interaktív sportág, ahol a vezetőnek/irányítónak igen nagy szerepe van. Ha csapatot akarunk építeni, akkor edzőként figyelembe kell venni a személyes különbségeket, és ehhez alakítani a későbbi csoportnormákat, csoportszabályokat.

A film elején, az edzés szakaszban a formálódás fázisa látható itt megjelennek az egyének és az egyének saját motivációi, de egyelőre nincs közös cél. Mind a feladat, mind a szociális kohézió alacsony szinten van. Miután kiutazik a bagázs Calgaryba a hideg meghozza nekik a viharzás szakaszát, azaz az egyéniségek összeütköznek, megjelennek az érdekellentétek és a viták. Mindezek szükségesek ahhoz, hogy átlépjenek a normaképzés szakaszába, ahol felépíthették saját stílusukat és szokásrendszerüket, ami által megkülönböztethetőek lettek. (Itt kell megemlíteni, hogy legtöbbször a viták egy csapaton belül konstruktív, építő jellegűek, szóval ne féljünk kimondani a véleményünket, mert a feszültség sosem fog elveszni, csak átalakulni, és ha ez egy verseny során jelenik meg, akkor a teljesítményre káros hatással lesz.) No de attól, hogy egy csapat megkülönböztethető nem fog még egyet jelenteni azzal, hogy jól teljesítő lesz... A szociális kohézió szintje a normaképződés során magas, de a feladatkohézióé még közepes. Ahogy elkezdődik a kvalifikáció, úgy lép be a csapatunk a teljesítmény szakaszba, ahol a feladat kohézió szintje is magassá válik. (A fürdőkádas mentál tréninges részt külön kiemelném)

Itt a csapat

Itt meg a film

2. Csavard be, mint Beckham - külső és belső motiváció és a szociális különbségek a sportban

 Itt különösen említésre méltó, hogy Joe, az edző, milyen jól kezeli a szociális különbségeket a csapaton belül (gender, etnikai és vallási különbségek...).

A másik vonal a motiváció kérdése. Jessnél fellelhetőek külső és belső motivátorok is. Belső motivációra utal, hogy meg akarja mutatni a tudását másoknak (kb 15. perc); hogy fontos számára az milyen teljesítményt nyújt (amikor megnyerik a döntőt), képes tanulni mind a sikereiből, mind a kudarcaiból, szembeszáll a szüleivel a fociért, és hogy önmagának is bizonyítani akar (meg az edzőjének is). Külső motivátor volt, amikor hazudott a csaj valamilyen érdekért.

3. Sherlock Holmes - Mentál tréning

Itt kevésbé a sportvonatkozás jelenik meg, de egyszerűen imádjuk azokat a bunyós jeleneteket. Na ez a hatásos mentál tréning!

 

SHERLOCK HOLMES: We Ain't Done Yet. Watch more top selected videos about: Entertainment, Rachel McAdams

 

4. A békés harcos útja - a sérülés utáni rehab

Picit túlédes valós történet egy szertornász fiúról, akinek nagy volt az arca, és ezért a sors elhozta neki a méltó büntetést/élete legnagyobb feladatát, azaz lesérül, de úgy rendesen. Miután bevonzotta sérülését, megérkezik az életébe A TANÍTÓ, aki nemcsak a sporthoz vezeti vissza, hanem az életét/értékrendszerét is helyrepofozza. A film tele van nagy mondatokkal, és gondolatokkal. Elengedhetetlen film mindazoknak, akik úgy érzik, hogy elvesztették az utat, vagy a célt.

5. Fejjel a falnak -az önpusztító viselkedés és érzelmi szabályozás

Kapásból ott van Roy alkoholizmusa és kitörései, amik nem segítették elő, de meggátolták a sportolói karrierje kicsúcsosodását. És akkor belép az életébe egy pszichológus, aki segít neki, hogy felülkerekedjen a problémáin és újra a csúcsra törjön. Happy end-ként főhősünk erős nyomás alatt relaxált állapotban, vizuális technikákat alkalmaz, ami sikerhez vezeti őt. (pszichológusnénk etikus viselkedése viszont hagy maga után egy kis kívánni valót, de ez egy másik téma :D ).

 A lista nem teljes, folytatása következik. Ha van ötletetek, hogy milyen filmeket mutassunk be, jelezzétek!

Para sport? Akik máshogy érnek célba

Nem szeretem a fogyatékos sportoló kifejezést, mert ez azt sugallhatja, hogy az illető kevesebb másoknál. A "megváltozottak" elnevezés is sántít, hiszen van, aki "fogyatékával" együtt született.

Jó hír, hogy már nálunk is vannak olyan sportpszichológusok, akik támogatják a paralimpikonjainkat. De miben másabb a parasportolóval való munka? Alapjában semmiben. A cél itt is a teljesítmény optimalizálása és a stresszfaktorok csökkentése. Itt is alapmódszer a relaxációs technika; ugyanúgy elérhető egyéni sportolók számára, mint csapatok részére. A sportpszichológusnak viszont jobban rá kell készülnie a munkára. Alapsztori, hogy pszichológusként nem biztos, hogy az összes olyan sportágat gyakoroltuk, amikkel találkozunk a munkánk során, ezért egy-egy technikai részletnél fontos, hogy tisztázzuk az adott szakkifejezés jelentését. Parasportolóknál nemcsak a sportág, hanem a fogyaték tulajdonságaival is tisztában kell lennünk. Vegyük például a visszajelzések egyik legfontosabb fegyverét, a látást, ami vakoknál és gyengén látóknál kiesik. Ellenben a test orientációra támaszkodhatunk 1-1 mozdulat fejlesztésénél, a vizuális csatorna kiesik, cserébe ott van nekünk egy csomó más modalitás. A sportpszichológus első szabálya, hogy mindig a meglévő képességekre koncentráljunk.

A következő kritikus pont az előítéletek a parasporttal. Sokan nem tartják azonos értékűnek a nem para sportokkal, de az is előfordul, hogy sajnálattal tekintenek a sportolóra. A lenéző, vagy a túlóvó pillantások ugyanolyan bosszantóak a sportolók számára, akik ugyanolyan keményen küzdenek egy-egy versenyen. Ajánlom a Murderball című filmet azoknak, akik kételkednek mindebben :)

A fentiek miatt a következő három tényezőt kiemelten szokták elemezni a pszichológiai foglalkozások alatt:

Önértékelés: A sportolói karrier hatással van az illető önértékelésére. Sportolók esetében nemcsak a mentális részt kell kiemelni, hanem a fizikai részt is. Fontos, hogyha a sportoló nem tudja elfogadni önmagát, az ki fog hatni a teljesítményére is, azaz ez egy oda-vissza ható folyamat. A sportolói sikerek képesek pozitív hatást gyakorolni az önmagamról alkotott képre, de ha az önmagamról alkotott kép negatív, akkor az is képes negatív irányú hatást gyakorolni a teljesítményemre.

Önmeghatározás: kerekesszékes sportolóknál azt találták, hogy nagyobb arányú volt náluk a függetlenedés, ami az önbizalomból és a pozitív önértékelésből származott. Mindezek pedig abból eredtek, hogy pozitív irányú szociális támogatást éltek meg a versenyeik során.

Öntudatosság: Fontos, hogy a sportoló feltérképezze a motivációit, céljait. A motivációs bázisuk nagyon sok esetben összetett: egyrészt segít elfogadni önmaga számára a fogyatékát; másrészt segíti őt abban, hogy megküzdjön a "peremhelyzetével". Sokan társadalmi szerepet is vállalnak, ezzel jelezve, hogy ők is azonos értékű tagjai a társadalomnak. És természetesen ott vannak a sportemberek általánosan megjelenő motivátorai: győzni, elérni a céljaimat...

 

Sportpszichopatológia

A sporthoz legtöbbször az "egészség" szó asszociálódik. Dobjuk még hozzá a kalokagathia fogalmát, spékeljük meg egy kis "ép testben ép lélek" szlogennel, és máris elmondhatjuk, hogy egy sportolónak nem lehetnek lelki bajai. Sajnos a gyakorlat nem ezt mutatja.

Nemrég találtam a neten egy cikket, ami épp ezt a témát boncolgatja, és mivel a szerző, Bányász Réka, idéz engem, én is idézem őt :D. Íme egy rövid felsorolás, hogy sportolóknál, hogyan és miként léphetnek fel pszichés problémák.

 

 

 

 

 

 

1. Nárcisztikus személyiségzavar

Ezt egy picit elemeztük egy korábbi cikkünkben, de az nem azonos ezzel a típusú problémával. A nárcisztikus ember hódítani akar, a másik ember csodálatát, de bensőséges, mély emberi kapcsolatra nem vágyik, emiatt a kapcsolat megtartása nem is fontos számára. Magatartását sokszor irigynek, érezzük, mindent magának akar megszerezni.Az énközpontúsága olyan mértékű, ami miatt képtelen a másik ember érzéseit észrevenni, beépíteni, emiatt nem képes a másik ember érdekével számolni. Kapcsolatai emiatt felszínesek, egyirányúak. Saját céljai szerint használja őket. Többnyire saját jelentőségét felfokozottan éli meg. Enyhe kritikára is erős indulattal reagál. Kerüli a helyzeteket, ahol kudarc érheti, sok esetben sikertelensége miatt depresszívvé válhat. Sportolóknál főként serdülőkorban kezdődhet a probléma. Az identitás kialakulásában nagyon fontos szerepe van a környezetnek. Ha a környezete (szülők, edzők,  szurkolók, sporttársak, média) szélsőségesen pozitív képet mutat róla és nem éli meg a kudarcot, akkor az identitásához ez a kép fog azonosulni - sportoló, aki mindenre képes, aki sikert sikerre halmoz... Könnyen jellemezhető ez a sportoló úgy, hogy nincs meg benne a tisztelet az edzők felé, alázat a játékostársai felé, hiúbb társainál, kihasználhat másokat .  A sorozatos sikerszéria eredhet onnan, hogy egy darabig nem volt igazi ellenfele. Az önmagáról megalkotott kép számos veszélyt hordozz magában, hiszen igen sérülékeny, ezért nevezi az irodalom "üres identitásnak". Egy-egy nagyobb sérülés, vagy egy kudarc mind romba döntheti ezt a képet. Természetesen az egyén védeni próbálja az identitását és tagadásba, hárításba menekül.

2. Kényszeres személyiségzavar: Obszesszív-kompulzív személyiségzavar

Kényszeres vonások mindenkiben felfedezhetők: ezek a precizitás, a megbízhatóság, a szociális szabályok szigorú betartása. Szélsőséges formában munkamániássá válik, pihenés helyett is dolgozik. A kényszeres személyiségzavar vonásai különböző mértékűek lehetnek A kényszeres ember tétovázik minden döntési helyzetben, attól fél, hogy hibát vét. Igyekszik kontrollálni a saját érzelmeit, de a másik embert is. A kritikára igen érzékeny, de megbántottságot, haragot alig mutat. Mivel munkamániás, általában nagyon jó sportolótípus, rengeteget edz, ami által eredményeket is hozza, éppen ezért ritkábban ismerik fel. A probléma akkor jelentkezik, ha a sportoló nem tud leállni, ami túledzettséghez, illetve ezek szövődményeihez (sérülés) vezethet. Náluk jelennek meg a verseny előtti rítusok, ami szinte az összes sportolónál is megtalálható. Ezek megjelenhetnek tárgyakban (kabalák), verseny előtti rituálékban. Ezek mind fontos dolgok, hiszen a sportoló ezzel próbálja kontrollálni az adott helyzetet. A probléma akkor jelentkezik, ha a rituálék átveszik az irányítást a sportoló felett.

3. Borderline

A határeseti személyiségzavarral küzdő ember hangulata szélsőségesen hullámzik, érzelmi, indulati reagálásaik, elvárásaik kiszámíthatatlanok. Szélsőségesen szeretnek vagy gyűlölnek, sokszor ugyanazt az embert. Nagy igénye a törődésre, függésre. Erősen igénybe veszi a környezetét, depresszív hangulata, szorongásos rohamai, öngyilkossági fenyegetése különösképpen. Az ürességélmény, az unalom elkerülése érdekében állandó akcióban igyekeznek tartani magukat. Képtelen impulzusainak, szorongásainak a szabályozásara.
Nagyon akarnak bizonyítani, nagyon akkarnak függetlenedni, mégis mindent megtesznek egy függőségi viszony fenntartásáért. Rengeteg figyelmet igényelnek, ezt akár szélsőséges viselkedéssel is elérik, emiatt a viselkedés miatt a környezetüket el is távolíthatják maguktól. Gyakori jelenség még náluk az önpusztító viselkedés, mint pl.: alkohol, vagy szerhasználat, valamint étkezési zavarok.

3. Az antiszociális személyiségzavar

Az egocentrizmus szélsőséges esete - a csalás, a bűnelkövetés, normaszegő. Az antiszociális ember a másik embert gátlástalanul kihasználja. Megtévesztő bájjal, sármosan bizalmat, jóindulatot provokál, majd kíméletlenül felhasznál. Sem vallásos érzületet, sem elvi elkötelezettséget nem érez semmi iránt. A páciens a kapcsolattartás csődjét mutatja, a másik ember érzéseit semmibe veszi. Impulzív aktivitás, alacsony frusztrációs tolerancia jellemzi, nincs bűntudata.
Sportolóknál különösen fontos az egyén harca, az egyén kerüljön ki győztesen minden versenyből, mindig tudja érvényesíteni az akaratát. Mind az egyéni, mind a csapatsportokban jelen van az agresszió, mint önérvényesülési forma. Egy-egy stresszesebb szituációban, nagyobb téthelyzetben, akár a sportszerűtlenség is megjelenik. Elmondható, hogy az élsportban bizonyos fokú agresszió szükséges az érvényesüléshez. A gond akkor jelenik meg, ha a sportoló mindezt a viselkedésformulát kiviszi olyan helyzetekbe, amikor nem kellene megjelennie (pl.: magánélet). Intő jel lehet a promiszkuis  viselkedés és agresszív kitörések. Fontos megemlíteni, hogy ez a jelenség lehet szerhasználat (szteroidok) következménye is...

4. Depresszió és szorongászavarok

Gyakori jelenség, hogy a sportolást ajánlják a hangulati problémákkal küzdőknek, mivel a mozgás jótékony hatása csökkenti a tüneteket. A legnagyobb veszélyforrás éppen itt jelenik meg, lehet, hogy a tünetek csökkenek, de nem szűnnek meg, azaz bármikor előjöhetnek. Előfordulhat, hogy a sportoló ilyen esetben "nehezebben jön ki" egy-egy sérülésből, vagy nagyon gyakran sérül re. Náluk is megjelenhet az étkezési zavarok, illetve különböző fóbiák.

5. Túlterhelési szindróma és kiégés

 Mi van akkor, ha sportolónk edz, mint a güzü, de nemhogy javulna a teljesítménye, hanem zuhan, mint a tőzsde. Könnyen meglehet, hogy az illető túledzette magát. További intő jelek lehetnek a következők:

  1. Krónikus  fáradtság,  teljesítménycsökkenés; 
  2. Hangulati nyomottság;
  3. Ingerültség,  sértettség; 
  4. Vádaskodás,  támadás,  dühös  magatartás; 
  5. Figyelemkoncentráció  csökkenése; 
  6. Önértékelés  csökkenése,  elbizonytalanodás; 
  7. Alvászavar, étvágy fokozódása/csökkenése
  8. Motiválatlanság és apátia (hasonló a depresszív állapothoz, éppen ezért összetéveszthetik is a két problémát)
  9. Fájdalomküszöb csökkenése

Az igazi veszélye abban rejlik, hogy ha nem ismerik fel korán, a sportoló könnyen feladhatja a karrierjét, hiszen már nem lel benne örömöt/kihívást/motivációt. Ha nem engedik pihenni/feltöltekezni megjelenik a sérülésveszély is. Itt különösen megjelenik az edző felelőssége is, fontos, hogy mindig, időben iktasson be pihenőket, akár akkor is, ha ez az edzésmunka "kárára megy", hiszen egy motivált, kipihent, de kevésbé felkészült sportoló még mindig sokkal nagyobb sikert fog elérni, mint egy motiválatlan, fáradt, de felkészült sportoló.

6. Szenvedélybetegség

Ezt már kifejtettük részletesebben korábbi cikkeinkben:

Doppingról

Doppingszerek 1.

Doppingszerek 2.

7. Étkezési zavarok - röviden  itt, de bővebben erről picit később, egy másik cikkünkben :)

Felhasznált irodalom:

Meghatározások

 

Élmények a díványon: Amerikai futball

Nagyon ritka az olyan eset, hogy egy csapat beszámol a sportpszichológussal végzett közös munkáról. Legtöbbször szerződésbe foglalják a titoktartási kötelezettséget is. A jelenség mögött több ok is rejtőzik, aminek a jelentős hányadát a sportpszichológussal szembeni sztereotípia áll - akik sportpszit alkalmaznak, azoknak valamilyen "bajuk" van.
Jelenleg még ritkán használják ezt az eszközt fejlesztésre, ebben a cikkben viszont pont egy ilyen esetet mutatunk be.
 
 
 
 
 
 
 
Alapsztori: megkerestek minket, hogy egy csapatrész számára nyújtsunk sportpszichológiai felkészítést. A közös munka részeként együtt dolgozhattunk az egész csapattal. Minderről Kalovits Gábor, a csapat jelenlegi elnöke így írt nekünk, amit engedélyével bemutatunk:
  
"Főként az offense nevében tudok beszélni, de alapvetően kihatott szerintem a mi munkánk az egész csapatra is, mert az általános hangulat és egymással való kommunikáció lett gördülékenyebb, empatikusabb.
Ami nagyon fontos a csapat jövője szempontjából, hogy segítettetek feldolgozni pár frusztrációt (csapaton belüli ellentétekből fakadót, személyest és csapatrészek közöttit egyaránt). Elhittük a végére, hogy az "Egy csillag, egy csapat" szlogen mögött mi van, és mire kitaláltuk ezt a mottót, addigra el is hitte mindenki, aki részese volt a terápiának.
Kinyíltunk egymás felé, sokat tudtunk meg a többiek (testi-lelki) erősségéről, félelmeiről, személyiségéről és ez sokat segített abban, hogy a nehezebb pillanatokban a pályán olyan hangot üssünk meg egymással, ami előre visz, nem pedig mérgesíti a helyzetet.
Kialakult Nektek köszönhetően egy bizalom, közelebb kerültünk egymáshoz, és onnantól együtt fejlődtünk, "közösen lélegző" organizmusként, nem pedig sok kis különálló egyéniségként.
Jobban beleéreztünk abba, hogy mitől van ellentét offense és defense, illetve az egyes pozíciók között és ezáltal sikerült is elsimítani egy csomót ezek közül a (legtöbbször mondvacsinált, vagy csak hagyományosan fennálló) viták közül.
Kialakult mindenkiben egy elképzelés arról, hogy mi is a helye a csapaton belül, miben tudja ő maga előrébb vinni a közös ügyet és kik azok, akikre bármikor számíthat. A legtöbbünkön úgy látom/érzem, hogy elfogadta a saját helyét, és simábban "teszi a dolgát" amióta átlátja, hogy a szerepe miben és hogyan segíti legjobban sikerhez a csapatot.
Sikerült egy kicsit levetkőznünk azt a szégyenlősséget, maszkulin mimikrit, ami arra késztet, hogy érzésekről ne beszéljünk mások előtt, és ettől kinyílt és oldottabb lett a hangulat -ez pedig a pályán belül és kívül egyaránt segít abban, hogy jobb játékosok és emberek legyünk.
 
Alkalmazni kezdtünk egy közös nyelvet, kialakultak olyan viszonyok, amire (ha a csapat jó része együtt marad) már lehet építeni egy következő évi hangulatot, évet.
Attól eltekintve, hogy a célt nem értük el (sőt, meg sem közelítettük) mégis azt gondolom, hogy fejlődtünk, és elhittük azt (legbelül is) hogy igenis van keresnivalónk. Nem a mi évünk volt, de az, hogy ennek ellenére nem esett szét a társaság, az egész biztosan köszönhető Nektek is.
Remélem jövőre éhesebben és ugyanilyen harmóniában tudunk majd készülni."

Sportolók és a "mások"

Egy igazi pasi verseng és megvet mindent, amihez a nőiesség kapcsolódik. Ha ez a férfi sportoló, akkor ez a helyzet fokozódik, a sportolónak macsónak kell lennie. Az igazi férfi sportoló képéhez hozzátartozik a vezérhím eszménye. Ha ennek a képnek a versenyző ellentmond (pl.: felvállalja homoszexualitását), akkor a legtöbb szurkoló számára megszűnhet, mint sportoló.

A sportvilágban elfogadottabb egy leszbikus sportolónő, mint egy homoszexuális versenyző. Ezt természetesen nem azt jelenti, hogy könnyű lenne számukra a helyzet, csak annyit, hogy a sportvilágban a nők egyébként is hátrányban vannak - a nőkről alkotott kép szerint ők sosem lehetnek ugyanolyan erősek/agresszívek/eredményesek, mint egy férfi.

A homofób sztereotípia legnagyobb áldozatai maguk a nők. A sztereotípiák szerint vannak kimondottan "női" sportágak (RSG, műkorcsolya), de azokat csak a nők nézik... Egy kidolgozottabb izomzatú, "férfias"-nak jelzett sportágban versenyző nőt könnyen címkézhetnek leszbikusnak. Ezek a sztereotípiák könnyen okozhatnak sérülést bennük: vagy azonosulnak a macsoid hozzáállással, és elnyomják a nőiességüket, agresszívabb és férfiakra jellemző viselkedésformákkal, vagy elrejtik a nőiességüket.

A szexista nézőpontot már korán kialakítják a gyermekekben. Morrow és Gill kutatásában középiskolai testnevelő tanárokat figyelt meg. Szinte az összes helyzetben találkoztak homofób beszólásokkal és hozzáállással, és csak a legritkább esetekben sikerült ezeket leállítani. A tanárok és a diákok 60%-nál volt észlelhető a homofób viselkedés; a leszbikus és meleg fiatalok 50%-nak volt tapasztalata homofób kirekesztéssel. Noha a tanárok 75%-a jelezte, hogy nem szeretnének ilyen típusú megkülönböztetést tapasztalni az óráikon, ennek ellenére az 50%-uk nem szállna szembe a homofób viselkedéssel. Külföldön már több nyilvános felhívás is érkezett az edzők felé, hogy előzzék meg a negatív hozzáállást, hiszen mindenkinek joga van felvállalnia önmagát.

Homoszexuális sportoló számára két út van: vagy felvállalja másságát vagy rejtőzködik. Az első út rengeteg veszéllyel jár, különösen az élsportoló számára. Elvesztheti az élsportoló identitását, és nyerhet bármilyen aranyérmet, vagy nyújthat bármilyen kimagasló eredményt, ő elsődlegesen "meleg" lesz és csak másodlagosan sportoló. Természetesen nemcsak a szurkolók esetleges ellenséges viselkedésével kell számolnia, hanem a csapattársak, edzők, egyesület, támogatók reakcióival is. Egy esetleges coming out könnyen vezethet a sportolói karrier feladásához. Nincsenek könnyű helyzetben azok sem, akik kiállnának a sportoló mellett, hiszen könnyen rájuk is ragadhat a címke... Az se megoldás, ha a sportoló rejtőzködik, hiszen ezen esetekben túlkompenzálhat - a szuperhím viselkedés normáit még erősebben fogja bemutatni; könnyen lehet a pályán agresszívabb, hangosabb és macsóbb, mint társai - ezzel önmagába egy erős ellentmondást fog kelteni. Ez mind alacsony önértékeléshez vezet, amihez az önbizalom elvesztése is járulhat.

A legtöbb meleg sportolónál a magas stresszfaktor és frusztrációs szint miatt nagy az esély a depresszió kialakulására. Jobban izolálódhatnak a környezetüktől, és úgy érezhetik, hogy nem értik meg őket, ezek a jelenségek öngyilkossági gondolatokhoz is vezethetnek.

Íme néhány jó tanács, hogy megelőzzük az új nemzedék homofóbbá alakulását

  1. Az edzőknek le kellene állítaniuk és meg kellene tiltaniuk mindenfajta negatív megkülönböztetést, jöjjön ez a sportolóktól, vagy bárki mástól a stábon belül.
  2. Az egyesületeknek ellenérzésüket kellene kifejezniük a szurkolóik homofób viselkedésével kapcsolatban
  3. Az edzők mintát mutatva szóban is ki kellene fejezniük a másság elfogadását
  4. Támogatni kellene azokat a sportolókat, akik szembeszállnak a homonegatív viselkedések ellen...

Jelenleg az egyik legfőbb rendezvény, ahol a szexuális másságukat fel tudják vállalni a sportolók, az az 1982 óta, 4 évente megrendezett Gay Games. Idén, első megrendezése óta az európai kontinensen először kerülhetett megrendezésre ez az esemény. Itt meg kell említenünk, hogy a magyar férfi kézicsapat 5. helyezést ért el és a táncosok is nagyon szép eredményekkel büszkélkedhetnek. De ilyen esemény az évenként megrendezésre kerülő Eurogames (amit Budapest 2012-ben fog megrendezni); vagy az Outgames.

Több olyan oldal is található az interneten, ahol az LMBT sportolók támogatják egymást, akár külön egyesület megalakulásával, akár azzal, hogy összegyűjtik azokat a sportolókat, akik már felvállalták a másságukat. Sőt, van egy olyan oldal, ami szégyenfalat állít a homofób sztereotípiákat valló sportolóknak.

Sportoló esete a micimackós zoknival

A heti cikk a sportolók babonáiról, szertartásairól, hivatalosabb nevén a verseny előtti rutinokról fog szólni.

Szóval adott egy sportoló, akinek ma elérkezett a "Verseny" napja. Reggel felkel, természetesen először a jobb lábát teszi le a földre. Megreggelizik, gondoskodik a megfelelő vitaminokról, fehérjékről, meg minden másról.

 

 

 

 

 

 

Összeszedi a mezét, és becsempészi azt a plüssmacit, amit az első nyertes meccse után kapott. Szépen lassan felöltözik, és ki nem hagyja azt a macis zoknik, ami minden nagyobb versenynél vele van. Lehet hogy már ezerszer megfoltozták, de akkor is ott kell lennie nála.

Majd megérkezik a verseny helyszínére, miközben meghallgatta azt az egy bizonyos számot. Mielőtt pályára lépne, imádkozik egyet, és kéri az égiek támogatását. Véghezviszi a bizonyos mozdulatsort (3db fekvőtámasz, 3db felülés, 3db karkörzés) és irány a pálya.

Aztán megy a verseny, elérkezik az első nagyobb lehetőség, hogy pontot/vezetést szerezzen. Ez kiemelkedő fontosságú számára, hiszen, ha nem tud élni a lehetőséggel, akkor nagy a gáz! Ha a második helyzetét is kihagyja, az csak azt jelentheti, hogy ő veszíteni fog.

Természetesen ott van a bíró is. Mi van akkor, ha megint ugyanazt a bírót kapja ki, akit a múltkor is és megint jól ellene fog fújni.

Ja és ott van az ellenfél kérdése. Az X nevű elllenfelet még soha, senki sem győzte le, tehát ha az X nevű ellenféllel kerül szembe, akkor felesleges küzdeni.

És lehetnek életkorból adódó nyavalyák is. Ha idősebb/tapasztaltabb/erősebb ellenfelekkel kerülök szembe, az jó, olyankor felszabadultan tud játszani, hiszen ilyenkor nincs számára veszíteni való. Ha a saját korosztálya/súlycsoportja az ellenfél, ott már lehetnek galibák, hiszen ilyenkor tétje van az egésznek!

És ott az edző dolga is. Mikor, hogyan szól hozzám, az mindig kiemelt fontosságú. Ha a verseny első 5 percében reagál a teljesítményére, az csak azt jelentheti, hogy ő szar. Akkor már nincs remény. De ha kihúzza 10 percig, akkor mindjárt más képet fognak festeni elénk.

Tovább is sorolhatnám mindazokat a dolgokat, amik a verseny előtti és alatti szertartásait írják le. Így, a teljesség igénye nélkül, csak a leggyakrabban visszatérő jelenségeket mutattam be. A nagy kérdés, mindegyik szertartás és babona káros a versenyző számára, vagy néhányat kimondottan az előnyére tud fordítani? Ezeknek a rutinoknak egyetlen egy közös célja van, hogy megadja a versenyző számára a kontroll érzetét. Maga a verseny szituációjában rengeteg olyan rizikós tényező van, amire a sportolónak nincs ráhatása: ilyen a bíró személye, a pálya állapota, az ellenfél felkészültségi szintje, időjárás... Ezek sajnos mind kihatnak az ő teljesítményére is, éppen ezért vethet be olyan rutinokat, amik által úgy érzi, ezeket irányíthatja. Ez mind szép és jó mindaddig, amíg a szertartások ki nem hatnak magára a teljesítményre.

Szóval, ha a sportolónak a versenyt megelőző szertatásai vannak, azokat ne akarjuk elvenni tőle, hiszen azok csak biztonságot nyújtanak számára. Ellenben, ha az illetőnek a verseny alatt is vannak bizonyos hiedelmei (első pont esete;bíró vagy edző hatása...), akkor már érdemes közbelépni. Oké, tudjuk, hogy ezeknek lehet egy alapjuk, nem is arról szól a fáma. Fontos, hogy ne kétkedjünk (és végképp ne nevessük ki) a sportoló félelmeiben, mert azok számukra a realitás, inkább hívjuk fel a figyelmüket azokra az esetekre, amikor nem történtek meg /vagy éppen megtörténtek a bizonyos dolgok, és ő mégis sikerre vitte a dolgot.

 

Ps.: Minden hasonlóság csakis a véletlen műve! :D

 

A csúcsteljesítmény pszichológiai jellemzői 2. rész

 

3. A sikeres és sikertelen sportolók közti pszichológiai különbségek
 
- a sikeres sportolók mentális egészségprofilja: Morgan (1980) szerint azok a sportolók, akik pozitív mentális egészségi profillal rendelkeznek, sokkal jobban teljesítenek. A hangulati állapotok profilja (POMS) alapján ezt a profilt jéghegy-profilnak nevezik.
- A POMS méri a depressziót, a feszültséget, a haragot, a kimerültséget, az élénkséget és a zavartságot. Az elit sportolók valószínűleg alacsony pontszámot kapnak a negatív hangulati állapotokat tekintve, és magasakat a pozitív állapotokra.
- a jéghegy- profil kifejezetten a sikeres sportolókra jellemző. És azok a sportolók, akiknek a hangulati állapota hasonlít ehhez a profilhoz a verseny előtt, valószínűleg a versenyen jobban fognak teljesíteni.
- a jelen vizsgálatok nem tudják alátámasztani ezeket az eredményeket. Nem találtak szignifikáns kapcsolatot a mentális állapotok profilja és a teljesítmény között.
- a pozitív várakozások és kilátások, a teljes koncentráció, a nagyfokú magabiztosság, a feladatreleváns fókusz, a fokozott arousal és intenzitás és ez egyre növekvő erőfeszítés és elköteleződés hozzájárulnak a csúcsteljesítmény kiteljesedéséhez. Ezzel szemben, a kedvetlenség és apátia, a túl alacsony vagy túl magas arousal, a koncentrációhiány, az irreleváns vagy negatív gondolatok, a veszteség miatti aggodalom és a negatív fizikális érzések (pl. fáradtság, nem megfelelő bemelegítés) a lehető legrosszabb teljesítményt idézhetik elő.
 
közös pszichológiai jellemzők:
·         magabiztosság magas szintje: a sikeres sportolók jobban megbíznak magukban és a képességeikben, mint a kevésbé sikeresek. 
·         koncentráció. A sikeres sportolókat kevésbé tudják megzavarni külső ingerek, és képesek a folyamatos figyelmi kontrollra, anélkül, hogy a gondolataik vagy érzéseik felborulnának és összezavarodnának.
·         Általában a sikeres sportolókat teljesen leköti a saját sportáguk, és ez pozitív formájú elkötelezettséget és lekötöttséget jelent. Ez abban nyilvánul mag, hogy a gondolataik, a képzeleti képeik, a nappali álmodozásuk és az álmaik a sportra irányulnak és azzal kapcsolatosak.
·         szorongáskezelés. A sikeres sportolók kevesebb szorongást mutattak a verseny előtt és közben is, és hatékonyabban képesek kontrollálni ezt a szorongást, valamint pozitívan értelmezik ezt a szorongást, és úgy érzik, hogy ez is segíthet fokozni a teljesítményüket.
·         a sikeres sportolók képesek tanulni a hibáikból, és túllépni rajtuk. Ez persze lehet a magabiztosság, a szorongáskontroll vagy a fokozott koncentráció következménye is.
 
4. Az optimális működés egyéni meghatározottsága
 
-    teljesítményhez kapcsolódó érzelmek modellje (IZOF- The Individualized Zone of Optimal Functioning, Hanin, 2000): a sportolók sikeres teljesítményéhez kapcsolható érzelmi mintázatokat. Ez a megközelítés az egyénekre összpontosít, tehát ideografikus. A sikeres és kevésbé sikeres sportolók összehasonlítása helyett, az egyéni adottságokra és állapotokra helyezi a hangsúlyt. Így egy adott sportoló legjobb és legrosszabb teljesítményéhez kapcsolódó emocionális állapotot hasonlítja össze, azzal a céllal, hogy megtalálja az egyén szempontjából legoptimálisabb zónát (IZOF-ját: az optimális működés egyéni övezete). Az optimális teljesítményállapot negatív és pozitív érzéseket is magába foglal.
 
-    Az emocionális állapotok négy csoportját azonosította: pozitív teljesítményfokozás, pozitív teljesítménygyengülés, negatív teljesítményfokozás és negatív teljesítménygyengülés.
 
-    Az IZOF meghatározásához a sportolók kitöltenek egy a sikeres és sikertelen teljesítményhez kapcsolódó, érzelmeikre vonatkozó kérdőívet. Különböző sportolók különböző érzelmekről fognak beszámolni. Ennek eredményeképpen megkapjuk az optimális és a diszfunkcionális érzések skáláját, és kialakítható az IZOF- profil. A teljesítménynövelő érzések az optimális zónába tartoznak, a teljesítménykárosító érzések, pedig a diszfunkcionálisba. Azok a sportolók, akiknek az emocionális állapotaik az IZOF-uk határán belül esik sokkal sikeresebbek, mint akiknek kívül esik ezen a határon.
 
-    Ez a profil különbözik egy verseny, egy intenzív edzés és technikai edzés alatt is. Tehát a sportolóknak meg kell tanítani, hogy hogyan tudják az emocionális állapotukat az optimális zónán belül tartani, így a csúcsteljesítmény megjelenési valószínűsége megnő, illetve a sportolók következetes teljesítményre lesznek képesek.
 
5. Pszichológiai készségek és a csúcsteljesítmény
 
- a mentális felkészülés növeli a flow-állapot elérésének a valószínűségét. Ez a mentális felkészülés a következőket tartalmazza:
·         A magabiztosság és pozitív attitűd fenntartása
·         A verseny előtt kidolgozott tervek követése és végrehajtása
·         A versenyt megelőzően optimális fizikai felkészülés
·         Az optimális aktivációs szint elérése
·         A teljesítmény szempontjából megfelelő motivációs szint elérése
·         Összehangolódás a mozdulatokkal és a teljesítménnyel- jó közérzet
·         A feladatra való koncentrálás
·         Optimális környezeti és helyzeti feltételek
·         Pozitív csapat-interakciók
·         Előzetes tapasztalatok a flow-állapottal kapcsolatban
 
- A flow élményhez kapcsolódnak még a pozitívan észlelt képességek, a célorientáció és az alacsony szorongás. Jackson (1998) szerint a flow élmény szempontjából a legkritikusabb faktor, hogy a sportoló hogyan és milyennek észleli a saját képességeit. Szerinte, „ha a sportoló hisz önmagában és a képességeiben, akkor valószínűbb, hogy egyensúly a kihívások, és a képességek között kialakul az egyensúly, még akkor is, ha ezek a kihívások meglehetősen magas szintről származnak”. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a sportolók megtanulhatnak olyan előzetes készségeket, melyek növelhetik a flowélmény megjelenési valószínűségét. Azok a sportolók, akik megtanulnak magabiztosnak lenni, kizárólag az adott helyzetre koncentrálni, kontrollálni a szorongásukat és megfelelő, de egyúttal kihívást jelentő célokkal rendelkeznek, gyakrabban élik át a flowélményt és gyakrabban, érik el a csúcsteljesítmény állapotát.
 
- McCaffrey és Orlick (1989) összegezték az előzetes tanulmányok eredményeit, és végül a következő fontos és meghatározó faktorokat találták:
·         Teljes elköteleződés
·         Az edzés inkább minőségi, mint mennyiségi
·         Világosan meghatározott célok
·         Imagináció alkalmazása szinte napi rendszerességgel
·         A megküzdés fontosságának felismerése, felkészülés a nyomást jelentő helyzetekkel való megküzdésre
·         Edzés- és versenytervek
·         A versenyfókusszal kapcsolatos tervek
·         A figyelemelvonásra irányuló kontrollstratégiák
·         A verseny utáni kiértékelés
·         Megértése és elfogadása annak, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a jó és rossz játékot eredményezik
 
-    a csapatfaktorok is jelentős szerepet játszanak a sportoló sikerében.
-    az edzők szerepe is fontos.
-    Csíkszentmihályi szerint a csúcsteljesítményhez a képességeknek és a követelményeknek meg kell egyezniük.
-    Eklund szerint, ahogy a sportoló egyre megfelelőbben és tudatosabban alkalmazza ezeket a pszichológiai készségeket, egyre közelebb kerülnek a verseny által támasztott követelményekhez és kihívásokhoz. Ezáltal nő a teljesítmény is.
 
A sportolók véleménye a csúcsteljesítményről
 
- elköteleződést tekintve, az interjúk során leggyakrabban az olyan kifejezéseket említették, mint a vágy, a determináció, attitűd, szív és önmotiváció, melyek meghatározzák a csúcsteljesítmény megjelelését vagy meg nem jelenését, a profi szinten.
- a nagyfokú elköteleződés nem egyedüli meghatározója a csúcsteljesítménynek. Szüksége még az érettség és az önkontroll. Ez azt jelenti, hogy a sportoló legyen képes jól teljesíteni kemény és könnyebb helyzetekben, ugyanúgy, mint a teljesen normális játékokban és szituációkban.
 

 

Csúcsteljesítmény pszichológiai jellemzői 1. rész

1. A csúcsteljesítmény áttekintése
 
- Egy felmérés során, ahol az olimpikonok mentális, fizikai és technikai felkészültségét vizsgálták, azt találták, hogy egyedül a mentális felkészültség az a faktor, amely szignifikánsan előrejelzi az elért sikereket (Orlick & Partington, 1988). Ráadásul, egy másik, profi baseballjátékosokkal végzett vizsgálat (Smith & Christensen, 1995) is azt mutatja, hogy a pszichológiai készségek, és nem a fizikaiak azok, amelyek szignifikánsan előrejelzik a dobási teljesítményt.
 
- Ha a pszichés aspektus ennyire fontos a teljesítmény szempontjából, akkor talán a csúcsteljesítmény során is létezik, egy ideális, belső pszichológiai atmoszféra.
 
2. A csúcsteljesítmény pszichológiai profilja
 
- Ravizza (1977) kiterjedt vizsgálatot folytatott a szubjektív élmények tekintetében, amit a sportolók az ilyen nagyszerű pillanatokban átélnek. 20-20 különböző szinteken versenyző, férfi és női sportolóval készített interjút, 12 sportágat érintve. A sportolók több, mint 80%-a a következő élményekről számolt be:
·         A félelem hiánya- nem félnek a hibázástól
·         Nem gondolnak a teljesítményre és az eredményre
·         A tevékenységbe való teljes „elmerülés”
·         Korlátozott figyelmi fókusz
·         Erőlködés nélküli teljesítmény- nem kikényszerített
·         A teljes kontroll érzése
·         Idői/téri dezorientáció
·         A világot integráltnak és egységesnek észleli
·         Egyedülálló, pillanatnyi és akaratlan élmény
 
- Loehr: a jó teljesítmény valószínűsége növelhető, ha a következő érzéseket sikerül kiváltani és fenntartani: magas energia (kihívás, inspiráció, determináció, intenzitás); szórakozás és öröm; nyomás hiánya (alacsony szorongás); optimizmus és pozitivitás; mentális higgadtság; magabiztosság; nagyfokú koncentráltság és kontrollérzés.
- Garfield: (Garfield & Bennett, 1984) 8 mentális és fizikai feltételt azonosított, amelyek ezeket a pillanatokat jellemzik: mentálisan és fizikailag relaxált, magabiztos/optimista, a jelenre koncentrál, energikus, rendkívüli és szokatlan tudatosság, kontrollérzés, és annak az érzése, hogy képes teljesen elzárkózni a külső környezettől és a külső zavaró ingerektől.
- Cohn, 1991: különböző szinten lévő versenyzőket vizsgáltak, és a következő faktorokat azonosították a csúcsteljesítménnyel kapcsolatban:
·         Szűk figyelmi fókusz, különösképpen egy specifikus gondolatra vagy cselekedetre
·         Az automatikus és erőfeszítések nélküli tevékenység érzése- a jelenbe való teljes beolvadás
·         Az érzelmek, gondolatok és az arousal feletti kontroll érzése
·         Nagyfokú magabiztosság
·         A félelem hiánya
·         Fizikálisan és mentálisan is relaxált állapot
 
- Privette és Bundrick (1997): egyszerű sportolók csúcsteljesítményhez, átlagos teljesítményhez és hibázásokhoz kapcsolódó mentális állapotát hasonlította össze. Úgy találták, hogy a csúcsteljesítmény sokkal önbeteljesítőbb, mint az átlagos vagy a hibás, illetve játékosabb és könnyedebb, mint az elrontott teljesítmény. Ez az állapotot elnevezték „csúcsteljesítmény diád”-nak, amely tartalmazza egyrészt a tevékenységre való teljes fókuszt, másrészt azt az állapotot, amelyet úgy írhatunk, le, hogy „az én áramlásban”. Tehát a csúcsteljesítmény személyes jelentősséggel bír, jutalmazó értékű és önbeteljesítő.
 
- A csúcsteljesítménnyel kapcsolatban gyakran asszociálódik a flow- állapot. Csíkszentmihályi (1985) szerint a flow az alapja a belsőleg motivált tapasztalatoknak vagy az önjutalmazó tevékenységeknek. Ez az az állapot, „amelybe az emberek annyira beleolvadnak, hogy úgy tűnik, hogy semmi nem tudja őket kizökkenteni” (Csíkszentmihályi, 1990). A flow nem analóg a csúcsteljesítménnyel. Valaki lehet flowban, de ez nem szükségszerűen jár együtt csúcsteljesítménnyel, azonban ha egy sportoló a legjobban teljesít, akkor úgy tűnik, hogy flow- állapotban van.
 
- Jackson és Roberts (1992) szerint a flow egyfajta előjele vagy megalapozó folyamata a csúcsteljesítménynek. A flow- állapot 9 dimenzióját írták le. Amikor egy sportoló flowban van, a következőket éli át:
1.      A helyzet által támasztott kihívások összhangban vannak a sportoló képességeivel, és ez az összhang a sportoló személyét tekintve magas valósul meg.
2.      A tevékenység és a tudatosság egybeolvad, ezáltal a mozdulatot erőfeszítés nélkülinek érzékeli, és a sportoló nem tekinti magát különállónak a tevékenységtől.
3.      A célok teljesen világosak: tisztán látják, hogy kinek mit kell tennie
4.      Egyértelmű visszajelzést kap arról, hogy jó, amit csinált
5.      Kizárólag csak az adott feladatra koncentrál.
6.      Egyfajta paradox kontrollérzés jellemző, hiszen anélkül képes a kontrollra, hogy aktívan próbálná a kontrollérzést elérni. Teljesen tisztában van a teljes kontrollal, amit gyakorol, és erőfeszítések nélkül és a hibától való félelem nélkül cselekszik.
7.      Az öntudatosság hiánya, miáltal tudatában van ugyan a teljesítményének, mégsem értékeli önmagát folyamatosan.
8.      Az időélmény megváltozik: úgy tűnik, mintha teljesen le- vagy felgyorsulna.
9.      Egy teljesen öncélú állapot, amelyben a tevékenység élvezhető, és a részvétel önmagában is jutalmazó jellegű.

Ha már nem ég a láng - sportolók kiégése

 

  

 

 

 

 

 

 

Mi válthatja ki?

Környezeti (fizikai) tényezők:

o       Fizikai faktorok: ilyen a túledzettség vagy a sérülés

o       Logisztikai faktorok: időnyomás, szervezési problémák

o       Ide tartozik még: nem megfelelő környezeti feltételek, feladatokból fakadó stressz, monton, változatosságot nélkülöző feladatok, kevés edzésszám mellé túlzott versenyszám.

Egyéni (pszichikai) tényezők:

o       Magas elvárások (ami indulhat másoktól, vagy magától a sportolótól) vagy túl alacsony elvárás

o       A sportágból származó öröm hiánya

o       Perfekcionalizmus (mindent a legjobban)

o       Alacsony szintű kapcsolati háló (kevés barát)

o       Megküzdési stratégiák hiánya (nem tudja mit kezdjen a stresszel)

o       A kontroll hiánya (nem én alakítom a sorsomat, nincs beleszólásom semmibe)

 

A környezeti valamint a pszichikai tényezők megléte nem automatikusan váltja ki a kiégést. Ha a sportolónk úgy érzi, hogy a felé irányuló elvárások (fizikai, mentális, érzelmi, szociális síkon) túl magasak a képességeihez mérten, akkor fog besokallni. Ha ehhez még olyan dolog is társul, hogy az adott szitu számára valamiért nem kihívás (túl magas, vagy túl alacsony a léc, amit meg kell ugrania), akkor ehhez még egy nagyfokú unalom is fog társulni. Tehát az a legfontosabb, hogy a sportoló számára megteremtődjön a készségek és kihívások egyensúlya.

 

A burnout jelei:

o       Változó hangulati állapot

o       Apátia

o       Szorongás

o       Kimerültség

o       Érzelmi izoláció

o       Csökkent motivációs szint

o       Alacsony önértékelés

o       Csökkent teljesítmény

o       (Kábító)szer használat

 

Hogyan előzzük meg a kiégést?

o       Iktassunk be szüneteket – nemcsak a versenyek között, hanem az edzések között is legyenek olyan pihenők, ahol a sportoló feltöltődhet, és egy kiscit kiszakadhat a sportágából.

o       Legyen beleszólása a sportolónak is a fejlődésébe, adjuk meg neki a kontroll lehetőségét, hogy ő dönthet a sorsa felől.

o       Tanítsuk meg a sportoló számára néhány alapvető megküzdési stratégiát, beszéltessük őt a problémáiról. (Hallgassuk meg, és ne vitatkozzunk vele)

o       Kerüljük a túledzettség veszélyét

o       Lehetőleg kerüljük a fiatalabb versenyzők idősebbekkel való versenyeztetését (a kicsiknek túl nagy, a nagyoknak túl kicsi a kihívás mértéke…)

o       Legyenek változatosak az edzések. Mindig legyenek kihívások a sportolók előtt, de ezek legyenek reálisak, teljesíthetőek.

o       Csökkentsük a verseny utáni feszültséget, a sportoló tanulja meg kezelni mind a negatív, mind a pozitív végkimenetelt.

o       Szülőként mi is tiszteljük az ellenfelet, valamint az edzőt azzal, hogy nem zavarom meg a versenyt a véleményem kifejtésével.

o       Mindig adjunk visszajelzést a teljesítményről (ha nem hozza a sportoló az eredményt, akkor is jelezzük felé a fejlődését – miben volt jó)

o       Figyeljünk a kiégés jeleire – ha feltűnik, keressük meg a kiváltó okát a sportolóval közösen és tegyünk ellene.

 

Csapatsportok és a sportpszichológusok

Kicsit kimerülve, nagyon leterhelve, de próbálunk visszatérni a cikkíráshoz. A kimerültségünk ihletvesztéssel is járt sajnos, így kénytelenek voltunk saját élményhez nyúlni.

Az idei nyár, kora ősz igen aktív volt számunkra, két csapatnál is közreműködtünk (sportág, osztály, nem, életkor... boruljon az ismeretlenség homályába, ugyanis titoktartás kötelez minket). Így most bemutatjuk, hogyan működhet közre egy-két sportpszichó a csapat életében.

  • Kezdetben vala a felmérés: mivel csapatsportokról van szó fontos, hogy mind egyéni, mind csoport szinten történjen egy előzetes felmérés. Ez jó nekem, mert kiindulópontot ad a munkámban - hol vannak az elakadások, fejlesztendő területek. Ha az embernek mázlija van, akkor a szezon elején kapja el a népet, így csoport szinten elsődlegesen csapatépíteni kell. Ha az embernek kevésbé van mázlija, akkor felméri mi a jóistent teljesített eddig a csapat. Ilyenkor totál hálás mindennemű internetes meccsközvetítésért, meg minden nyilatkozatért. Aztán meg lehet nézni, hogy az egyénke mennyire és miben motivált úgy egyébként, szorong-e és mikor meg hogy és hol van a csoportban a helye.
  • Ha megvolt a felmérés, fontos a visszajelzés. Leginkább a sportpszichónak jó, mert megnyirbálhatja a kezdeti ellenállásokat. És itt fontos elmondani, hogy igen, nálunk a sportpszichológushoz még mindig valami csúnya és ijesztő dolog asszociálódik - ilyen gyakorta visszatérő szimbólumok a: sportpszi, mint gondolatolvasó; háziboszorkány; besúgó... Sportolókban az első kép az, hogy a sportpszi azért jött hozzánk, mert mi betegek vagyunk/ gyengék vagyunk... Az esetek minimális százalékában látják meg a valós funkciót: fejleszteni jöttünk. De sebaj! Mi küzdünk :)
  • Mivel csapatról van szó, fontosak a csoportok (sportolói berkekben gyakori elnevezése: pszichó, foglalkozás, gruppen...). Gyakoriságuk ideális esetben heti egy óra. természetesen ennek is van egy dinamikája:
  • 1-3 találkozás: ellenérzetek leküzdése - Tök mindegy hogy női vagy férfi csoportba kerülsz nőneműként, ez a jelenség totál elkerülhetetlen. Fontos, hogy megismerjék a csoportvezetőt és megtanuljanak felé, valamint egymás felé nyitni. Ez egy tök másfajta munkamód, mint amihez hozzá voltak szokva, így adni kell nekik időt. Addig a sportpszichó elviseli a gyakran visszatérő pszichó vicceket, kétértelmű utalásokat és társait. Klasszikus helyzetek az első időkben:

-Pszichológus: A következő feladatban képzeljétek el, hogy a csapat egésze egy emberi test. Mindenki álljon ahhoz a testrészhez, ami szerinte leginkább leírja a saját szerepét az adott csapatban.

- "Tökös" sportoló: Én vagyok a férfi nemi szerv, mert tökös vagyok/mert nekem nagy.

- "Kétértelmű" sportoló: Én maga vagyok a Test, mert szeretem érezni a testet!

  • Csapattól függően változik a metodika meg a ritmus. Van olyan csopi, ahol már az 5-6-ik találkozónál bevethetsz olyan dolgokat, mint mozgásterápia meg hasonló, és van olyan csoport, akiknél a szembesítős kőkemény kognitív meló dukál. És ez nem a nemek függvénye!
  • Edzés és meccslátogatás: elengedhetetlen, hiszen nem egyszer fordul elő, hogy sportolóink mutatnak egy bizonyos képet önmagukról a csoportokon, és valami mást mutatnak edzéseken, meccseken. Veszélyes dolog ám sportpszi-ként nyílt terepre menni, mert míg csoportokon ő irányít, a pálya a sportoló teritóriuma. Fontos üzenet sportpszichológusként, hogy ebben a helyzetben hogyan bánnak vele sportolói. Természetesen itt is kerülhetünk kényelmetlen szituba. Meccseken nem dívik felvállalni a sportpszit, amit totál meg is értünk. A kényelmetlen szitu sose tőlük ered, hanem a környezetből. Tegyük fel, hogy sportpsziként a csapat közelében vagy, mert így egy csomó fontos infót kapsz róluk (belső dinamika stresszhelyzetben, kommunikáció...). Nem szólsz bele a dolgokba, csak megfelelő távolságban vagy tőlük. Mit vesz le a környezet (másik csapat/szurkolók/bírók)? Hát hogy van egy-két bula, akik a csapat közelében akarnak lenni. Így mi a következtetés? Hát ők csakis groupie-k lehetnek. Ezt még úgy ahogy fel is tudja dolgozni a sportpszichológusunk, mert hát végül is mindent a helyén kezel. De mi a helyzet olyankor, ha egy bíró meg akarja menteni a "szegény" csapatot a "groupie-aiktól"? Háát igen, akkor leállítja a meccset és kitessékeli a "hölgyeket". Ezt már nem nagyon tudja feldolgozni a sportpszichónk, és próbálja menteni az önérzetét, úgy, hogy közben ne fedje fel valódi kilétét, hiszen akkor a csapata "sérülhet", hiszen akkor kiderülhet az ellenfele/szurkolótábora/bírók előtt, hogy nekik pszichológusuk van. Az önérzetünket menteni nem tudtuk, de azóta is jókat röhögünk a történteken.
  • Edzővel való munka: Ha az edző motivált a közös munkára, az félsiker! Kapcsolattartásban fontos, hogy az edző tiszta képet kapjon arról, hogy mi is zajlik a csoportokon (mi a téma, hogyan reagál erre a csoport - egyéneket sose emelünk ki). A sportolók számára is nyilvánvalónak kell lennie, hogy mikről beszélünk az edzővel, hiszen a titoktartás kötelez minket, és ha olyan dolog derül ki a csoportról, amire nem adták a beleegyezésüket, sérül a bizalom.
  • Zárócsoport: bármi is történik, elérkezik ez is a sportpszichó életében. Egy csoportfolyamatot mindig le kell zárni ha elérkezik a szezon vége. Ez neki is jó, hiszen áttekintheti az addigi munkáját, megnézheti honnan indult és hová jutott a csapat.
süti beállítások módosítása