Maratonisták egy jól ismert jelensége a holtpont. Ez az a jelenség, amikor a versenyzők elérik azt a kimerültségi szintet, amely egy erős, kellemetlen fizikai érzéssel jár együtt. Egy sportoló számára nemcsak maga az érzés kellemetlen, de ha nem tudja megfelelően kezelni durván kihat a teljesítményére. Fontos, hogy a sportoló ismerje, hogy mikor és hogyan (nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is!) jelentkezik nála ez az állapot. Többször előfordult már, hogy egy sportoló  a sportpszichológus segítségét kérte, mert úgy érezte, hogy elfásul az edés bizonyos szakaszában, már nem élvezi, és nem érti miért van ez. Sőt néha még fizikai tünetei is jelentkeztek, mint pl: fájó hát... No, hát a sportpszichó ezeknél a tüneteknél először nem megy le lelki mélységekbe, hanem megnézeti a sportolónál, hogy hol van a holtpontja (spiroergometria...), és az hogyan jelentkezik...


De mi is az a holtpont?
Fiziológiai szempontból ez az az állapot, amikor szervezet felhasználta a glükóz készletét és az energiát a zsírból kezdi átalakítani. Általában a 20. mérföld környékén szokott megjelenni, és kellemetlen fizikai és pszichikai tünetek kíséretében. Ilyen fizikai tünetek a dehidratáció, a paraesztézia (bizsergés, vagy zsibbadás a lábban, vagy az ujjakban), hányinger, képtelenség a tisztán látásra, és extrém fizikai fáradtság . 

Conolly és Janelle evezősök mentális technikáit hasonlította össze egy kétdimenziós rendszerben (lásd alább). Az eredményeik azt mutatják, hogy azok a sportolók, akik asszociatív technikákat alkalmaznak, gyorsabbak. Azok, akik a saját testükre figyeltek, nagyobb erőt tudtak kifejteni, és a szívritmusuk is kisebb mértékben emelkedett. 

Ez a cikk most vér tudományosra sikeredett, éppen ezért csináltam egy összesítő táblázatot, amiből egy kicsit tisztábbá válik az egész.