Hit

Hűség

Áldozat

Odaadás

Önfeláldozás/Áldozat

Szertartások

Elkötelezettség

Ima

Lélek

Ünneplés…

 

A kutatók elsődleges feltevése abból indul ki, hogy a miséken is élményt szerez az ember, akárcsak a meccseken, versenyeken. A sportokat meg gyakran szokták jellemezni az “ember alkotta vallás” és “primitív több istenhit” kifejezéssel, valamint “ a nézők imádják az emberi létezést, a teljesítményt és azt a csoportot, ahova tartoznak”. A stadionokat meg gyakran nevezik egy olyan “templomnak, ahol a nézők kifejezhetik rajongásukat a hőseiknek és imádkozhatnak az ő sikereikért”*.

Ha egy szertartás lehet szórakoztató, akkor egy verseny, aminek az egyik célja a szórakoztatás, lehet szertartásos. Ahogy a szurkolók kántálják a csapatuk/versenyzőik nevét, vagy, ahogy eléneklik a csapat indulóját, úgy párhuzamot lehet vonni a templomi dallamok éneklése között.

 

A kutatások szerint a szurkolók, mint csoport elég vallásosak. Jó, itt egy picit ütközik a kép az általános sztereotípiákkal, miszerint a szurkolók táborát inkább a csürhékkel lehet párhuzamba állítani, semmint valami szent és tiszta dologgal. De egy biztos, a szurkolókat nem lehet lustasággal vádolni és az átlag szurkoló sem egy agresszív tuskó. Sőt, azt találták, hogy egy tisztes férfiszurkoló nem szenved rossz házasságban. Egy drukker elkötelezett a csapata/versenyzője iránt, arról eltéríteni nem lehet. Általában napi rendszerességgel követi az eseményeket, minden nap szentel egy kis időt imádata tárgyának. A szurkolói lét egy kicsit megmenekít a drukkert az átlagos élet sivárságaitól, ahogy kiragadnak a vallásos élmények túllépnek a mindennapos tapasztaláson.

Természetesen a kutatók mindenhol megerősítik, hogy a sport nem váltja ki a vallás szerepét, de a hasonlóságok megkérdőjelezhetetlenek.

 

* Wann, D. L., Melznick, M. J., Russell, G. W., & Pease, D. G. (2001). Sport fans: The psychology and social impact of spectators .New York: Routledge.