A heti cikk a sportolók babonáiról, szertartásairól, hivatalosabb nevén a verseny előtti rutinokról fog szólni.

Szóval adott egy sportoló, akinek ma elérkezett a "Verseny" napja. Reggel felkel, természetesen először a jobb lábát teszi le a földre. Megreggelizik, gondoskodik a megfelelő vitaminokról, fehérjékről, meg minden másról.

Összeszedi a mezét, és becsempészi azt a plüssmacit, amit az első nyertes meccse után kapott. Szépen lassan felöltözik, és ki nem hagyja azt a macis zoknik, ami minden nagyobb versenynél vele van. Lehet hogy már ezerszer megfoltozták, de akkor is ott kell lennie nála.

Majd megérkezik a verseny helyszínére, miközben meghallgatta azt az egy bizonyos számot. Mielőtt pályára lépne, imádkozik egyet, és kéri az égiek támogatását. Véghezviszi a bizonyos mozdulatsort (3db fekvőtámasz, 3db felülés, 3db karkörzés) és irány a pálya.

Aztán megy a verseny, elérkezik az első nagyobb lehetőség, hogy pontot/vezetést szerezzen. Ez kiemelkedő fontosságú számára, hiszen, ha nem tud élni a lehetőséggel, akkor nagy a gáz! Ha a második helyzetét is kihagyja, az csak azt jelentheti, hogy ő veszíteni fog.

Természetesen ott van a bíró is. Mi van akkor, ha megint ugyanazt a bírót kapja ki, akit a múltkor is és megint jól ellene fog fújni.

Ja és ott van az ellenfél kérdése. Az X nevű elllenfelet még soha, senki sem győzte le, tehát ha az X nevű ellenféllel kerül szembe, akkor felesleges küzdeni.

És lehetnek életkorból adódó nyavalyák is. Ha idősebb/tapasztaltabb/erősebb ellenfelekkel kerülök szembe, az jó, olyankor felszabadultan tud játszani, hiszen ilyenkor nincs számára veszíteni való. Ha a saját korosztálya/súlycsoportja az ellenfél, ott már lehetnek galibák, hiszen ilyenkor tétje van az egésznek!

És ott az edző dolga is. Mikor, hogyan szól hozzám, az mindig kiemelt fontosságú. Ha a verseny első 5 percében reagál a teljesítményére, az csak azt jelentheti, hogy ő szar. Akkor már nincs remény. De ha kihúzza 10 percig, akkor mindjárt más képet fognak festeni elénk.

Tovább is sorolhatnám mindazokat a dolgokat, amik a verseny előtti és alatti szertartásait írják le. Így, a teljesség igénye nélkül, csak a leggyakrabban visszatérő jelenségeket mutattam be. A nagy kérdés, mindegyik szertartás és babona káros a versenyző számára, vagy néhányat kimondottan az előnyére tud fordítani? Ezeknek a rutinoknak egyetlen egy közös célja van, hogy megadja a versenyző számára a kontroll érzetét. Maga a verseny szituációjában rengeteg olyan rizikós tényező van, amire a sportolónak nincs ráhatása: ilyen a bíró személye, a pálya állapota, az ellenfél felkészültségi szintje, időjárás... Ezek sajnos mind kihatnak az ő teljesítményére is, éppen ezért vethet be olyan rutinokat, amik által úgy érzi, ezeket irányíthatja. Ez mind szép és jó mindaddig, amíg a szertartások ki nem hatnak magára a teljesítményre.

Szóval, ha a sportolónak a versenyt megelőző szertatásai vannak, azokat ne akarjuk elvenni tőle, hiszen azok csak biztonságot nyújtanak számára. Ellenben, ha az illetőnek a verseny alatt is vannak bizonyos hiedelmei (első pont esete;bíró vagy edző hatása...), akkor már érdemes közbelépni. Oké, tudjuk, hogy ezeknek lehet egy alapjuk, nem is arról szól a fáma. Fontos, hogy ne kétkedjünk (és végképp ne nevessük ki) a sportoló félelmeiben, mert azok számukra a realitás, inkább hívjuk fel a figyelmüket azokra az esetekre, amikor nem történtek meg /vagy éppen megtörténtek a bizonyos dolgok, és ő mégis sikerre vitte a dolgot.

Ps.: Minden hasonlóság csakis a véletlen műve! :D