A világ legnagyobb atlétái a szokásaik miatt érték el ezt a státuszt. Ők másképp és jóval következetesebben csinálják a dolgokat , mint a többi sportoló. Minden sportban és a verseny minden szintjén különböznek az élsportolók és a versenyzők. Itt van, hogy hogyan:

 

Sokkal elhivatottabbak a sportnak off szezonban is. A top atléták könnyen megkülönböztethetőek a többitől emiatt az elhivatottságuk miatt. Több időt töltenek az edzéssel, amikor nem is kéne, és több időt szánnak a képességeik fejlesztésére, mint versenytársaik, függetlenül a képességeik jelenlegi szintjétől. Larry Bird több órával iskolakezdés előtt ment le a gimnáziumi tornaterembe, hogy gyakorolhassa a büntetődobásokat. Később, mint az NBA sztárja, órákkal a kezdés előtt már kint volt a pályán, hogy bemelegítsen. A többi sportág top atlétái is hasonlóan csinálják. Egy kielégíthetetlen szükségük van arra, hogy a legjobb képességük szerint fejlesszék tehetségüket.

 

 Tökéletesen elsajátítják az alapokat. Annak ellenére, hogy az alapokat tipikusan a sport unalmas részének tekintik, az élsportolók megtanulták, hogy a sikerhez vezető leggyorsabb út az alapok tökéletes elsajátításán keresztül vezet. Az alapok elsajátításával növelik a teljesítményüket, és statisztikailag jobbak lesznek az alaptechnikákban, legyen szó kosárra dobásról és helyezkedésről kosárlabdában, vagy szerelésről fociban. Minél többet dolgoznak az alapokon, annál automatikusabbá válnak azok a képességek és általánosan jobban fognak tudni teljesíteni.

 

Keményebben edzenek. A legjobb versenyzők szeretnek keményen edzeni. Legyenek motiválva akár a vereségtől való félelemtől, vagy a győzelem szeretetétől , a top atléták egyszerűen több időt ölnek bele és intenzívebben, mint ás versenyzők.

 

Jobban tolerálják a fájdalmat és a kimerültséget. A kemény munka nem elég az atlétáknak, és ez gyakran vezet magas szintű fizikai fájdalomhoz és kényelmetlenséghez. A top atléták jobban képesek kezelni ezt a fájdalmat és kellemetlenséget, mint az átlagos sportolók. Amikor a dolgok nehézre fordulnak képesek elterelni a figyelmüket a fájdalomról, vagy olyan külső tényezőkre koncentrálnak, mint például a család, a hosszú távú siker, vagy a büszkeség. Minden sportban és minden szinten a bajnokok magasabb szinten képesek tolerálni a sporttal járó fájdalmat, mint versenytársaik. Lance Armstrong egy jó példa erre: Ő arra használta fel a képességét, hogy felülkerekedjen a fájdalmon, amit a lábában felhalmozódott tejsav okozott, és a legjobb legyen, minden idők egyik legmeghatározóbb professzionális biciklistája.

 

Megvetik a vereséget. A bajnokok egy egyszerűen felismerhető jellemvonása, hogy utálnak veszíteni. Top atléták megvetik a vereséget – nem csak a sportágukban, hanem mindenben. Nem tudják elképzelni, hogy valaki jobb lehet náluk a sportágukban.

 

Jobban priorizálnak. Prioritások teszik a bajnokokat. A top atléták nemcsak jobban állítják fel a prioritásokat, hanem jobban is követik azokat. Dan Gable, mindenidők egyik legnagyobb birkózója bokasúlyokkal futott a főiskolai órákra, hogy ezzel is növelje a fizikai és aerob különbséget közte és versenytársai között.

 

Magasabb célokat tűznek ki. Míg a legtöbb atléta elégedett azzal, hogy jók a sportjukban, a top atléták és a világbajnokok nem. Ők nem győzelmet keresik. Ők dominálni akarnak, méghozzá olyan módon, hogy senkinek ne legyen kétséges, ki is a jobb versenyző.

Figyelnek a részletekre. A nagy sportolók sok terülten figyelnek a részletekre. Ügyelnek a diétára, alvásra, életstílusra, edzés rutinokra és képességük fejlesztésére. Fáradhatatlanul nézik a filmeket. Rengeteg időt töltenek a sportáguk megismerésével, a legapróbb részletekig menően. Mindig keresik a lehetőséget, hogy jobbak legyenek.

 

Köszönjük a fordítást Rácz Zoltán Tamásnak!

(A fejezet folytatódik a versenyeken megjelenő rutinokkal)