De tényleg, hányszor hallottunk olyan történeteket, amely egy sportolóról szól, aki egy rossz döntést hozva romba dönti az addigi felkészülését vagy versenyét. Van, aki a diétát nem tudja tartani, van, akinek a magánélete látja kárát, más esetleg egy intenzívebb éjszakázás következményeit szenvedheti - de hogyan lehetséges az, hogy az egyébként minden esetben önmagát kontrolláló sportoló néha megbotlik?

Ehhez be kell pillantanunk a színfalak mögé – mi az, amit a sportoló kontrollál nap, mint nap. Reggel korán kell és legyen eső, napsütés, boldogság, vagy búbánat, ő edzésre fog menni és teljesítenie kell. Persze, végül is ez a munkája, de hétvégék legtöbbször versenyek jegyében telik, nincs pihenőidő. Figyelnie kell a súlyára, mit és mikor eszik; figyelnie kell arra, hogy mindig kipihent legyen, időben és megfelelő minőségben aludjon, mindeközben természetesen neki is van családja és munkája vagy iskolába jár és arra is kell készülnie; teszi mindezt azért, hogy ő legyen az a kisebbség, aki elérheti a céljait. Ha az önuralom egy izom lenne, akkor érezhetően nem szenvednének hiányt bennük.

De sajnos az önuralom tényleg nagyon hasonló egy izomhoz – ha elfárad, akkor kimerülhet, sérülhet. Nézzünk meg egy-két példát a buktatókra, és tűzzük ki magunk elé, hogy elkerüljük a cukros ételeket

• Stressz: sajnos sokszor kimutatták, hogy stresszhelyzetben könnyebben választunk olyan helyzeteket, aminek azonnali jutalomértéke van (és hosszú távú kára). Csak gondoljunk bele, egész álló nap keményen dolgoztunk, összecsaptunk másokkal és kiálltunk magunkért, hát nem megérdemlünk egy kis sütit ezért a napért, az még belefér…
• Célfelszabadítás: ez akkor fordulhat elő, amikor haladást érünk el a hosszú távú célunk felé, akkor az agy picit kikapcsol és átveszi a helyét egy másik el nem ért cél. Ilyenkor csábulunk el. Képzeljük el, beépítjük az edzésünkbe plusz azt az erőnléti edzést, amire az edzőnk szerint szükségünk van, elkezdünk járni hozzá és annyira elégedettek vagyunk a fejlődéssel, hogy veszünk magunknak egy kis sütit, hogy megjutalmazzuk magunkat
• Dicsfényhatás: elmegyek a bioboltba és rátalálok egy biocsokira, ami még zsírmentes is, természetes hogy megveszem, csak éppen elfelejtem megnézni, hogy mennyi cukor van benne, ugyanis a bió és zsírmentes jelzők dicsfényében látom a csokoládém előnyeit
• Egye fene! Reggel eldöntöm, hogy nincs több cukor, de utólag veszem észre, hogy a málnaízű zabkásám nem vetette meg azt. Akkor már nem mindegy? Legyen az egész nap csokinap!
• NE EGYÉL CUKROT!!! Azaz a tiltás hatása. Van, akinél működik? A híres fehér medvés kísérlet (ne gondolj a fehér medvére!!!) óta tudjuk, hogy az agyunk a tiltásra furcsán reagál, mintha a legátolt tartalom mindenáron a felszínre akarna törni. Annyira erős a hatása, hogy ennek következtében sokkal több cukrot ennék, mintha diétázóként megengednék magamnak néhány csalónapot. (tényleg, vizsgálták…)

Mi a következtetés? Készülj arra, hogy kiélezett helyzetben a csábítás ereje (legyen szó bármiről) sokkal erősebb lesz. A teljes megvonással (alias tiltással) nagyobb problémát okozhatunk, mintha beiktatnánk egy-egy csalónapot (vagy annak a lehetőségét). Fontos lenne, hogy felkészüljünk különböző stratégiákkal, hogyan mondjunk nemet, ha elér minket a csábítás szava, de ez már egy másik történet :)