A sportkarrier feladásának három közvetlen oka lehet:

Az első két tényező nincs a sportolók közvetlen irányítása alatt, jellemzően egy előre nem eltervezett, önkéntelen történés eredménye, épp ellenkezőleg. A szabadon elhatározott visszavonulás egy hosszú folyamat melynek során a sportolók felkészülhetnek az élsportból a mindennapi életbe való átmenetre. Eltérések vannak a tapasztalatok szerint azon olyan sportolók közt, akiknek a karrierje önkéntelenül ért véget és az olyanok közt, akiknek saját döntése eredménye képen. Ezek az eltérések igen hasznosak lehetnek mindabban, hogy mely sportolónak lehet a legtöbb nehézsége a sportkarrierjük véget éréséhez való alkalmazkodásban és abban is, hogy megtervezzük és megvalósítsunk programokat az egyének átmenetre való felkészítésére.

 

 A sportból való önkéntelen visszavonulás leggyakoribb oka a csapaton belüli kiválasztási folyamat. Minden felkészülési idényben vagy versenyszezonban számos sportolót „zárnak” vagy buktatnak ki ahhoz, hogy megalkossanak egy csapatot. Ez a kizárás érzelmi reakciókat okozhat, haragot és tagadást a kiválasztási eljárással kapcsolatban, vagy akár depressziót és kétségbeesést. Sajnos azok, a sportolók, akik legsebezhetőbbek a kiválasztási procedúrákkal szemben, határvonal menti vagy hanyatló fizikai képességeik miatt hajlamosak arra, hogy fokozzák az edzéseiket és még jobban a sportolásukra összpontosítsanak. Ennek az az egyik közvetett következménye, hogy elsődleges vagy kizárólagos figyelmet szentelnek a sportnak annyira, hogy ez még jobban háttérbe szorítja tanulmányaikat és a karriertervezésüket. Végül a diszkvalifikálással szemben legsebezhetőbb sportolók lesznek a legkevésbé felkészültek arra, hogy megbirkózzanak sportkarrierjük végével.

 

    A sportpályafutás-végi sérülések a második erőltetett vagy önkéntelen oka a versenysportból történő visszavonulásnak. A sportpályafutás végét jelentő sérülést a legnehezebb kezelni és ez vezethet a legkomolyabb következményekhez is. Egy akut, sport-pályafutás végét jelentő hirtelen, váratlan és a személyes akaraton túlmutat - az összes tényező, amelyet bemutattunk aggodalom érzéséhez vezet. Az aggodalmak mértéke melyeket [a sportolóz] átél, összefügg a mértékével az előreláthatóságnak és irányíthatóságnak mértékével, amit érez a helyzettel kapcsolatban. Ez figyelembe véve érthető, miért olyan nehéz a pálya-futás végét jelentő sérüléseket kezelni. Ennek a feltételezésnek az alátámasztja egy következetes kutatás eredménye, amely arra a megállapításra jutott, hogy azok a volt sportolók, akik a legtöbb élettel kapcsolatos elégedetlenségre panaszkodtak pont azok, akik karrierjük végét jelentő sérülést szenvedtek el. Számos más szituációs tényező is van, amely egy sport karrier végét jelentheti.

Ez csak öt indok, amiért egy élsportoló elhagyhatja a sportolást. Ezek a helyzeti tényezők közvetlen indok is lehet (pl. eltiltás egy versenyről dopping visszaélés miatt) vagy egy közvetett ok ahol több tényező vezetnek diszkvalifikálódáshoz.

 

A legsimább átmenet sportolóból hétköznapi emberré azoknál az egyéneknél tapasztalható, akik saját akartjukból döntenek úgy, hogy visszavonulnak a versenyzésből. A sportolók, akik úgy döntenek, hogy befejezik sport pályafutásukat, azért teszik ezt, mert ez belefér saját menetrendjükbe. Sok kutató erről a fajta visszavonulásról „időben történő átmenetként” tesz említést. Jellemzően ez a fajta átmenet akkor szokott történni, ha a sportolók elérték a megfelelő életkor és megvalósították a főbb spottal kapcsolatos életcéljaikat, felkészültek és eltervezték azt, hogy mit fognak tenni a sportból való visszavonulásuk után. A sportolók, akik szabad akaratukból döntöttek, úgy, hogy visszavonulnak, fokozzák az irányíthatóságát és előre láthatóságát az átmenetük alatti tapasztalataiknak ez által csökkentve az aggodalom és bizonytalanság egy részét, melyre különben számíthatnának minden jelentősebb karrier válság során. Lényegében az élsportolói sportpályafutás lezárásának folyamata az egyénektől követeli meg, hogy megalkudjanak a sok változással.