Ezek a filmek nem feltétlenül közismertek, esetenként még csak nem is sportról szólnak, mégis aktívan ajánljuk.

Murderball (2005)

És ez még csak nem is játékfilm, hanem dokumentumfilm, de ez ne rettentsen el senkit. Az amerikai válogatott full kontakt rögbi csapatának felkészülését mutatja be. Miközben nézed, teljesen elfelejted azt, hogy a sportolók kerekesszékben ülnek, teljesen felülírja az olyan hamis sztereotípiákat, hogy a Paralimpia nem teljes értékű verseny. Nemcsak az edzésekbe és mérkőzésekbe enged betekintést, hanem a magánélet akár elég intim részleteibe is (ezért csak 16 éven felülieknek ajánlott). Tökéletesen fel lehet ismerni, melyik sportolót mi motiválja, valamint feltűnik egy szép kis konfliktus edző és ex-csapata között - hogyan lehet kezelni azt a helyzetet, ha régen az amerikai csapat edzője voltál, de elküldtek és most a rivális, kanadai csapat edzőjeként tevékenykedsz...

Sugar (2008)

Nálunk az Egy dominikai spíler címen futott film egy tehetséges baseball játékos karrierjét mutatja be. Nem biztos, hogy mindenki számára ez lesz a favorit, mert egy picit különbözik a többi amerikai filmtől. Itt az edző nem egy apafigura, hanem egy olyan ember, aki számára az eredmény az elsődleges (és nem a csapat) és a játékosok számára az eredményt elősegítő eszközök, így a nem megfelelő eszköztől lelkiismeret furdalás nélkül szabadul meg. Természetesen egy hiba itt már hiba, itt nincs olyan hogy rossz napja van valakinek, hiszen a nem megfelelő eredményeknek azonnali következményei lesznek. Természetesen a játékos célja és álma, akárcsak a többi amerikai filmben, a legjobb csapatban játszani, a legjobb eredményeket hozni, és ezért mindent meg is tesz. De hogyan hat ez a légkör a játék szeretetére? A sportoló látja, hogy egy kisebb sérülés is lehet végzetes - hiszen ha nem játszik és nem épül fel hamarosan, lecserélik. Hogyan tudja motiválni magát ebben a helyzetben?  Mindezt úgy, hogy még csak 19 éves.

Ajánlom mindazoknak, akik szerint az élsport valamint az idegenlégiós sors valami könnyed dolog.

Sushiálmok (2011)

Ez is egy dokumentumfilm, és első látásra nincs sok köze a sporthoz, mégis szívből ajánljuk minden sportolónak. Egy 85 éves sushikészítő mester, Jiro Ono életét és munkásságát mutatja be, aki a a világ legidősebb 3 Michelin-csillagos séfje. Titka egyszerű, mindig ugyanúgy és mindig tökéleteset. Akárcsak az élsportba a végeredmény mindig csodás, de ahhoz, hogy valaki tökéletes sushit tudjon elkészíteni hosszú évek kitartó munkája kell, ami sokszor monoton, sokszor fárasztó. Itt a tökéletességre való törekvés adja a fő motivációt, a legerősebb erőt. Jiro Ono nem egy kedves bácsi, sokszor diktátornak és kegyetlennek tűnhet a kívánt eredmény eléréséért, mégis sokan kitartanak mellette, mert következetes és tiszta utat mutat tanítványainak a fejlődéshez.

Ping Pong (2002)

Ez sem egy tipikus sportfilm, sokszor tűnhet butuskának, mégis fontos témákat dolgoz fel. Adott egy fiú, aki a világ legjobb játékosa szeretne lenni. Eddig nem feltétlenül különbözik a többi filmtől, de itt jön egy kis csavar - sportolónk rájön, hogy nem ő a legjobb játékos, még a saját körzetében is akadnak nála jobb játékosok. Minden sportoló számára a legmotiválóbb dolog a győzelem, de mi van abban a helyzetben, ha ezt, egy ideig nem tudja átélni - például mert serdülőkorban időszakos hátrányba kerül a testalkata miatt. Itt ez az időszakos hátrány az egyik barátja, akit kineveznek a csapat tehetségének. Meddig és hogyan tartható fenn a motiváció és az önbizalmat hogyan kell ilyen esetekben újjáépíteni?

Erre ad választ a film, valamint az egyik legszebb flow állapot bemutatása is ebben a filmben látható.

A State of Mind (2004)

Ritmikus gimnasztikáról szóló filmek keresése közben találtam rá erre. Ez sem az RG-ről szól, de megérte megnézni. Két észak koreai kislány felkészülését mutatja be a Tömegjátékokra. Nem pszichológiai szempontból ajánljuk, inkább érdekesség.