A BL döntőt nézve jutott eszembe, hogy még nem írtunk semmit a vákuum állapotról. Mindez akkor jutott eszembe, amikor Schweinsteiger a meccs végén elszalasztotta a kézfogást a német államfővel.
Nézzük csak, mi váltja ki és mit okoz a vákuum állapot. Először is szükséges hozzá egy sportoló és egy kiemelt verseny. Erre a téthelyzetre jellemző, hogy versenyzőnk többet készül, mint egy "átlag" versenyre, elvárásai magasak önmagával szemben, de ha neki nem is lennének elvárásai, a környezete tesz rá önmaga helyett nyomást. Gyakori, hogy az adott versenyszitu viszonylag ritkán fordul elő versenyzőnk életében (Eb/Vb/Bl...).
(Jelen esetben Schweinsteiger azzal is tetézte a szitut, hogy sérülésből épült fel.)
Ezek a tényezők előidézhetik a sportolónknál, hogy jobban "rápörög" a versenyre, és belead apait-anyait. Eredménytől függetlenül a verseny végén a sportoló érzelmileg és mentálisan is teljesen kiüresedik, hiszen a téthelyzetben minden idegszálával a feladatára koncentrál. Legjobb esetben is, eredménytől függetlenül, ez az üresség, vákuumállapot fogja jellemezni a sportolót, amikor a környezetet nem, vagy csak minimálisan érzékeli. (ezért szerencsés, ha a sportoló felkészül a verseny utáni interjúkra...)
De mi van akkor, ha versenyzőnket kudarc éri, azaz nem hozza az elvárt teljesítményt? Ilyenkor a sportoló arról számol be, hogy a külvilág megszűnik körülötte és ő benne ragad a versenybe. Újraéli és mentálisan korrigálja, vagy éppen negatív spirálban, csak a rossz élményt újra és újra elemzi önmagában. Ha ebben a helyzetben sportolónk nem, vagy nem adekvátan reagál a környezetben, az ennek köszönhető és nem a személyiségének, intelligenciájának, vagy bármi másnak.
