Szeretünk együtt dolgozni és gondolkodni a hallgatóinkkal. Ez a vizsgálat nem jöhetett volna létre Kéringer Johanna közreműködése nélkül. Az OTDK nyertes anyagból cikk született, ami reményeink szerint egy nemzetközi folyóiratban fog megjelenni.

Miért ennyire izgalmas a 26 sportoló visszajelzésén alapuló anyag? Mert a 26 fő nagyjából lefedi a teljes felnőtt elit versenyzői populációt. És ez a sportág a ritmikus gimnasztika.

Először nézzük meg a szakirodalmi hátterét röviden, azaz beszéljünk a kiégésről és a testképről. A sportolói burnout sajnos egy nagyon létező dolog, leginkább három jellemzővel lehet leírni. A sportoló úgy érzi, hiába edz bármennyit, a teljesítménye egyre csak visszaesik, emellett mindennapjaira jellemző a kimerültség, nemcsak fizikai, hanem érzelmi síkon is. És ott van a leértékelés is, hiába ér el eredményeket, azokat szerencsének, véletlennek könyveli el, nem érzi, hogy fejlődne, javulna az állapota. Na, ezt a legtöbb esetben úgy kell elképzelni, hogy a sportoló akar edzeni és szereti a sportját, miközben szeretné elkerülni a versenyt/edzést, ami miatt sokszor haragszik önmagára, szóval egy örök belső vívódást eredményez. Mi válthatja ki a kiégést? Hát ez egy összetett dolog. Persze, a túledzés sosem segít, ahogy a tisztán eredményorientált légkör sem, ahol csak a végeredményt veszik alapul és nem nézik a sportoló erőfeszítését/fejlődését. Meglepő módon a korai sikerek is rizikófaktoroknak tekinthetők, ahogy a pihenés/regenerációra szánt idő hiánya is. Ott van az „egydimenziós sportolói identitás” problematikája is (amikor a sportoló nem is tervez B életpályával, mindent feláldoz a sport oltárán), és a külső nyomás magas szintje is, különösen, ha a sportoló úgy érzi, nem vagy ritkán kérik ki a véleményét, nincs, vagy kevés hatással bír saját sorsára. Azaz a környezet szerepe is jelentős abban, hogyha a sportoló kiég (erről majd hosszabban, kicsit később is írni fogunk).

Aztán ott van a testkép története is, amihez hozzádobjuk az esztétikai sportágak területét, akkor többségében ijesztő dolgokat olvashatunk. Igen, az RG-hez hozzátartozik a vékony testalkat, nem fogunk testpozitív versenyzőket találni elit szinten. Azonban ez szükségszerűen azzal járna, hogy a sportoló testképe torzul? Ez itt a kérdés. Ott van, hogy a legtöbben eredményesek és ez az erős visszajelzés lehetne protektív erejű, azaz megvédhetné a sportolót a problémáktól. Hiszen azt a visszajelzést kapja a környezetétől, hogy eredményes és vékony… Fontos kiemelni, hogy a negatív testkép nem egyenlő az étkezési zavarokkal!

Mi ezt a két tényezőt, testkép és kiégés, kapcsoltuk össze az edzők és szülők felől észlelt autonómia támogatással (innentől edzői és szülői támogatásról fogok írni), azaz mit érez a sportoló, mennyire támogatják őt, engedik dönteni szülei/edzői.

Az eredmények első fele nem meglepő: Megnő az esélye annak, hogy a sportoló önmaga teljesítményét nem fogja reálisan/pozitívnak ítélni akkor, ha a környezete nem támogató, nem engedi dönteni.

Az eredmények második fele viszont zavarba ejtő is lehetne: ha az edzők és a szülők támogatóak, akkor a sportolók testképe negatívabb. Fura? Ugye! Na, itt menjünk bele a részletekbe: egyrészt ott az eredményesség témaköre, amit korábban említettem. Ha eredményes vagyok, akkor miért lenne negatív a testképem, hiszen eredményes (=vékony) vagyok?

Hát, ez az állítás (sajnos) részben igaz – amikor összehasonlítottuk a válogatott kerettagokat a nem válogatott kerettagokkal, akkor kiderült, hogy a válogatottak jobban állnak a testképpel. Azaz, ha te nem vagy kerettag és elit szinten versenyzel, akkor a testképed negatívabb, de a környezeted támogatóbb, míg kerettagoknál az edzői/szülői működésmód szigorúbb, kevésbé megengedőbb, de a testkép kevésbé negatív.

Akkor az lenne a következtetés, hogy a szigorú edzői/szülői fellépés megvéd a negatív testképtől? Semmiképp sem! Emlékezzünk a kiégés eredményeire, akkor a kiégés veszélye fenyegetne… És fontos megemlíteni, hogy a válogatott kerettagok testkép pontszáma (ami jobb, mint a nem kerettagoké) is jócskán eltér a meghatározott megfelelő szinttől…

Mi a jó hír? Sajnos ebben a vizsgálatban ilyenről nem számolhatunk be. A versenysportnak vannak árnyoldalai is, ez a kutatás is erre mutatott rá.

Mindenképpen szeretnénk folytatni a projektet, mert fel kéne térképezni, hogy jön mindehhez az eredményesség, hogyan éli ezt meg a sportoló és a környezete. Ha belevágnánk és lesznek eredményeink, jelentkezünk jó másfél év múlva J.