Sportpszichó

A sárga lapok pszichológiája

2010. július 14. - sportforras

 

Tegyük fel, hogy van egy bíró, aki azt veszi észre, hogy az A csapat csatára összeakaszkodott a B csapat védőjével a 16-os vonalon belül. Mivel nem tudja, ki okozta/kezdeményezte a zűrzavart (és ezt a partjelzők sem észlelték), ezért nem itél büntetőt. Néhány perccel később ugyanez a jelenség megismétlődik, de fordított felosztásban: B csapat csatára és A csapat védője találták meg egymást. Noha a bírónk itt már észleli, hogy ki kezdte a balhét, kérdések merülnek fel benne, mit tegyen: ítéljen büntetőrúgást, vagy „nézze el” ezt is, mint az előzőt? Ha a játékvezetés szabályait nézzük, akkor a bírónak le kell fújnia a szabálytalanságot, de ha a játék belső dinamikáját vesszük figyelembe akkor hagyja a játékot tovább folyni.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Egy 2008-as német tanulmány szerint a bírók a német első osztályban a játék elején kevesebb sárga lapot osztanak ki, mint amennyit ki kellene adniuk. Tehát a játék elején könnyedebben elengedhetnek egy-egy szabálytalanságot. Ez a játék közepe felé kiegyenlítődik, ahogy a bíró megérzi az ítélkezés egyensúlyát, amikor megtalálja azt a szintet, ami a játékvezetés szempontjából ideális. Akárcsak a játékosoknak, a bíróknak is be kell melegedniük a pályán, nekik is meg kell találniuk a megfelelő „szerepet”.
Több okot is feltártak, hogy miért „engedékenyebbek” az elején a bírók. Egyrészt mert a kezdetekben meg akarják adni a játék szabadságát, ezért óvakodnak olyan erős bünetésektől, mint a sárga lap. Ha a játékosoknak a legelején túl sok keretet szabnak, büntetőkkel, és egyéb rendre utasításokkal, ezzel könnyen begátolhatják a játékosokat is.
Egy kísérlet kimutatta, hogy azok a bírók, akik csak részleteiben látták a meccset sokkal többsárga lapot osztottak ki, mint azok, akik az egész meccset egészében látták. Ugyanezt a jelenséget találták meg, amikor 121 kosárlabda bírót vizsgáltak meg. A résztvevők felének a szabálysértéseket a meccs szerinti sorrendben mutatták be, míg a másik felének össze-vissza. Azok az edzők, akik nem látták az ok-okozatot, sokkal több büntetést ítéltek meg azoknál, akik rendesen nézték meg a meccset.
Tehát azok a bírók, akik a teljes meccset, kontextusukban észlelik, sokkal engedékenyebbek. Természetesen ehhez, versenyhelyzetben egy csomó olyan dolog is hozzájárul, amivel a bíróknak a szimulációs vizsgálati helyzetben nem találkoznak: zaj, figyelemelterelő dolgok, nem várt események… Ezek mind hatással vannak mind az edző figyelmi szintjére,észlelésére, kategorizációjára, események memóriából való előhívására; ilyen szituációban a bíró helyzetre vonatkozó kontrollja csökken.
Klasszikus pszichológiai jelenségek is közre játszhatnak a döntéshozásukban. Ha egy embernek meg kell mondania, hogy 3 különböző hosszúságú vonal közül melyik a hosszabb, simán meghozza a döntést. De ha ugyanezt a választást egy olyan helyzetben kell meghoznia, ahol mindenki ellene mond, és látszólag mindenki ugyanarra a rövidebb vonalra szavaz, akkor a vizsgálati személyünk az esetek jelentős hányadában meginog, és enged a csoportnak, noha az ő meglátása volt a helyes. Ugyanez vonatkozik a meccsekre is. Ha a bírónk lát egy vétséget, de senki más nem ért egyet vele, könnyen figyelmen kívül hagyhatja azt, vagy kevésbé súlyos ítéletet fog meghozni.

A bejegyzés trackback címe:

https://sportpszicho.blog.hu/api/trackback/id/tr42151391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Munkaadó 2010.07.20. 10:40:08

Arra lennék igazán kíváncsi, hogy ez a sok színészkedés (kirúgtam a labdát, 3 méteres közelemben senki, de intek a bírónak, hogy enyém a bedobás) ez mennyire hat a bírói pszichológiára. Józan paraszti ésszel csak feldühíti őket, hogy hülyének nézik, és ez hátrányba tenné a csalókat - de valamiért mégis csinálják a játékosok. Tényleg működik a bíró "puhítása"?

sTormy 2010.07.20. 12:45:57

@Munkaadó: Talán nem hiszik el, hogy valaki ennyire pofátlan. :)
Többek között ezért is szeretek rögbit nézni. Vicces, ahogy a mázsahúszas szekrények csak hunyászkodnak a nyüzüge bíró előtt, mert már azért is sárgát (és tízperces kiállítást) kapnának, ha azt mondanák, hogy "igaza van, spori". :)

(F)ordító · http://aztirjaa.blogspot.hu/ 2010.07.20. 12:46:21

legyen meccsenként 6 bíró, mindegyik vezet 15 percet, anélkül, hogy előzőleg követte volna a meccset...

reader613 2010.07.20. 13:05:29

@Munkaadó: Collina-t bírtam annó. Az ilyen pofátlan focistáknak simán csak beleröhögött a képébe.

hegyilany 2010.07.20. 14:29:51

@Munkaadó: Bírója (illetve annak lelkialkata) válogatja szerintem. Kassai olyan szépet fittyet hányt ezekre a talajgyakorlatokra, hogy öröm volt nézni. :)

Kedves posztoló, kérlek ne használj olyan szavakat, mint a "begátolhatják", mert ilyen szó a magyar nyelvben nincs, azonkívül idegesítően modoros. A poszt amúgy érdekes.

borisz5 2010.07.20. 15:14:41

Nem láttam cikkíró nevét , illetve , hogy ezekkel kapcsolatban milyen gyakorlati tapasztalatai vannak .
Azt , hogy a bíró mit miért csinál természetesen mindnek megvan az oka , de egyik sem az amit itt leírt a cikkíró.
Én 14 éve vagyok bíró , több mint 1000 meccsen vagyok túl .
Annyian hülyeséget tudnak abszolut hozzá nem értők erről a szakmáról , hogy az más területen elképzelhetetlen.
És az is érdekes , hogy ezeket a nagy ookosságokat kivétel nélkül olyanok mondják, akiknek láthatóan semmilyen tudásuk/tapasztalatuk nincs a témában .
Ki érti ezt ?

sportforras 2010.07.20. 15:22:16

@Munkaadó: Röviden: igen, működik a "puhítás", még a legnagyobb bíróknál is. Mivel a bíró is embör, így korlátozott a kapacitása - azaz mindig lesz olyan dolog, amit nem lát (tisztán). Ha viszont a döntésemben nem vagyok biztos, (mert noha én vagyok a világ leghatározottabb embere, aki a a legjobb következtetéseket tudja levonni, és ismerem a verbális és nonverbális kommunikáció minden titkát) akkor el tudnak bizonytalanítani, mert leghátul, tudat alatt tudom, hogy nem voltam 100%-os.
Van egy marha jó könyv a témában: Psychology of officiating. Hamarosan mi is fogunk idézni belőle :)

sportforras 2010.07.20. 15:27:53

@borisz5: Hahó! Unkelbach és Memmert a tudományos felfedezés elkövetője.
www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/18369245
De sokan mások is találtak hasonló vonásokat. Weinberg és Richardson is írt egy könyvet a témában, és az ő hátuk mögött tuti, hogy hasonló tapasztalat van, mint mögötted. Ha érdekel, postázok linket :)
süti beállítások módosítása