Mostanában elég sok hír volt visszavonuló, esetleg visszatérő sportolókról. néhányuk önszántukból teszik meg a lépést, néhányuknak közbeszól valami (sérülés, betegség…), de az élmény nagyjából ugyanaz, itt egy cikk arról, hogy hogyan is küzdenek meg vele.
Már igen korán elkezdet már kutakodni a témában, pl. Mihovilovic anno 1968-ban az akkori Jugoszláviában, aki 44 profi focistát pásztázott át. Azt találta, hogy a résztvevők majdnem 95%-át igencsak meglepte a pályafutása vége, nem így tervezték. És minél inkább váratlanul érte őket a vég, annál szarabbul élték meg azt. Még inkább súlyosbította az élményt, ha a játékosoknak nem volt valamilyen végzettség a kezükben. A kutatást megerősítették a későbbi kutatók is, és definiálták, hogy mit is jelent a negatív élmény: akik traumaként élték meg a karrierjük végét, azok nagyobb valószínűséggel fordultak az alkohol, avagy a kemikáliák felé, éltek meg akut depressziót, szenvedtek el étkezési zavarokat, és csúnyán csökkent az önértékelésük szintje. Sőt erős párhuzamot véltek felfedezni az átélt trauma és a klasszikus haldoklás folyamata között, hiszen itt egy státuszvesztés történik, amit „szociális halál”-nak is szoktak nevezni. A sportolónak el kell búcsúznia az addigi életétől
1.Tagadás: Amikor a sportoló nem akar tudomást venni a karrierje végéről, nem akar szembesülni a ténnyel, így mindent elkövet, hogy bebizonyítsa, hogy neki még helye van a területen.
2.Kontrollált szakasz: Sportolónk már szembenéz a ténnyel, hogy elérkezett karrierje vége, de az érzelmei még nem jelennek meg. Hivatalosan intézkedik, bejelenti a társainak/csapatának/a médiának. Noha úgy néz ki, mintha már szembenézett volna a ténnyel, hiszen folyamatosan tevénykedik és kifelé ezt mutatja, de belül ezt még nem élte meg.
3.Lázadás, harag, agresszió: Itt megjelenik a düh mindennel és mindenkivel szemben, de leginkább azokkal kapcsolatban, akik valamilyen szinten az adott sportághoz és a sportolóhoz kapcsolódnak. A sportoló elkezdi hibáztatni a körülötte lévőket.
4.Alkudozás: A sportoló mindent megtesz, hogy még visszatérjen a régi életéhez. Ilyenkor szoktak megtörténni a nagy visszatérések, amikhez csak ritkán kapcsolódik sikerélmény… Itt van például Maradona esete, de valahogy Schumacherteljesítményéről sem úgy beszélnek, mint régen.
5.Kétségbeesés: Az agressziót felváltja a depresszív hangulat, a sportoló szembenéz az elkerülhetetlen ténnyel, sportpályafutása véget ért. Ilyenkor esett sportolónk abba az állapotba, amit Mihovilovic felvázolt. Talán itt a legfontosabb a környezet támogató szerepe. Nagyon segít az számára, ha a van egy másik élete/végzettsége, amire rá tud fókuszálni, illetve az, ha talál új életcélt magának.
6.Elfogadás: Amikor a sportoló lezárja a versenyzői pályafutását és más célt talált magának.
Vannak más modellek is a témában, legtöbben úgy tartják, hogy a karrier vége egy átmeneti időszak, és jól megcáfolták jugó kutatónkat, ugyanis azt találták, hogy a sportolók igen csekély hányada éli meg valós traumának a dolgokat és a „szociális halál” fogalmát a „szociális újjáéledés” váltotta fel. Szerintük a sportolói lét nemcsak két szakaszból áll (amikor sportoltam, és amikor nem), hanem jóval több átmenetet él át. Lavallee és Wylleman a következő szakaszokra osztotta fel a sportolói karriert
Életkor
10
15
20
25
30
35
Sportolói szintek
Kezdetek
A fejlődés
Tökéletesítés
Abbahagyás
Pszichológiai szintek
Gyermek
Serdülő
Felnőtt
Pszichoszociális szintek
Szülők, testvérek, kortársak
Kortársak, edző, szülők
Társ,
edző
Család, (edző)
Iskola
Általános iskola
Középiskola
Főiskola, egyetem
Szakmai gyakorlatok, hivatás gyakorlása
·
Kezdetek: „Átmenet a szervezett sportba” – Mindenki egyetért abban, hogy ilyenkor a gyermek a sportot annak öröméért csinálja. A szülők és az edzők szerepe annyi, hogy megtalálja a kezdő sportoló azt, amit a sporttól kaphat. Ebben a szakaszban kezdi megismerni a sportág szabályait, és átélheti a verseny élményét. Sportolónk egyetlen célja az örömszerzés.
Fejlődés: „Az intenzív edzések szakasza, versenyek” - kezd megjelenni a sportolói öntudat, azaz a sportolónk önmagát már sportolónak tartja. Megjelennek a sportággal kapcsolatos célok, sokkal strukturáltabb, és rendszeresebb maga az edzés is. A szülők egyre több időt (és anyagiakat) fektetnek bele a gyermekük szenvedélyébe. Sokkal több energiát kíván mind az edzések mind a versenyek tekintetében a sportolótól. A gyerkőc nemcsak a sportolás öröméért gyakorolja a sportágat, hanem, hogy ilyen irányú készségeit fejlessze.
Tökéletesítés: „Az elit sport átmenete” – A sportoló már felelősséget vállal az eredményeiért, a szülők helyét átveszik az edzők, most már az ő szavuk lesz az igazán döntő, az edző válik a mentorukká, tanácsadójukká. A legtöbb sportoló számára hivatássá válik a sportáguk, az életstílusukat alávetik a sportnak. Kb 5-15 évig tart ez a szakasz
Abbahagyás: „Átmenet a versenyszerű sport befejezésébe” – A sportoló kezdi befejezni a versenyeket, lassan új célt talál magának és arra fókuszál.
"Miért nem vonul vissza Schumacher?" ez alapján kattintottam Index főoldalról, bár kár volt, hiszen Schumacher visszavonult, másrészt ez az írás nem róla szólt, kár volt ezért a félrevezetésért.
Schumacher azért "vonult vissza", mert a ferrarinál megpuccsolták. Nem az volt a fő baja, hogy elfáradt a versenyzésben meg nem bírja a terhelést, hanem az, hogy elfáradt a boxutcai belpolitikai harcokban.
Ha a '90-es évek közepére gondolsz Schumi teljesítményét illetően, azért az akkori mezőnyt is hasonlítsd össze a mostanival.
Senna halála után nem igazán akadt senki, aki megszoríthatta, mert túl zöldfűlű volt (pl.: Mika, David), vagy túl lassú, hiába volt jó autója (pl. Damon), vagy egyszerűen középszerű, hiába volt nagynevű csapatnál (pl, Jean és Gerhard).
A mostani mezőny egy kicsit szorosabb, mint az akkori.
Lehet, hogy Schumi sem olyan már, mint régen, de azért még mindig a mezőny jobbik harmadához tartozik. Azért az ő visszatérése még mindig fényesebb eddig, mint amikor Mansell elment a McLarenhez, amiből lett összesen 2 verseny, aztán lapát. Pedig ő pont ugyanennyi idős volt akkor + végigversenyezte az előző éveket is az Indycarban, nem csak hobbiszinten. Meg ott volt az a pár versenyes beugrása a Willimasnél Senna halála után. Igaz, abból lett is egy győzelem - óriási mázlival.
@isti77: Nem hiszem, hogy a mostani mezony SZOROSABB volna a tehetsegeket illetoen, SZOROSABB, mert az autokat sokkal konnyebb vezetni mint a 80-as 90-es evekbeli autokat, SOKKAL KONNYEBB ergo kiegyenliti a mezonyt, nincs akkora eles kulonbseg azok kozott akik kezelni tudjak ezeket az autokat azokhoz kepest akik nem annyira.
Ha MSC jo kocsit fog kapni kijon majd a tehetsege az elozesekben, lasd Button maga mogott tartasa, vagy az, hogy mindig lerajtolja Rosberget.
Jaj, én meg arra a Schumacherre gondoltam, aki focikapusként leterítette 1982-ben Battistont. Gondoltam, még eljátszik a Külváros II-ben 60+ évesen, aztán nem akar visszavonulni.
@Chaoyang: "... vagy az, hogy mindig lerajtolja Rosberget," LOL. Rosberg 56 pontos. Schumi 22. Jól lerajtolja.
Egyébként én is támogatom Schumi visszatérését. A fanyalgóknak pedig érdemes elgondolkoznia azon, hogy bármely sportban a csúcsra jutni kurva sok munka. Schumi 3 éve nem ült versenyautóban, kicsit kijött a gyakorlatból.
Annak idején mikor Lauda visszatért, volt 2 gyenge éve mielőtt világbajnok lett újra. Szóval türelem. Schumi sem csodagyerek, csak sok munkával és kitartással a csúcsra jutott. Idő kell neki is.
Azon kívül, hogy Schumiról tényleg szó se esik, a 2.mondat kisbetűvel kezdődik, a 2. bekezdés meg így:
"Már igen korán elkezdet már kutakodni a témában..."
