A bírók eredményességét  nemcsak a fizikai felkészültségük (állóképesség, az adott sportnak magfelelő kondíció, technikák...) , hanem a mentális és pszichológiai készségeik (önbizalom, koncentráció, emócionális kontroll...) is meghatározzák. Noha a bíráskodásnál a felkészülésben gyakrabban kap nagyobb hangsúlyt a fizikai felkészülés, a versenyek után mégis a pszichológiai aspektus kerül a középpontba –„már megint népszerűtlen döntést kellett hoznom; az a ... edző már megint berohant a pályára; a kedves szülők már megint összeverekedtek... és ezek mellett kellett teljesen tárgyszerű döntést hoznom”.

Ha megkérdezünk 1-1 bírót, hogy milyen tulajdonságokkal kell felvérteznie magát, ha jó bíró akar lenni, akkor valószínűleg mindig más-más listát fogunk kézhez kapni – ami függhet a sportágaktól, az edzői személyiségtől... De van néhány olyan tulajdonság, ami meghatározza az összes top bírót

 

Amikor feltették az a kérdést, hogy „Úgy érzed, hogy a bírók megpróbálják helyre hozni, ha egy csapat ellen rosszul hívtak?” a válasz 77%-ban igenlő volt. Első pillantásra úgy érezük, hogy minden rendben is van ezzel, de ott vannak a másik oldalon a játékosok, akik úgy érzik, bírónk döntései kevésbé következetesek... A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha döntéshozás nem következetes  a következő problémákkal jár: A játékosok mindig megkérdőjelezik, hogy egy verseny során mi engedélyezett és mi nem. A bírónk ezek hatására kicsit frusztrált lesz és elkezd kétkedni önmaga kompetenciáiba. Így az megpróbálja helyrehozni a dolgokat azáltal, hogy több büntetést ró ki a csapatokra/sportolókra. A bíró bizonytalanságát megérzik a játékosok és legtöbbször bizonytalanságot vált ki belőlük, mivel ők sem tudják, hogy mivel számíthatnak a későbbiekben. A sportolók bizonytalansága később átcsaphat szorongásba (mivel nem lesz hatása az eseményekre), frusztrácóba, dühbe és akár agresszív viselkedésbe is.  Ahhoz, hogy következetes döntést hozzunk, fontos, hogy tisztában legyünk a szabályokkal, az adott sportág jelegzetességeivel, és önmagunk képességeivel. Másrészt fontos, hogy a hangulatunk és a mentális állapotunk is kiegyensúlyozott képet mutassun, hiszen ezek hullámzása is könnyen hat a teljesítményünkre.

 

Egy bírónak kapcsolatban kell lennie a versenyzőkkel. Ez nem azt jelenti, hogy leáll velük dumálni, meg hasonlók, hanem, hogy ismeri a sportolókban/edzőkben/nézőkben lezajló folyamatokat és azok felé megértést is mutat. Persze értem én azt, hogy a bíró szerepe nem az, hogy a legnépszerűbb valaki legyen a pályán, de az sem, hogy versenyről-versenyre gyarapítsa az ellenségei táborát. Ha a bíró eredményesen le tudja dumálni a játékosokkal meg az edzőkkel a döntésüket, akkor a későbbiekben azok együtt fognak vele működni. Ha a játékosokhoz udvariasan viszonyulok és mutatok feléjük egy kis tiszteletet, akkor én is ezt fogom viszont kapni tőlük. Bíróként legyek barátságos, de tartsam a tisztes távolságot (hogy a tekintély és tisztelet megmaradjon); legyek elérhető, és legyen bennem hajlandóság arra, hogy meghalgassam a felmerülő kérdéseket (de ne engedjem, hogy megszakítson engem és hogy vitatkozzon velem)

 

Egy döntésnek a lehető leghamarabb meg kell születnie. Ez nem azt jelenti, hogy a bíró nem gondolkodhat el előtte, de a lehető legkevesebb szünetet beiktatva kell meghoznia az ítéletet – ellenkező esetben a játékosokban felmerülhet az az idea, hogy bírónk bizony bizonytalan. Ahhoz, hogy egy bíró jó döntést hozzon:

 

Egy verseny legtöbbször izgalmas, az események gyorsan történnek, a helyzetek meg hirtelen változnak. Míg egy játékos és egy edző ennek minden vonulatát átérzi és ezt ki is mutatja, addig a bírónak mindig a teljes nyugalmat kell sugároznia. Noha előfordulhat olyan eset, hogy a bírónak a mások érzelmi kitöréseit kell kordában tartania, a sajátját viszont minden körülmények között irányítania kell. Főként, hogy általában a játékosok/edzők 50%-a nem fog boldogan távozni a versenyről, bármilyen jó döntéseket is hozott. Tehát a bíróknak minden esetben meg kell tartaniuk az önkontrollt, és  csak az adott feladatra kell koncentrálnia (és ki kell zárni az érzelmi töltéseket és reakciókat  a döntésből).

 

Egy feddhetetlen bíró döntései elfogulatlanok, figyelmen kívül hagyja a játékosk, edzők, nézők reakcióit, nincs időnyomás alatt, nem hatnak rá az előző döntéseinek szellemei. Sosem mutatja ki a személyes véleményét egy játékosról/csapatról/edzőről akikkel vélhetően összekerül, sosem fogad rájuk semmiben, ha egy bíráskodás esetén egy adott csapattal/játékossal kapcsolatban valamilyen rokoni – baráti kapcsolat felmerül, akkor távol tartja magát a dologtól.

Ha a bírónak van bizalma önmagában, akko fenn tudja tartani a kontrollt a legnehezebb helyzetekben is. Ez természetesen nem azt jelent, hogy nem kételkedhet önmagába, csak azt, hogy ezt nem mutatja kifelé, ezt az érzést megtartja a verseny végére, majd azután fog foglalkozni vele.

 

A kiváló bírók mind élvezik a munkájukat. Ez az érzés szorosan összekapcsolódik a pozitív metális állapottal. Akik elvesztik ezt az örömöt, könnyen kiéghetnek, és sokkal inkább tehernek fogják megélni a tevékenységet, valamint sokkal inkább magukra veszik a negatív fennhangokat. Fontos tudatosítani, hogy ki, miért kezdte el ezt a foglalkozást, mi volt a hajtóerő az egyén számára.

 

És itt a bíráskodás 4 fő szabálya, amit ha megtartasz, nagy baj nem lehet:

 

Ps: Az ítélet szép szó – bíráskodás pszichológiája egy sorozat lesz, Peti hatására minden héten más-más témát fogunk feldolgozni a témával kapcsolatban.