Noha a hanghatás tényleg az atmoszféra részét képezi, és a dél-afrikai kultúrát képviseli, igen sokan éppen Dél-Afrikából ellenzik a jelenséget, amihez nagyban hozzájárul, hogy a vuvuzela kinőtte a stadiont és ellepte az utcákat, így ott is megjelenik a zavaró hatása.

 

De hogyan is hat ténylegesen a vuvuzela a sportolókra pszichésen?

 

 

Lelkesít és bátorít: Mint minden zene/zaj/hanghatás, ami a közönségtől érkezik, ennek is az a funkciója, hogy erőt adjon a sportolóknak, valamint a közönség zenei egysége tudat alatt hasson a csapatra és így ők is eggyé váljanak.

 

 

Meggátolja a csapat kommunikációját – csökkenhet az infóáramlás és a csapategység: Mivel a vuvuzela igencsak hangos éppen azt sikerül meggátolnia, ami a célja. A futball kontaktust igénylő sport, azaz ha nem teremtődik meg a csapattagok közötti kommunikáció, akkor maga a csapat könnyen széteshet, mivel nem tudnak egymásnak jelezni, egymásra figyelni.

 

Zavarja a koncentrációt: jó, ezt sokan lenyilatkozták, pl Messi . Erre szokták bevetni a sportpszichológusokat, azaz hogy a sportoló ki tudja zárni mindazokat az ingereket, amik nem relevánsak a pályán, valamint arra, hogy felkészüljenek a nem várt eseményekre. Azoknál az egyéni sportoknál, ahol csak a cél van és a sportoló, nincs is gond ezzel, de csapatsportoknál a koncentráció részét képezi az is, hogy figyel a külvilág releváns ingereire (honnan jön az ellenfél…), ha ezt a releváns ingert elnyomja a zaj, hát bizony, a teljesítmény csökkenni fog.

 

 

Nonverbális jelek felerősödnek: mivel a kommunikációra nem támaszkodhatnak a játékosok, így már csak a testbeszéd jelei maradnak nekik. Ehhez, a szavak nélküli állapothoz a csapat nagyfokú bizalma és egymásra utaltsága szükséges. Egy olyan csapatnál, akik jól ismerik egymást (nemcsak mint játékost, hanem mint embert), és van tapasztalatuk több téren is abban, hogyan reagál a másik különböző eseményekre, nem fog gondot okozni, sőt csapatépítő hatása is lehet hiszen egy másfajta kommunikációs stílusban tanulhatják meg egymás reakcióit. Itt azoknak a csapatoknak lesz hatalmas előnyük, akik képesek lesznek átváltani a szavak nélküli kommunikációra

 

Kulturális különbségek: Nem ez az első torna, ahol megjelent a vuvuzela, azaz ez a fajta kulturális egyediség már ismert volt. A kérdés az, ki tudta ezt beépíteni magába az edzésbe ezt a jelenséget. Vannak kultúrák, ahol a meccsekhez hozzá tartoznak az erős hanghatások (pl.: spanyolok), számukra várhatóan nem fog nagyobb fennakadást okozni. Más kultúráknak viszont fel kellett készülnie erre, a svájciak direkt erre a célra csináltak egy olyan edzőmérkőzést, ahol így tesztelhették a tűrőképességüket.

 

De miért is volt erre szükség?

 

A meccs/téthelyzet mindig módosult tudatállapottal jár. Ezekre a helyzetekre mentálisan fel kell készülni, hogy kiváltsák az „ismerősségi hatást” – legyen benne tapasztalatuk, hogyan kell jól megoldani egy ilyen típusú problémát. Legtöbbször egy közúti balesethez szokták hasonlítani a téthelyzeteket, hiszen a résztvevő ott is nagyobb fokú érzelmet él meg és egy megoldandó problémával szembesül. Ha az egyén még sosem látott balesetett, valószínűleg le fog merevedni, és nem fogja előhívni a helyes választ (tárcsázni a mentőket), de ha már volt benne tapasztalata mit kell ilyenkor csinálnia, mert már egyszer átélte azt, azonnal reagálni fog a megfelelő módon. Anja Andersen, a dán kézilabdás csajok akkori szövetségi kapitánya módszeresen felkészítette a lányokat minden olyan eshetőségre, ami zavarhatja a teljesítményüket (reflektorok fényétől kezdve, a szurkolótábor különös viselkedéséig egészen az ellenség váratlan reakciójáig…)

 

Nem csak foci: Nem csak ebben a sportágban vannak furcsa tradíciók: a Muaj thai sportágban waikru ugyanúgy közvetíti a hagyományos értékeket, másrészt bezavarhatja a sportoló teljesítményét, ha nem készül fel rá.