3. A sikeres és sikertelen sportolók közti pszichológiai különbségek
- a sikeres sportolók mentális egészségprofilja: Morgan (1980) szerint azok a sportolók, akik pozitív mentális egészségi profillal rendelkeznek, sokkal jobban teljesítenek. A hangulati állapotok profilja (POMS) alapján ezt a profilt jéghegy-profilnak nevezik.
- A POMS méri a depressziót, a feszültséget, a haragot, a kimerültséget, az élénkséget és a zavartságot. Az elit sportolók valószínűleg alacsony pontszámot kapnak a negatív hangulati állapotokat tekintve, és magasakat a pozitív állapotokra.
- a jéghegy- profil kifejezetten a sikeres sportolókra jellemző. És azok a sportolók, akiknek a hangulati állapota hasonlít ehhez a profilhoz a verseny előtt, valószínűleg a versenyen jobban fognak teljesíteni.
- a jelen vizsgálatok nem tudják alátámasztani ezeket az eredményeket. Nem találtak szignifikáns kapcsolatot a mentális állapotok profilja és a teljesítmény között.
- a pozitív várakozások és kilátások, a teljes koncentráció, a nagyfokú magabiztosság, a feladatreleváns fókusz, a fokozott arousal és intenzitás és ez egyre növekvő erőfeszítés és elköteleződés hozzájárulnak a csúcsteljesítmény kiteljesedéséhez. Ezzel szemben, a kedvetlenség és apátia, a túl alacsony vagy túl magas arousal, a koncentrációhiány, az irreleváns vagy negatív gondolatok, a veszteség miatti aggodalom és a negatív fizikális érzések (pl. fáradtság, nem megfelelő bemelegítés) a lehető legrosszabb teljesítményt idézhetik elő.
közös pszichológiai jellemzők:
· magabiztosság magas szintje: a sikeres sportolók jobban megbíznak magukban és a képességeikben, mint a kevésbé sikeresek.
· koncentráció. A sikeres sportolókat kevésbé tudják megzavarni külső ingerek, és képesek a folyamatos figyelmi kontrollra, anélkül, hogy a gondolataik vagy érzéseik felborulnának és összezavarodnának.
· Általában a sikeres sportolókat teljesen leköti a saját sportáguk, és ez pozitív formájú elkötelezettséget és lekötöttséget jelent. Ez abban nyilvánul mag, hogy a gondolataik, a képzeleti képeik, a nappali álmodozásuk és az álmaik a sportra irányulnak és azzal kapcsolatosak.
· szorongáskezelés. A sikeres sportolók kevesebb szorongást mutattak a verseny előtt és közben is, és hatékonyabban képesek kontrollálni ezt a szorongást, valamint pozitívan értelmezik ezt a szorongást, és úgy érzik, hogy ez is segíthet fokozni a teljesítményüket.
· a sikeres sportolók képesek tanulni a hibáikból, és túllépni rajtuk. Ez persze lehet a magabiztosság, a szorongáskontroll vagy a fokozott koncentráció következménye is.
4. Az optimális működés egyéni meghatározottsága
- teljesítményhez kapcsolódó érzelmek modellje (IZOF- The Individualized Zone of Optimal Functioning, Hanin, 2000): a sportolók sikeres teljesítményéhez kapcsolható érzelmi mintázatokat. Ez a megközelítés az egyénekre összpontosít, tehát ideografikus. A sikeres és kevésbé sikeres sportolók összehasonlítása helyett, az egyéni adottságokra és állapotokra helyezi a hangsúlyt. Így egy adott sportoló legjobb és legrosszabb teljesítményéhez kapcsolódó emocionális állapotot hasonlítja össze, azzal a céllal, hogy megtalálja az egyén szempontjából legoptimálisabb zónát (IZOF-ját: az optimális működés egyéni övezete). Az optimális teljesítményállapot negatív és pozitív érzéseket is magába foglal.
- Az emocionális állapotok négy csoportját azonosította: pozitív teljesítményfokozás, pozitív teljesítménygyengülés, negatív teljesítményfokozás és negatív teljesítménygyengülés.
- Az IZOF meghatározásához a sportolók kitöltenek egy a sikeres és sikertelen teljesítményhez kapcsolódó, érzelmeikre vonatkozó kérdőívet. Különböző sportolók különböző érzelmekről fognak beszámolni. Ennek eredményeképpen megkapjuk az optimális és a diszfunkcionális érzések skáláját, és kialakítható az IZOF- profil. A teljesítménynövelő érzések az optimális zónába tartoznak, a teljesítménykárosító érzések, pedig a diszfunkcionálisba. Azok a sportolók, akiknek az emocionális állapotaik az IZOF-uk határán belül esik sokkal sikeresebbek, mint akiknek kívül esik ezen a határon.
- Ez a profil különbözik egy verseny, egy intenzív edzés és technikai edzés alatt is. Tehát a sportolóknak meg kell tanítani, hogy hogyan tudják az emocionális állapotukat az optimális zónán belül tartani, így a csúcsteljesítmény megjelenési valószínűsége megnő, illetve a sportolók következetes teljesítményre lesznek képesek.
5. Pszichológiai készségek és a csúcsteljesítmény
- a mentális felkészülés növeli a flow-állapot elérésének a valószínűségét. Ez a mentális felkészülés a következőket tartalmazza:
· A magabiztosság és pozitív attitűd fenntartása
· A verseny előtt kidolgozott tervek követése és végrehajtása
· A versenyt megelőzően optimális fizikai felkészülés
· Az optimális aktivációs szint elérése
· A teljesítmény szempontjából megfelelő motivációs szint elérése
· Összehangolódás a mozdulatokkal és a teljesítménnyel- jó közérzet
· A feladatra való koncentrálás
· Optimális környezeti és helyzeti feltételek
· Pozitív csapat-interakciók
· Előzetes tapasztalatok a flow-állapottal kapcsolatban
- A flow élményhez kapcsolódnak még a pozitívan észlelt képességek, a célorientáció és az alacsony szorongás. Jackson (1998) szerint a flow élmény szempontjából a legkritikusabb faktor, hogy a sportoló hogyan és milyennek észleli a saját képességeit. Szerinte, „ha a sportoló hisz önmagában és a képességeiben, akkor valószínűbb, hogy egyensúly a kihívások, és a képességek között kialakul az egyensúly, még akkor is, ha ezek a kihívások meglehetősen magas szintről származnak”. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a sportolók megtanulhatnak olyan előzetes készségeket, melyek növelhetik a flowélmény megjelenési valószínűségét. Azok a sportolók, akik megtanulnak magabiztosnak lenni, kizárólag az adott helyzetre koncentrálni, kontrollálni a szorongásukat és megfelelő, de egyúttal kihívást jelentő célokkal rendelkeznek, gyakrabban élik át a flowélményt és gyakrabban, érik el a csúcsteljesítmény állapotát.
- McCaffrey és Orlick (1989) összegezték az előzetes tanulmányok eredményeit, és végül a következő fontos és meghatározó faktorokat találták:
· Teljes elköteleződés
· Az edzés inkább minőségi, mint mennyiségi
· Világosan meghatározott célok
· Imagináció alkalmazása szinte napi rendszerességgel
· A megküzdés fontosságának felismerése, felkészülés a nyomást jelentő helyzetekkel való megküzdésre
· Edzés- és versenytervek
· A versenyfókusszal kapcsolatos tervek
· A figyelemelvonásra irányuló kontrollstratégiák
· A verseny utáni kiértékelés
· Megértése és elfogadása annak, hogy melyek azok a tényezők, amelyek a jó és rossz játékot eredményezik
- a csapatfaktorok is jelentős szerepet játszanak a sportoló sikerében.
- az edzők szerepe is fontos.
- Csíkszentmihályi szerint a csúcsteljesítményhez a képességeknek és a követelményeknek meg kell egyezniük.
- Eklund szerint, ahogy a sportoló egyre megfelelőbben és tudatosabban alkalmazza ezeket a pszichológiai készségeket, egyre közelebb kerülnek a verseny által támasztott követelményekhez és kihívásokhoz. Ezáltal nő a teljesítmény is.
A sportolók véleménye a csúcsteljesítményről
- elköteleződést tekintve, az interjúk során leggyakrabban az olyan kifejezéseket említették, mint a vágy, a determináció, attitűd, szív és önmotiváció, melyek meghatározzák a csúcsteljesítmény megjelelését vagy meg nem jelenését, a profi szinten.
- a nagyfokú elköteleződés nem egyedüli meghatározója a csúcsteljesítménynek. Szüksége még az érettség és az önkontroll. Ez azt jelenti, hogy a sportoló legyen képes jól teljesíteni kemény és könnyebb helyzetekben, ugyanúgy, mint a teljesen normális játékokban és szituációkban.