Izom-elme relaxációs készségek és stratégiák

A legtöbb sportoló esetén általában az ilyen típusú technikák működnek jobban. Ez valószínűleg a fokozott fizikai aktivitást igénylő életmódjuk következménye. A technikák tanulása során fontos, hogy a sportolók kényelmes helyzetben, csendes, meleg környezetben legyenek. Azonban, a technikák elsajátítása után bármilyen helyzetben és környezetben képesnek kell lenniük a relaxációra. De ne felejtsük el, hogy a tanulásnak teljesen ideális körülmények között kell végbemennie.
1. Légzőgyakorlatok

A helyes légzés is relaxáció, és fokozza a teljesítményt azáltal, hogy növeli a vér oxigénmennyiségét. Még több energia kerül az izmokhoz, és a felesleges termékek eltávolítása is fokozódik. Sajnos, sokan soha nem tanulták a mély, rekeszizom légzést. Azoknak a sportolóknak a légzése, akik a nagy nyomást jelentő helyzetekben fokozottan feszültek, általában kétféle módon működik: vagy visszatartja a lélegzetét, vagy túl gyorsan veszi a levegőt a mellkasból. A légzésnek ezen két formája tovább növeli a feszültséget és a teljesítmény romlását.

Szerencsére, a légzés az egyik legkönnyebben kontrollálható fiziológiai rendszerünk, és ez a kontroll gyakorlással kialakítható. A mély, lassú és teljes légzés általában automatikusan relaxációs választ vált ki. Ez a relaxációs, teljes légzés az alapja a legtöbb légzőgyakorlatnak. A következőkben néhány ilyen légzőgyakorlatot olvashatunk. A feladat típusától és a gyakorlás mennyiségétől függően ezeket a technikákat a mély és pillanatnyi relaxáció esetében is alkalmazhatjuk. Sok edző vagy sportpszichológus még a koreográfiába is beépít specifikus légzőperiódusokat, különösen egy torna vagy, műkorcsolya gyakorlat esetén.
A teljes, összetett légzés. A helyes légzés központja a rekeszizom, az a vékony izom, ami elválasztja egymástól a tüdői és hasüregi régiót. A belégzés során, a rekeszizom lassan lesüllyed, kinyomja a hasat, és így egyfajta vákuum képződik a tüdőkben. A tüdők teljesen feltöltődnek levegővel. A mélylégzés gyakorlása során a sportolónak el kell képzelnie, hogy a tüdeje három részre oszlik. Először a legalsó részt kell levegővel megtölteni, úgy, hogy a rekeszizmok lesüllyed, ami a has kinyomásával érhető el. Most a középső rész következik, a mellüreg kitágítás és a bordák megemelése által. És végül, a legfelső terület megtöltése a mellkas és a vállak lassú megemelésével. Mindhárom fokozat folyamatosan és egyenletesen fejlődik. Ezután a sportoló néhány pillanatig vissza kell tartani a lélegzetét, majd kiengedni a levegőt a has behúzása (a rekeszizom megemelkedik) és a vállak leeresztése által, és így a tüdő is kiürül. És, végül kényszeríteni kell a sportolót arra, hogy tartsa tovább behúzva a hasát, hogy az utolsó "csepp" levegő is távozzon a tüdejéből. A kilégzés végére minden izomtevékenység megszűnik, és így a has és a mellkas is teljesen relaxált állapotba kerül.

Hangsúlyozni kell, hogy a kilégzés során érezniük kell, ahogy a levegő kiáramlik a szektorokból, először a legfelső, majd a középső és végül a legalsó válik teljesen üressé. Ez a gyakorlatot az utasításokkal nagyon sokszor meg kell ismételni. Amint a sportolók kényelmesnek érzik ezt a folyamatot, akkor azt kell hangsúlyozni, hogy a lehető legtöbb levegőt szívják be az orrukon keresztül, egy teljesen mély belégzés által. A kilégzésnek is lassúnak és teljesnek kell lennie, és a sportolónak arra az érzésre kell koncentrálni, ahogy a kilégzéssel az összes feszültség elhagyja a testét.

A módszer megtanulása után, a sportolónak minden nap legalább 30-40-szer meg kell ismételnie. Megkönnyíti a gyakorlást, ha ezeket a mély lélegzetvételeket összekapcsolják valamilyen mindennapos eseménnyel. Például, a telefon csörgésekor, a válasz előtt el kell végezni ezt a gyakorlatot. Néhány stresszterapeuta azt javasolja, hogy ilyenkor apró, színes lapokat kell figyelmeztetőnek használni, ki tenni néhány helyre a lakásban, vagy ahol gyakran van az illető, és ahányszor meglátja, el kell végezni a gyakorlatot. Van egy másik nagyon jó alkalom, például az órák vagy edzések előtti szünet, stb.
Sóhajtás kilégzéskor. A sóhajtás segít a feszültség csökkentésében. A sportolókat a következőképpen kell utasítani: "Végy egy lassú, mély lélegzetet, és tartsd benn a levegőt 10 másodpercig. Érezd, ahogy épül a feszültség a torkodban és a mellkasodban. Most a szádon keresztül, egy sóhajtással engedd ki a levegőt, érezd, ahogy a felépült feszültség lerombolódik és eltűnik. Ne csinálj semmit belégzés közben, hagyd, hogy történjen minden magától. Újra tartsd vissza a lélegzeted, és egy újabb sóhajtással préselj ki minden levegőt a tüdődből."

A légzés legnyugodtabb része a kilégzés és belégzés közti időszak. Hangsúlyozzuk, hogy a sportoló, közvetlenül a kilégzés, a sóhajtás utáni pillanatban érezze és élvezze a nyugalmat. Ha a sportolók átélik ezt az érzést, akkor meg tudnak tanulni relaxálni. Most újra el kell végezni a gyakorlatot, de a lélegzet visszatartása nélkül. A mély és teljes kilégzés során a sportolóknak érezniük kell, ahogy a feszültség elhagyja a testüket. Ennek a nyugodt állapotnak tudatossá kell válnia. Bármikor, amikor a sportolók úgy érzik, hogy túl feszültté váltak, akkor ezt a békét és nyugalmat kell újrateremteniük, a gyakorlat segítségével.
A ritmikus légzés. A feladat lényege a légzés folyamatának ütemezése. A belégzés négyig, benntartás négy ütemig, kilégzés 4 ütemig és szünet 4 ütemig. Természetesen az ütemek száma variálható.
1:2 arány. A sportoló vegyen egy mély lélegzetet, és fújja ki teljesen. Most vegyen újra mély levegőt, de most a belégzés tartson 4 ütemig, és a kilégzés 8 ütemig. Ha a sportoló levegője még a 8 előtt elfogy, akkor javasolhatjuk, hogy legközelebb még mélyebbet lélegezzen, és lassabban fújja ki. Hangsúlyozzuk a teljes belégzés és kilégzés tudatosságát. Egyre több gyakorlással és mélyülő relaxációval, ez az arány 5: 10-re növelhető. Ez a gyakorlat egy nagyon erőteljes és hatékony relaxációs feladat, de csak ha helyesen végzik.
Számolás 1-5-ig. A következőképpen utasítsuk a sportolót. "Mondd magadnak és képzeld el az 5-ös számot, miközben egy mély levegőt veszel. Most teljesen és lassan lélegezz ki. A következő belégzésnél a 4-est mond, és képzeld el. A kilégzés megkezdésekor a következőt mond magadnak: Sokkal relaxáltabb vagyok most, mint az 5-nél voltam. Ne kapkodd el ezt a gondolatot. A következő belégzésnél a 3-as következik, és kilégzéskor azt mondod, hogy most sokkal relaxáltabb vagyok, mint a 4-nél voltam. Próbáld átadni magad a mélyülő relaxált állapotnak. Addig számolj, amíg nem éred el az 1-t, és akkor mond azt magadnak, hogy most teljes nyugalmat érzek."

A teljes gyakorlat 1-2 percet vesz igénybe. Ha helyesen végzik, akkor sokkal hatékonyabb, mint egy egyszerű légzési gyakorlat. Ez a gyakorlat edzésen és versenyen is alkalmazható, függően attól, hogy mennyi idő áll a sportoló rendelkezésére és milyen mértékű relaxált állapot szükséges.
A koncentrált légzés. A sportolók a figyelmi fókuszukat a légzés ritmusára összpontosítsák. Meg kell mondani nekik, hogy ha a gondolataik elkalandoznának a belégzés és a kilégzés között, akkor irányítsák vissza a figyelmüket a következő belégzésre, és száműzzék ezeket a zavaró gondolatokat. Utasítani kell őket arra, hogy arra gondoljanak, hogy minden kilégzéssel egyre relaxáltabbakká válnak. Ez egy nagyon hatékony gyakorlat akkor, ha a sportolóknak gondjaik vannak a zavaró gondolatokkal.

Az energetizáló jelzések, képzetek és a légzés összekapcsolása
Raiport (1988), egy eredetileg orosz sportpszichológus, egy korábbi könyvébe leírta azokat a gyakorlatokat, melyek segítségével Kelet- Európában tanították a sportolókat az önaktivációra. Ezek a gyakorlatok a verbális jelzések, a képzetek és egyfajta légzési minta összekapcsolására épülnek. A légzési minta: kilégzés a fázis első részében, és belégzés a dőlt betűvel jelzett részeknél. Vegyük például a következő kijelentést: "Nagyon jól kipihentem magam." A kijelentés legjelentősebb része, a dől betűvel szedett szavak a belégzéssel kapcsolódik össze, ami fiziológiailag az izmok megfeszülésével jár együtt, így az energia is fokozódik. Ha az idő engedi, a kijelentés megismétlése között két lélegzetvételnyi szünetet kell tartani. A következő gyakorlat Raiport 1988-as könyvéből származik:
"Úgy érzem, hogy mélyebben lélegzem, belélegzem az energiát." (Kétszer megismételve). A kijelentések közti szünetben képzeld el, hogy belélegzel egy kicsiny, fehér energiából álló felhőt, ami szétterjed az egész testedben. (Előfordulhat, hogy néhány sportoló valamilyen energikus színt képzel el, mint például a piros vagy a sárga)
"A testem egyre világosabbá válik." (Négyszer megismételve). Képzeld el, hogy az energia fehér felhője, amit belélegeztél, egy nagyon világos gáz, például hélium. Érezd, ahogy a tested egyre világosabbá és energikusabbá válik.
"Az erő beáramlik a testembe." (Háromszor megismételve) Képzeld el, ahogy egy vibráló energiahullám minden egyes lélegzetvétellel beáramlik a testedbe. Feltölt téged frissességgel és életerővel. Érezd, ahogy egyesülsz ezzel a tiszta energiával, most mát minden apró testrészedből ez az energia vibrál. (Sok sportoló számára előnyös lehet, ha ennek az áramlatnak valamilyen energikus színt adunk)
"Most nagyon életerős és élénk vagyok." (Háromszor megismételve). Képzeld el, ahogy az erő, a kitartás és az élet tudatossága kiterjed az egész testedben.
"Az izmaim remegnek az energiától." (Négyszer megismételve). Érezd, ahogy az izmaid már türelmetlenül várják, hogy akcióba lépjenek. Energikus, mégis relaxált vagy. Néhányszor szoríts ökölbe a kezeidet és feszítsd meg az állkapcsodat.

A mentális tréning alapvetően azt jelenti, hogy a sportoló fejben gyakorolja a mozdulatait, a sportágához tartozó helyzeteket, útvonalakat, gyakorlatokat.


A mentális tréning sokféle módszer segítségével végezhető, mint a relaxáció, autogén tréning, NLP, hipnózis, attól függően, hogy a gyakorlatot vezető személy milyen módszerrel képződött ki.

Mentális gyakorlatnak nevezik azt is amikor a sportoló saját maga csukott szemmel gyakorolja a mozdulatait anélkül, hogy valamilyen módszerrel a megfelelő tudatállapotba jutna. Mégis azt ajánljuk, hogy a mentális gyakorláshoz kapcsoljatok egy módszert is mert ezek segítségével a mozgás vagy helyzet begyakorlása még mélyebbre vésődik és még könnyebben előhívható adott helyzetben.

Fontos, hogy az adott mozdulat, gyakorlat, mind az öt érzékelésmódban bevésődjön. Ezek a látás, hallás, ízlelés, szaglás, testi kinesztetikus érzékelés.

Nem elég ha valaki “csak” vizuálisan elképzel egy mozdulatot vagy helyzetet és azt gyakorolja fejben. Minden egyes mozdulat, gyakorlat öt érzéki modalitásban van elraktározva az agyunkban ezért akkor igazán mély és fizikai szinten is hatékony a mentális gyakorlás ha teljesen átéljük gyakorlás közben.

Például egy magasugró gyakorlatot akkor tudunk hatékonyan fejben is csiszolni ha elképzeljük és fejben megnézzük kívülről az ugrást (vizuális), ezután belehelyezkedünk a gyakorlatba és fejben elvégezzük az ugrást miközben azt figyeljük testünk egyes részeiben milyen testérzékletet érzünk (kinesztetikus), ezután megfigyeljük milyen hangokat hallunk általában az ugrás közben (akusztikus), majd újra elvégezzük mentálisan az ugrást és megfigyeljük érzünk e közben illatokat (olfaktórikus) vagy ízeket.

Több kísérlet is bizonyítja, hogy mentális gyakorlás közben a mozgáshoz kapcsolodó idegpályák is aktívációt mutatnak majdnem olyan erősséggel mint amikor a sportoló tényleges mozgást végez. Ez azt jelenti, hogy bár a sportoló csak fejben gyakorol mégis javul a mozgása mert az ehhez kapcsolódó idegpályák edzésben vannak.

Persze a csúcsteljesítményhez elengedhetetlen a rendszeres fizikai mozgás is de az élsportban látott hajszálnyi teljesítmény különbségek között a mentális tréning is dönthet.

A szimpla fejben gyakorlás hatékonysága pedig ahogy korábban említettem, fokozható valamilyen mentális módszer hozzáadásával.

Az autogén tréning 10 alkalommal sajátítható el.

Relaxáció, NLP 5-10 alkalom alatt begyakorolható.

A hipnózis pedig mindig egy külső hipnoterapeuta által vezetett módszer.

A mentális tréning akkor a leghatékonyabb ha azt egy módszerspecifikusan képzett sportpszichológus vezeti.

A sportcsapattal végzett csoportépítés keretei

A csoport tere

A csoportok tere az időkorlátok miatt behatárolt és legvalószínűbben a sporttelepen tartható meg. A csoport tagjai általában tanulnak, vagy kétszer edzenek a nap folyamán ezért az egyetlen idő, amikor időt tudnak szakítani egymásra az az edzés előtti óra. Valószínűleg a legtöbb sportcsapatnál hasonló a helyzet és jó, ha a csapat heti egyszer egy órát egymásra tud szánni. Fontos, hogy a résztvevőknek olyan terem álljon a rendelkezésére ahol kényelmesen körben ülve elférhetnek. Sok mozgásos vagy relaxációs gyakorlat is van, ami kifejezetten ajánlott a sportolói csoportoknak ezért a legelőnyösebb, ha még több hely van a körön kívül, ahol mozoghatnak.

A rájátszás időszakában, ha a csapat is igényli, vagy ha úgy látjuk, hogy nem eléggé koncentráltak a következő napi meccsre, érdemes egy rövidebb csoportot tartani az öltözőben közvetlenül a bemelegítés előtt. Ez a tér is általában kisebb, mint az ideális csoporttér, de ha a csapatban erős a kohézió és jól motiváltak, akkor itt is működik a csoport.

Fontos, hogy a csapat a közös munka során legalább egyszer töltsön el egy hosszú csoportnapot, amikor egész nap csapatépítő gyakorlatokat végeznek! Ennek a tere mindenképpen csak ideális lehet, és ha a sporttelepen nincsen, akkor külsős helyen kell egy nagyméretű termet szerezni.
A csoport formája

Zárt, ami azt jelenti, hogy ahhoz, hogy egy csapat számára használható és csoport kohézió erősítő legyen, fontos, hogy mindig mindenki ott legyen, de csak a csapat részéről. Nyílttá válik akkor, ha közösen megegyezünk, hogy kiemelt alkalmakkor, vagy ha a helyzet megkívánja, külső emberek is bekerüljenek, mint például edző, másodedző, szakosztályvezető.
A csoport ideje, gyakorisága

A csoport ideje 1 és 1,5 óra között ajánlott hetente. Bár ez alatt az idő alatt a sportpszichológus számára kevesebb idő jut 12-14 emberre, de ennyi idő az, amit a sportolók a sűrű munkabeosztásuk mellett megengedhetnek. Természetesen, amikor a Magyar Kupadöntők és a Magyar Bajnoki rájátszás időszaka jön, akkor sűrűbbé válik a csoportok száma és minden tétmeccs előtt ajánlott előző nap vagy a tétmeccs előtt pár órával.
A csoport létszám

A csoporton a csapat tagjai vesznek részt az összes tartalékkal sérült játékossal együtt, ami 12-14 fő között mozoghat. Mindenkinek kötelező a részvétel az első perctől az utolsóig. A létszám és az időtartam aránya kevés, ha más csoportok arányaihoz viszonyítjuk (csoportanalitikus, T csoport, pszichodráma) de mivel a módszer sokkal irányítottabb és konkrétabb ezért hatékony ennyi időben és emberrel is.
A kör

A kör alakú elrendezés fontos elem. Lehetővé teszi minden egyes tag számára, hogy jól lássa az összes többi tagot és vezetőt. Ez nyújtja a lehető legnyíltabb szemtől szembe szituációt, amelyben mindenki egyenlő. Jelentősége van még annak is mekkora a kör milyen távolságra vannak a székek, szorosan összehúzva vagy távolabb egymástól.
Ülésrend

A csapat tagjai, hasonlóan más csoportokban kialakult normákhoz, preferálnak egy bizonyos ülésrendet, amit bizonyos helyzetekben jó megváltoztatni máskor viszont fontos annak betartása, mert pont az adja a csapat biztonságérzetét.

Ez különösen vonatkozik a téthelyzetekre, amikor a csapat egyik alapigénye a megszokottság, a rituálék, szokások betartása. Ez vonatkozik mind a tétmeccsek előtti edzés elemeire, mind a meccs előtt otthon elvégzett feladatokra (alvás ideje, ételek fajtája, koncentráció) mind a csoporton elfoglalt helyükre. Míg a felkészülési periódus alatt rugalmasabbak, újítóbbak felszabadultak a versenyidőszakban mindennek jelentése, fontossága van és ez az ülésrendre is vonatkozik, amit ezért ilyenkor már nem szerencsés felborítani. Azzal, hogy ezt betartjuk, jelezzük feléjük a figyelmet a megtartást a követő vezetési stílus felvételét.(lásd csoportvezetői stílusok…. old.)

Az ülésrend sok más fontos dolgot jelez:

- a vezető helye a körben (pl: ha ugyanaz a szék az a hagyomány, biztonság érzését erősíti)

- kiül a vezető mellett (pl.: a vezető melletti szék többnyire a tőle való függőségi viszonyt fejezi ki, a fiatal játékosok vagy a fontos játékosok szokták ezeket a helyeket választani)

- a vezetővel szembeni szék (pl.: ellenállást, ellenséges érzéseket fejezhet ki, vagy társvezetésre való igényt)

- körtől távolabb húzott szék

- ajtóhoz közel húzott szék

- szék ide-oda húzogatása, helyezkedés

Ha a csapat olyan szerencsés helyzetben van, hogy egy nagy teremben körben ülve dolgozhat akkor már az ülésrendből és annak változásából nagyon sok információ szerezhető.
A csoport keretei

A csoport biztonságos és hatékony működéséhez elengedhetetlenül fontos a csoport működéséhez kereteket szabályokat adni. Ezek a keretek nagyrészt megegyeznek a T csoportok kereteivel, de vannak olyan részek, amik sportcsapatoknál módosulnak és a következő pontokból állnak:

- Csoporttitok (ami a csoporton elhangzik az nem vihető ki mással nem megosztható)

- Rendszeresség (hetente, rájátszásnál kétnaponta)

- pontosság fontossága az idő rövidsége miatt (alkalmanként 1 óra)

- Mindenki részvétele kötelező (ez sportcsapatoknál bevezethető, mert ott ugyanez vonatkozik az edzésre is)

- egyes szám első személy betartása

- egymás véleményének tiszteletben tartása

- egyszerre csak egy beszél

- Nincs minősítés, sem önmagát sem csapattársat, amíg a gyakorlat arra fel nem szólít

- Passz (ha nem akar, részt venni valaki egy gyakorlatban azt bármikor megteheti)

- nincs mobil

 

Yukelson nevű sportpszichológus a csoportmotiváció kérdésével kapcsolatban, 9 hatékony módot mutatott be az edző-sportoló közti kommunikáció és a csapatharmónia erősítésére, ezt fogjuk most bemutatni nektek:
1. Nyissuk meg a kommunikációs csatornákat azáltal, hogy a sportolóknak lehetőséget biztosítunk a ráfordításra. A kommunikáció csoportfolyamat, a kölcsönös bizalom és tisztelet szükséges, hogy ezek a csatornák nyitva is maradjanak.
2. Fejlesszük ki a büszkeség és kollektívidentitás érzését a csoporton belül, azáltal, hogy reális csapat- és egyéni célokat tűzünk ki. A büszkeség és elégedettség érzése akkor fejlődik, ha az egyének és a csapat teljesíti a kihívást jelentő, mégis reális célokat.
3. Törekedjünk a közös elvárások kialakítására, azzal kapcsolatban, hogy a viselkedés mely formái megfelelőek. “Egy szervezeti filozófiának nemcsak a vágyott célokat kell pontosan meghatároznia, melyekért a csoport küzd, hanem a stratégiát, a működési eljárásokat és persze az eszközöket is, melyekkel ezek a célok elérhetők”
4. Értékeljük a kivételes egyéni hozzájárulásokat, azáltal, hogy minden szerep fontosságát hangsúlyozzuk, amik szükségesek a csapatteljesítményhez.
5. Ismerjük el az érdemeket a kivételes egyéni teljesítmények jutalmazásával. Ha reális célokat tűztünk ki, és minden egyén tisztában van a saját szerepével, fel kell ismerni a kiváló szerepmegvalósításokat és így a büszkeségérzés és hozzájárulás fokozható a csoportban és tagjaiban.
6. Törekedjünk a megegyezésre és közreműködésre, azáltal, hogy a célkitűzésbe bevonjuk az egész csapatot.
7. Teremtsünk időnként lehetőséget a csapattalálkozókra, hogy feloldjuk a konfliktusokat. Sok heves helyzet megoldható a csapaton belüli nyílt kommunikáció bátorításával.
8. Tartsuk fenn a kapcsolatot a csapat formális és informális vezetőivel. A magas státusszal és presztízzsel rendelkező csapattagok nemcsak a csapat attitűdjeinek és érzéseinek barométerei, hanem hatékony tényezői a szükséges változások véghezvitelének.
9. Koncentráljunk a sikerekre, mielőtt bármilyen hibát megvitatnánk. A pozitív csapatlégkör fejlődik, ha a csapat és az egyének pozitív hatását hangsúlyozzuk, mielőtt belekezdünk a hibák és mulasztások ecsetelésébe.

 

 

Küldünk nektek szeretettel néhány tréningjátékot.

FONTOS! 

• Sosem a játék a fontos, hanem az, amit a résztvevők a játék alatt éltek át. Beszéltessük róla őket, lehetőleg szólaljon meg mindenki! Kérdezzünk rá a játék folyamataira (Hogyan kezdődött a játék? Mi történt közben? Elégedettek vagyok a végeredménnyel? Mit csinálnátok másképpen? Kik voltak a kulcsfigurák? Miért? ....)
• Elkerülendők azok a kérdések, amikkel utalnánk valamire. Lehet, hogy nekünk volt valami célunk a játékkal, de ezt egy csapat könnyen felülírhatja. magyarán dolgozzunk azzal, amit a csapat hoz. Lehet, hogy egy olyan játék, ami egy csapatnak nagyon sokat adott, a másiknak semmit sem fog nyújtani. 
• Kerüljük a minősítő kijelentéseket!
• Csoporttitok!!!! Enélkül egy csoportban nem lesz bizalom és bizalom nélkül nem lesz őszinteség. Természetesen legtöbb esetben az edzőknek is kell nyújtanunk infót, de előtte beszéljük meg a csapattal, hogy mi mehet ki, és mi maradjon bent...
• Önkéntesség. Mindig vannak olyanok, akik utálják a csapatjátékokat. Ha  kényszerítjük őket a játékra, csak még jobban megutálhatnak minket...
• Te csak összefoglalhatod az elhangzottakat, de nem vonhatod le a végkövetkeztetést... Azt a csapatnak kell megtenni.
• Jaj, és olyan tartsa a tréninget, akinek nincs a csapathoz köze (ellenkező esetben nem feltétlenül lesz meg a kellő őszinteség...)

És Íme a játékok:

Kedvenc labdás játékunk.
A résztvevők körben állnak. A tréner elindít egy labdát és kimondja annak a nevét, akinek dobja. Aki kapja a labdát továbbdobja a labdát egy másik játékosnak, úgy hogy közben kimondja a másik nevét. Ugyanannak a játékosnak  csak egyszer dobhatják a labdát.
Mikor a kör bezárult (mindenkinél volt már egyszer a labda), akkor a tréner újraindítja ugyanazt a kört, ugyanúgy ahogy az előbb az lement (mindenki ugyanannak dobja a labdát, akinek előzőleg). Itt az a cél, hogy gyorsabban haladjon a labda, mint előzőleg.
A harmadik kör is ennek szellemében zajlik, csak a tréner behajít még egy labdát (ennek is ugyanazt azt utat kell megjárnia), majd még egyet és így tovább. A cél, hogy minél több labda mozogjon a térben, rontás nélkül...
Levezetés:
Mi okozta a nehézséget?
Mire kellett figyelni a játék közben?
Mikor lett jobb a csapat teljesítménye?
Hogyan lehetett volna optimalizálni a csoport teljesítményét?
Hogyan hat ki ez az egész a csapat játékára?

Kedvenc kommunikációs játékunk:

A csapatból kérünk egy önként jelentkezőt, a többieket meg kiküldjük a szobából. Az önkéntesnek mutatunk egy képet (lásd fenn: kb ilyet), egy percig. Az a feladata, hogy minél részletesebben leírja azt annak, aki bejön. (Erre szintén egy perce lesz).
Ezután beküldünk egy csapattagot, elmondjuk neki, hogy önkéntesünk egy percig mondani fog neki valamit, amit jól meg kell jegyeznie, mert a következő játékosnak el kell mondania. KÉRDEZNI NEM KÉRDEZHET!
És így sorban, minden egyes játékossal megcsináltatjuk ( aki már részt vett, az a játék végéig hallgat) és a végén szembesítjük az utolsót az eredeti képpel...
Levezetés:
Mi okozta a nehézséget?
Hol akadt el a kommunikáció
Mire kellett figyelni a játék közben?
Mikor lett jobb a csapat teljesítménye?
Hogyan lehetett volna optimalizálni a csoport teljesítményét?
Hogyan hat ki ez az egész a csapat játékára?

 

 

További kétségek és félelmek szoktak megjelenni a csapatépítéssel kapcsolatban:

"Minek csapatot építeni? A játékosok feladata, hogy teljesítsenek, nem az, hogy jópofizzanak egymással..."

Jaja, egy sportcsapat célja tényleg nem az, hogy örök békében éljenek egymás mellett, hanem, hogy hozzák az eredményt. DE sajnos anélkül, hogy a játékosok ki ne építenének maguk közt egy jól működő szociális hálózatot (lásd: szociometria cikk), nem fogják tudni kihozni a csapatból a legtöbbet. Két (sport)pszichológiai klissével vázolnám fel ezt:  
A csapat több mint a részek összege - azaz, ha a nép együttműködik nagyobb együttes teljesítményre lesz képes, mint az egyéni teljesítmények átlaga. Természetesen ez akkor működik, ha van a csapatnál kommunikáció meg az első részben felsorolt izék...
Ha nincs, akkor jöhet a társas henyélés - azaz a csapat itt kevesebb lesz, mint a csapattagok összege. Kötélhúzással vizsgálták a jelenséget: ha egyedül húzod a kötelet, akkor kiadod magadból a maximumot. ha kapsz egy társat magad mellé, hát, akkor már kevésbé leszel 100%-os, de azért még odateszed magad. Ahogy nő a csapattársak száma, úgy csökken az egyén feladatba vetett lendülete is... Ha a játékos nem érzi magának a csapatot, akkor bizony nem azt a tudást fogja hozni, amit egyébként.

"Ez az együttműködéses dolog szép és jó, de nekünk nincsenek éveink, hogy kialakuljon egy ilyen csapat. Van olyan, hogy éves fluktuáció, meg leépítés, meg anyámkínja..."

"A formálódás, alakulás (Forming) korszak feladatorientált tulajdonképpen, de elsődlegesen itt a célok, irányok ismertetése, elvárások, információátadás, időbeosztás, erőforrás elosztás történik. A tagok bizonytalanok egymás felé, ismerkednek egymás hátterével, érdeklődésével, kompetenciáival.

A viharos (Storming) szakaszban a munka beindulásával a csapat magára koncentrál. Az emberek próbálgatják egymást, szerepeiket, pozíciókért és befolyásért küzdenek. Kiütköznek a stílus és személyiségbeli különbségek, konfrontáció és konfliktusok keletkeznek. Konstruktív szintű kritikus gondolkodás és későbbi probléma megoldási módszerek születhetnek. Harc folyik az elfogadásért, elfogadottságért.

A normaképzés (Norming) szakasz az, ahol a csoportkohézió, kooperáció, elköteleződés kialakul. Ekkorra az elfogadott viselkedési jegyek letisztázódnak. Formális és ki nem mondott szabályok születnek, melyek a csoportműködést segítik (pl. vezetőválasztás). A csoport egyetért a követendő értékekben. Fontos, hogy ezeket explicit kimondják, hogy mindenki számára egyértelműek legyenek, de mégse jelentsék akadályát a fejlődésnek, maradjon meg bennük a rugalmasság. A következő szakaszba lépés jele lehet, hogy a formális struktúrák helyét a bizalom és erős informális kapcsolatok veszik át.

Most jön a teljesítés ideje (Performing). A csoport tud dolgozni, értik a feladatokat, elosztották az erőforrásokat, kiegészítik egymást a különbözőségükkel, pozitívan fel tudják használni a konfliktusokat, a normák és szabályok szerint dolgoznak együtt, azok szerint végzik tevékenységüket. A feladatra koncentráló, jól működő team korszak ez.

Egyes kiegészítések további szakaszokat határoznak meg. Így például a levezető, vagy az elválás szakasz (Adjourning), ahol az elért teljesítmény felett érzett örömön, bánaton osztoznak a csoporttagok. Jutalmazás, ünneplés, reflexió, tanultak összegzése, elbúcsúzás, elkülönülés, kohézió elvesztése, továbblépés történhet itt. Állandó csapatokban pedig gyakrabban rövidebb idejű elválásokra kerülhet sor." (ezt a részt koppintottam egy másik oldalról...)

A nagy kérdés csupán az, hogy ez pontosan mennyi időt vesz igénybe? Jó hír! nem kellenek ahhoz évek, hogy egyről a kettőre jusson a csapat. Ott vannak a táborok, ahol máris lehet egy-egy szintet ugrani a csoportfejlődés szakaszaiban. Egyetlen probléma az lehet, ha nem foglalkozik egy csapat a témával. Egy csoport magától is átmehet ezeken a szakaszokon, csak nem mindegy, hogy mennyi idő alatt. Ha célzottan egy időszakban csak ezzel foglalkoznak, könnyen elérhető a fejlődés. Míg ha egy csapat magasról leejti a témát, könnyen kialakulhatnak a csapaton belül klikkek, vagy más olyan formák, amik gátolhatják a csoportfolyamatok hatékonyságát...

FOLYT. KÖV.
(néhány csapatépítő játék...)

 

Ezeket imádom!!!
Kellemes szórakozást hozzájuk :D

• Mit tegyünk: A hiba után, ha lehetséges azonnal bátorítsuk őket. Ez az a pillanat, amikor a fiatalnak a leginkább szüksége van a támogatásra. Ha biztosak vagyunk abban, hogy a sportoló tudja, hogyan kell a hibáját kijavítani, akkor a bátorítás önmagában is hatékony. Azonban, ha szükséges adjunk javító jellegű utasításokat, de ezt is mindenképpen pozitív, bátorító formában. Az utasítások során nem szabad csak az elrontott múltbeli dolgokat hangsúlyozni, hanem azokra a jó dolgokra is fel kell hívni a sportoló figyelmét, amik akkor következnek be, ha végrehajtja az utasítást. Ezáltal a sportoló önmaga is motiválttá válik a hibái kijavítására, és nem a kudarcok vagy a helytelenítés elkerülésére törekszik.
• Mit ne tegyünk: Ne büntessünk, ha a dolgok rosszul mennek. A büntetés nem csak a kiabálását jelenti, hanem megnyilvánulhat például a hangsúlyban, a tettekben és számos más módon is. A sportolók sokkal jobban reagálnak a pozitív megközelítésre. Ha a büntetéstől való félelmet csökkentjük, akkor a hibázástól való félelem is csökken. Törekedjünk arra, hogy az erőfeszítés hiányát, és ne a sportoló személyiségét kritizáljuk.
• Mit ne tegyünk még: A javító jellegű utasításokat ne megalázó, ellenszenves vagy nyers formában fogalmazzuk meg. Ez azt jelenti, hogy kerüljük a büntető jellegű utasításokat. Ezek az utasítások sokkal valószínűbb, hogy frusztrációt, sértődést és haragot okoznak, és nem javítják a teljesítményt. Ne hagyjuk, hogy a jó szándékú utasításaink öndestruktívak legyenek.
• Mit tegyünk még: A csapat szervezettségét próbáljuk világosan megfogalmazott elvárások által fenntartani. Hangsúlyozzuk, hogy a meccs során a csapat minden tagja részese a játéknak, még a kispadon ülők is. Alkalmazzunk olyan megerősítéseket, amelyek a csapatmunkában való részvételt erősítik. Ez azt jelenti, hogy próbáljuk elkerülni azt a nem megfelelő viselkedést, hogy a pozitív megközelítéssel éppen a kívánt viselkedés ellentétét erősítjük meg.
• Mit ne tegyünk még: Ne akarjuk folytonos fenyegetéssel vagy korholással megelőzni a káoszt. Ne legyünk utasítgató tisztviselők. Ha egy sportoló visszautasítja az együttműködést, fosszuk meg őt valami számára értékestől. Ne alkalmazzunk fizikai büntetőmódszereket, mint például további körök lefutása. Ha az edzői irányelveket már ez elején érthetően és világosan megfogalmazzuk, és ezeknek megfelelően dolgozunk, akkor elkerülhetővé válik az, hogy állandóan a kontroll fenntartásával kelljen foglalkozni. A fiataloknak szükségük van világos irányelvekre és elvárásokra, de a szabályozásokat nem viselik el. Próbáljuk megtalálni az egészséges egyensúlyt.

Bele is vágok a közepébe. A csapatépítés során többek között az alábbi készségeket/képességeket célozza meg:

• Célkitűzés (mind egyéni, mind csoportszinten)
• Kommunikációs csatornák fejlesztése
• Problémamegoldás
• Együttműködés fejlesztése
  
• Érzelmi intelligencia és érzelmi kontroll fejlesztése
• Szorongások és félelmek feloldása...

Természetesen az, hogy mire kerül a hangsúly, függ a csapat/edző... igényeitől.
De miért is van szükség csapatépítésre (azon kívül, hogy a sportpszichológusoknak ad munkát)? Többek között azért, mert a csapatsportok többsége interaktív, tehát az összjátékon alapul, amihez elengedhetetlen maga az együttműködés, kommunikáció, kölcsönös megértés (de legalább egymás megismerése). 
Például vegyünk egy nagyon, de nagyon jó játékosokból álló csapatot ( ha hasonlóságot találsz egy valósan létező csapattal, az nem a véletlen műve). Minden játékost szép summáért szerzett be a csapat vezetősége, egyéb iránt ők a sportáguk díszpéldányai. A csapat vezetősége méltán reménykedhet egy olyan eredményben, amivel kiemelkednek a középszerből. Igen ám, de ezek a játékosok a legjobbak, és mint ilyenek, hmm magukból kihozhatják a legjobbat, de egymással nem kommunikálnak (végül is ők a legjobbak). Mi esz ennek az eredménye? A gyengébb és középszer csapatokat tuti legyőzik, hiszen a technikai tudásuk kiemelkedően magas. De a középszertől kicsit kiemelkedő csapatok tuti, h a földbe döngölik őket. Miért? Mert ha már arról van szó, hogy együttműködjenek, megjelennek az elakadások.
Ugyanis a játékosok nem ismerik egymást, a kommunikáció sem működik a csapaton belül. Csak szólósok vannak, így nehezebb helyzetekben is csak szólózni tudnak. Ezt az ellenség könnyen átlátja és megeszi őket reggelire.
Például vegyünk egy egyszerű labdajátékot. Mondjuk álcázzuk az egészet egy névtanulással. Kérjük meg a csapatot, h üljenek körbe, dobjuk valakinek a labdát, és az dobja egy másik embörnek, úgy h mondja annak a nevét (egy játékoshoz csak egyszer mehet a labda). Ismételjük meg kb 3-szor ezt a kört (a játékszabály ugyanaz, de nem kell feltétlenül ugyanannak dobnia a labdát, akinek az előző körben, de akár annak is dobhatja). Utána kérjük meg a játékosokat, hogy jegyezzék fel, h kiknek dobták a labdát. Majd nézzük meg, h a játékok során kiknek szoktak a legtöbbször passzolni. Ha van átfedés, az sem a véletlen műve... Ugyanis az átlagember annak dobja a labdát, akit ismer/akivel dumálni szokott. Ez legtöbbször nem tudatos, éppen kell dolgozni vele. A kommunikáció hatékonyságával nő azoknak a száma is, akiknek átadjuk a labdát.


FOLYT. KÖV.

• Tartsd a fókuszt - Bizonyos szavak segíthetnek abban, hogy visszatereld az elkalandozó figyelmedet. Ezeket a szavakat magadnak kell megtalálni. Ilyenek például: Megvédem a labdát Kivédem a labdát, Átlátom a pályát... További példákért nézd meg ezt a kis klippet :D

• Gyakorolj képzeletbeli képekkel! Mi az a kép, vagy szimbólum számodra, ami azt jelképezi, hogy te vagy a legjobb kapus, aki minden gólt labdát  kivéd? pl.: A kezeid mágnesből vannak a labda meg vasból, így minden labda a te kezedhez ragad... vagy ahogy közeleg a labda, úgy szűkül a kapu is... vagy te olyan vagy, akár egy tigris, aki bármire ráveti magát? Keresd meg a saját képedet és képzeld el ezt erősen, akárhányszor a pályára állsz.

• Beesett egy gól? Sose hagyd annyiban!!! Képzeletben javítsd ki az egészet. Mozdulj arra, amerre kellett volna, javítsd ki mentálisan a téves mozdulatot!!

•  Közeleg a verseny? Építkezz az eddigi tapasztalataidból! Képzeletben (de még jobb ha megvan videón) játszd le magadnak az eddigi védéseidet, érezd újra, mikor, melyik mozdulat volt a helyes. Így a meccsen könnyebben elő tudod hívni a jó mozdulatsort...

 

 

 

Időnként a sportolóknak ki kell állni a jogaikért és olyan dolgokért, amik fontosak számukra. Az asszertivitás kifejezés a személy gondolatainak, érzéseinek és hiedelmeinek az őszinte és egyenes kifejezésére utal, olyan szociális elfogadott módon, amely nem sérti meg, vagy hágja át mások jogait. Az asszertív válaszminták 4 fő komponenst tartalmaznak:

1. szívesség kérésének a képessége,
2. pozitív és negatív érzések kifejezésének a képessége,
3. a nemet mondás képessége és
4. a képesség arra, hogy belekezdjünk, folytassunk és befejezzünk bizonyos beszélgetéseket.

 

Az embereknek számos okból kifolyólag lehetnek nehézségeik az asszertivitással. Ilyenek lehetnek:

• a szociális következtetések (pl. nem mer szólni azért, mert fél attól, hogy mások mit gondolnak majd vagy, hogy megbánt másokat);
• a tudatosság hiánya (pl. soha senki nem tanította meg neki, hogyan legyen asszertív);
• a magabiztosság hiánya (pl. a szocializációs minták és kulturális különbségek befolyása) és
• a sebezhetőség (pl. önmaga megismerése negatív következményekkel járhat).

Például, néhány újonc nem mer megszólalni a csapattalálkozókon, mert tart attól, hogy ezáltal rossz színben tűnik fel az idősebbek előtt vagy, hogy úgy fogják gondolni, hogy megzavarta a megbeszélést. A csapattársak tisztelete valami olyasmi, amit ki kell érdemelni, és ez egy hosszú folyamat. A csapaton belüli kulturális és szocializációs faktorok szintén befolyásolhatják az asszertivitásra való késztetést. Például egy újonnan érkezett Puerto Rico-i vagy Latin Amerika-i sportolónak kellemetlen lehet Észak- Amerikai környezetben felszólalni.

Az asszertivitás tanult viselkedés, amelynek tökéletesítése sok gyakorlást igényel. A hatékony interperszonális készségeket, ilyen az asszertivitás egy szezon alatt nem lehet megtanulni, hanem inkább egy olyan széleskörűbb megközelítésre van szükség, amely magába foglal az asszertivitás mellett más mentális tréning készségeket, mint például a célkitűzés, a megküzdéssel kapcsolatos technikák, belső párbeszéd (self- talk) és önmegfigyelési stratégiák. Úgy gondolják, hogy a sportolóknak meg kell tanulniuk a gondolataikat, szükségleteiket, érzéseiket és preferenciáikat pozitív, közvetlen és tapintatos formában kifejezni. A következő Greenberg- féle DESC forma  jó példája annak, hogy hogyan fejezhetik ki magukat asszertívebben az emberek:

 

1. (Describe) Úgy írjuk le a helyzetet, ahogy mi látjuk, fessünk egyfajta verbális képet a másik személy viselkedéséről vagy arról a helyzetről, amire reagálunk: „Azt látom, hogy az történik…”; „Amikor kritizálják a játékomat, azt érzem, hogy…” 
2. (Express) Fejezd ki a másik viselkedésével vagy a már leírt szituációval kapcsolatos érzelmeidet. „Amikor ezt csinálod, úgy érzem, hogy…”; „Dühös és frusztrált vagyok, ha a hátam mögött beszélsz rólam.” 
3. (Specify) Pontosítsd, hogy igazából mit szeretnél, ha megváltozna: „Azt szeretném, ha építő jelleggel és nem megalázóan jeleznél nekem vissza”; „Értékelném, ha nem beszélnél rólam a hátam mögött”. 
4. (Consequences) Beszéljünk a várható következményekről: „Ha nem szállsz ki az én dolgomból, megkérem az edzőt, hogy segítsen tisztázni a helyzetet”.

http://hk.humankinetics.com/JSEP/journalAbout.cfm
További sportpszichológiai tippek a témában: http://www.sportpszichologusok.hu/sport.html

 

 

 

Itt van néhány olyan javaslat Orlick munkájából , melyek segíthetnek javítani  a kommunikációs folyamatokat a csapaton belül:

• Bizonyosodjunk, meg arról, hogy „mindenki ugyanabban a csónakban evez” (az elsődleges a csapat). Fel kell ismerni, hogy minél nyíltabbak vagyunk másokkal, annál jobb esélyeink vannak a boldogulásra és a céljaink elérésére.


• Vitassuk meg, hogy milyen módszerek segítségével javíthatjuk a csapaton belüli harmóniát, beleértve azt, hogy hogyan támogassuk és segítsük egymást a pályán és azon kívül is. Ezen felül, tegyünk meg bármit, ami szükséges ahhoz, hogy a csapattagok értékesnek és elfogadottnak érezzék magukat.


• Figyeljünk másokra, ők is fognak ránk figyelni! Képzeljük bele magunkat a másik helyzetébe, és próbáljuk megérteni az ő nézőpontját.


• Tanuljunk meg visszajelzést vagy kritikát építő módon adni és kapni. A szándékra figyeljünk oda, ne vegyünk mindent rögtön magunkra.


• Tanuljuk meg jobban tolerálni a másikat. Fogadjuk el a csapattagokat olyannak, amilyenek, a hibáikkal, hirtelen fordulataikkal, jellemző tulajdonságaikkal és az olyan vicces szokásaikkal együtt, amely egyedivé teszi őket.


• Ne beszéljünk róluk a hátuk mögött, és ne pletykáljunk. A klikkesedés és féltékenykedés gyorsan tönkreteszi a csapatmorált.


• A konfliktusainkat kezeljük privátan. Közvetlenül csak azzal a személlyel foglalkozzunk (pl. „Így viselkedsz”, „Ilyen érzéseket vált ki a viselkedésed a többiekből”, „Ez az, ahogy a viselkedéseddel befolyásolsz másokat, és ahogy ezt mások észlelik”).


• Ismerjük fel, hogy minden konfliktust nem lehet megoldani, de hatékonyabban lehet kezelni, ha mindkét fél hajlandó kommunikálni.

További tippek sportpszichológusoktól: http://www.sportpszichologusok.hu/sport.html
Ismertető

Miért jó, ha a fiatalkorúak sportolni kezdenek?

• mert hamar rátanulhatnak az egészséges életmódra 
• mert még több barátot szerezhetnek (nemcsap a sportkörön belül, hanem kívül is. Ugyanis a legtöbb sportoló gyermek népszerűbb a nem sportoló társainál)
• hamar megtanulja az olyanokat, mint önfegyelem, együttműködés, tiszteletadás...
• és a legfontosabb, mert jó játék, élvezetes tevékenység.

A legfőbb ok, amiért egy kölök sportolni kezd, az a szórakozás. Ezért az edzők, sportpszichológusok és mindenki más szerepe az, hogy játékká tegyék a foglalkozásokat. De ezt hogyan is lehet elérni?

2-6 év között nem érdemes a szabályrendszert megtanítani nekik, őket az még nem érdekli. Az is igen nehézkesen megy nekik, hogy csapatként gondoljanak magukra (csapatsportok esetében). Ez az a korszak, amikor leginkább önmaguk vannak a központban, érdemes ezt kihasználni! Ami még nagyon működik náluk, az a szimbólumok, meg a képek. Találjunk egy-egy mozdulatra egy egy állatnevet (ugorj úgy, mint egy tigris - innentől annak az ugrásnak a neve tigrisugrás lesz...). Vagy játszuk el az egészet (kosárra dobás esetében: képzeld el, hogy a kezedben egy alma van, és ezt az almát el szeretnéd juttatni a nagyihoz aki a fán ül, dobd bele a kosárkájába és megkapja). Ebben a korszakban a legnagyobb kincs, a találékonyság. Ami még nagyon bejön náluk, az az utánzás. Könnyen tanulnak, ha megmutatjuk nekik szépen lassan, hogyan kell csinálni.

6-12 éves korukban megjelennek a szabályok. Az első szakaszban (6-8 év) még élnek a szimbólumok és a képek, de utána veszítenek az erejükből és a valóságos szereplők kapnak nagyobb hangsúlyt (megjelennek a példaképek...). De kezdjük a szabályokkal: kezdetben nincsenek szabályok, majd megjelennek az általuk alkotott szabályok sokasága, amiktől nagyon nem lehet eltérni. A gond az szokott lenni, hogy majdnem minden gyerkőc más-más szabályrendszert talál ki egy hasonló játékhoz... De ezt lehet formázni, csak meg kell előzni őket a szabályállításban. Kb 9-10 éves korukra kezd tisztázódni ez az egész szabályosdi. Szóval innentől már működnek a dolgok, csak magyarázzuk el nekik, melyik szabály miért van. És ahogy megjelennek a szabályok, úgy jelenik meg az együttműködés is, azaz már érdemben jöhetnek a csapatjátékok!

A kölkök akkor fogják élvezni a sportot, ha belső motiváció hajtja őket (szeretik csinálni azt, amit csinálnak). De ezt hogy is lehet elérni?

• Éreztessük velük, hogy megvan bennük a kompetencia, hogy képesek rá. Ezt sok -ok dicsérettel érhető el (ügyes vagy, na látod, hogy megy neked)
• Kerüljük a negatív tartalmú minősítéseket, a kölök akkor is a mi "kicsi bajnokunk" ha éppen pofira esett a labdában
• Ha valamit eltévesztett, mutassuk meg neki, hogyan kell kijavítani. Dicsérjük meg a részeredményeket is.
• Ha a kis sportoló lesérült/kikapott, ne hagyjuk annyiban! Egy kis játékkal játsszuk újra a meccset úgy, hogy akkor ő győz. (csapatsportok esetén meséltessük el a csapattal, hogyan győzték volna le a csapatot, egyénieknél akár az egész újra lejátszható). Ilyenkor különös figyelmet kell szánni a kritikus eseményekre! Ilyenkor számítanak leginkább a pozitív üzenetekre! Emeljük ki, mit csináltak jól.
• A gyerkőcök szeretik a jutalmazást is. De fontos, hogy ne bírjon komoly pénzbeli értékkel. Egy alma, matrica az úgy belefér. De jobbak az olyan jutalmak, ami élményt nyújt számára (elmenni egy felnőtt meccsre, mozizás...)
  
• Csoportok esetén az edző kezelje a játékosokat egyenrangúan, legyen a siker jutalma mindig valami kis közös cselekvés (közös házimozi, közös fagyizás...) , a legrosszabb ami csoportoknál elkövethető, az az egyéni jutalmazás, egy-egy játékos kiemelése. Ez lehet, hogy segít az adott sportolónak abban, hogy érezze, hogy ő milyen jó, de abban is segít, hogy a többiek megutálják, valamint a féltékenység is megjelenhet a csoportban. Ha valakit külön meg akarunk dicsérni, azt tegyük úgy, hogy a többi játékos ne tudja/lássa.
  

Ja, és természetesen vannak ám nemi különbségek is: a fiúkák jobban szeretik a versengő, szabályokon nyugvó játékokat, ahol megmutathatják ki a dominus a háznál. Mindenkinek megvan a maga szerepe egy játékon belül, képesek csoportosan is megmozdulni egy közös célért (Pál utcai fiúk). Míg a lányoknál nem dívik a nagycsoport, már fiatalabb korukban sem, és igen, mindenki hercegkisasszony (ugyanazt a szerepet szeretik viselni). Ennek ellenére együttműködőbbeknek tűnnek a fiúknál.

     















Most találtam egy izgalmasnak tűnő cikket. Nagyjából ugyanarról szól, mint az elvárásos cikkünk ("mindent megteszek, hogy én legyek az első"), de bevallom, hogy sose hallottam erről a BFLPE (Big Fish Little Pond Effect) jelenségről.

• Honnan indult, hová jutott (Gipsz Jakabkám, amikor hozzánk jöttél, még kapu közelbe sem jutottál, most meg már majdnem!)
• Mit csinált rosszul, de azzal együtt, hogy azt hogyan lehet kijavítani; és mit csinált jól. (Látom, már tudod vezetni a labdát, és ez tök jó. De a labda eldobását még gyakorolni kell. Az a gond, hogy nem ér célba... Legközelebb dobd erősebben, és sikerülni fog.)
• Merjünk dicsérni. Attól az átlag játékos nem fog elszállni (meg ha igen, akkor is bizonyított, hogy egy jó sportoló picit nárcisztikusabb :D )
  

Pszichológia - Pszichológia.blog.hu

Idővel már romlott a sportolókról kialakított kép: Már Vanek 1982-es vizsgálata is bizonyította, hogy noha az élsportolók intelligenciája sokszor felülmúlja az átlagos mentális képességeket (111, 8±11, 3), gyakori jelenség náluk a manifesztálódott szorongási hajlam. Ennek ellenére, neurotikus tünetekben az átlag populációra jellemző tendencia alatt állnak, azaz emocionálisan stabilabb, határozottabb képet mutatnak. Azonban, negatív sajátosságnak bizonyult a sportolók esetében fennálló nagyobb fokú agresszivitás és esetenként megnyilvánuló paranoid hajlam, amely időnként hipochonder tünetképzésben felszínre kerülő, problémás személyiségtulajdonságokra utaltak. Láthatóvá vált, hogy „ösztönerőik” fejlettebbek, általában nagy szexuális kapacitással rendelkeznek. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy, - habár, pszichiátriai kezelésen nagyon ritkán esnek keresztül -, nagyobb közöttük az öngyilkosok aránya.

 

Van-e olyan? A témában igencsak megoszlik a vélemény. A kezdetekben, hmm, elég pozitív kép élt a sportolóról: egy Griffin nevű pasi 1926-os vizsgálata, aki szerint a „nagy sportolók karaktere” közé tartozik a bátorság, optimizmus, lojalitás, intelligencia, életerő, érzelmi alapon történő döntéshozatal, éberség.  A szerző képe nem empirikus megfigyelésen alapult, inkább egy átlagos amerikai fiú képét festi le elénk.

1.       A „sportoló vitalitásában felülmúlja a nem sportolót”.
2.      Eleven tevékenységvágy, gyakorlati ügyesség, nagymértékű erőfeszítés-késztetés, nagyobb mértékű agresszivitás jellemzi a sportolók magatartását.
3.       „Élénk vérmérsékletű” személyek. (Ez a kedvencem…)
4.     „Szilárd önértékelés, emelkedett élethangulat, fejlett társulási törekvés” jellemzi a sportolók személyiségét.
5.       Jellemző tulajdonságaik közé tartozik a tolerancia, a becsületesség, az önfegyelem és a lelkiismeretesség
6.       „Természetes fölé rendelődési törekvésük, egészséges becsvágyuk, ún. „naiv önzésük” és tisztességes érvényesülési akaratuk” határozza meg a sportolók közösségi életét.

 

•         a sportoló saját magával szembeni elvárásait,
•         a szülő elvárásait, az edző/szakosztály elvárásait,
•         valamint a sporttársak elvárásait.

http://www.athleticinsight.com/Vol8Iss4/Perfectionism.htm 
Science Direct: Perfectionism and competitive anxiety in athletes

Tényleg jó lenne, ha nyerne, és ott lenne a legjobbak között az a drága csodaló. De azért kedves Farkasházy Úr ne értékeljük már le annyira szegény magyar sportolóinkat, hogy egy ló sikerét és eredményeit többre értékeljük világszinten, mint a magyar sportolóink eredményeit.



Tény, hogy jelenleg nem mennének ki annyian a focin kívül egyetlen sporteseményre sem mint tették azt Overdose tavaszi futásánál de ez sokszor erősen a média hibája és nem a sportolóké……..


Mennyi magyar sporteseményt közvetítenek élőben a magyar és a kereskedelmi televíziók ???


Melyik sportesemény jelent meg utoljára a Bors vagy a Blikk címlapján?


Melyik sportág szerepelt többet címlapokon, mint Molnár Anikó mellei?


Sok hasonló kérdést lehetne feltenni a tv műsorok szerkesztői és az újságírók felé, akik pontosan tudják milyen súllyal befolyásolják az emberek érdeklődését, véleményét.


Miért kell álhősöket kreálni ahelyett, hogy az igaziakat észrevennénk. Miért nézünk mesterségesen kreált agressziót és harcokat a tévében ahelyett, hogy mondjuk közvetítenének egy thai-box küzdelmet vagy egy Magyar férfi kosárlabda kupadöntőt vasárnap délután a Magyar 1-en?


Miért gondolják a szerkesztők azt, hogy az igazi sportküzdelmek nem kötnék le a nézők figyelmét, vagy nem nyújtanának annyi izgalmat, mint a Sebestyén, Vadon vezette vízbeesős szerencsétlen emberek látványa……bocsánat “celebek” …..Merre halad a világ és miért nem vesszük észre az igazi hősöket?


Persze mondhatnák erre, hogy akit a sport érdekel az nézze a Sport1-et…Már ha elő tud rá fizetni…. de a nézettségi mutatók mégis azt mutatják, hogy a TV2 és az RTL a nyerő főleg, hogy ezek ingyen is foghatók.


Szóval kedves TV-s szerkesztők kérem vegyék már észre a MI IGAZI HŐSEINKET A MAGYAR SPORTOLÓKAT!!!